Feljegyzések a fotelból – Győzelem a csillagoknak

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Győzelem a csillagoknak bejegyzéshez

  • Köszönöm laudetur a szép és megható gondolataid!

  • István -- Laci! Édesanyátok csillagfényű mosolya mindig veletek marad, hisz az a mosoly külön -- külön csak a tietek. De a fényéből egy kevés a Szentélybe is beragyogott péntek este. Régen érzett és tapasztalt egységet, összhangot hozva a Fradi család tagjai, a B-közép és az oldalszurkolók között. Ezzel olyan plusz töltést adva a csapatnak, mely diadalt eredményezett a régi rivális (az ősi ellenség) felett. Ismét euforikus érzés Fradistának lenni!!!
    Ettől csak rég, vagy nemrég elvesztett Édesanyánk szeretettől ragyogó mosolyának szép emléke meghatóbb érzés! Ezért a ragyogásért érdemes felnézni az égre, oda ahol ilyenkor mindig új csillag születik!

  • A Fotelszurkoló bátya vagyok. Szeretett édesanyánk hétfőn halt meg. Az Ő csillaga született meg az égen, és talán Ő is erőt adott a csapatnak, hogy legyőzzük a Dózsát.
    Nagyon köszönöm ezt az í­rást……….meghatottan olvastam!

  • Nekem sincsenek a régi nagy mérkőzésekről emlékeim, de a tegnapi nap után el tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett hétről hétre ilyen közegben játszani és szurkolni. Végre nagyon jó volt Fradistának lenni! Gyönyörű nap volt még akkor is, ha nehezen nyertünk, de ahogy már sokan megfogalmazták, nem is ez volt igazán a lényeg.
    Kedves Fotelszurkoló! Olyan mondatokat í­rtál melyek igazán megdobogtatták a szí­vem.

  • Arról az időszakról nekem nincsenek emlékeim, de utoljára az Anderlecht elleni bl-selejtezőn volt ennyire “egy” mindenki.

  • Valami átérződött még hozzám is a TV-n keresztül. Valami olyan hangulat, amelyet fél évszázaddal ezelőtt lehetett érezni….

  • Itt ma (tegnap, de még nem tudok aludni) csak mi nyerhettünk. Nem csak nyertünk, győztünk. A játékosok nagy része ezen az estén ért(h)ette meg, hol is játszanak ők és hogy ez, ha csak egy kicsit is odateszik magukat sokkal több örömmel jár, mint amekkora teher alkalmanként. Úgy érzem ma felébredt hosszú álmából a Ferencváros. Talán most jelenthetjük ki, hogy visszatértünk. A kizárás, a három év szenvedés, a Davidson-féle szürkeség, a 6-0, a 0-5, a média hadjáratok, a politikai játszmák után este tényleg mindenki úgy érkezett a stadionhoz vagy ült le a tv elé, mintha vért ivott volna. Talán most mondta ki mindenki úgy igazán: elég volt! És ami a legfontosabb, hogy a rengeteg keserűség, kudarc és pofon na meg az ősi ellenség előhozta ugyan a gyűlöletet, de a gyűlölet mellé megérkezett (vagy visszatalált) a szeretet az Üllői útra. A Fradi szeretete. Apró, de nagyon jellemző momentuma a mérkőzésnek a kezdés. Az utóbbi évek belharcai után az ultra csoportok, a különböző szurkolói szerveződések és az oldallelátó egy talán soha nem látott közös koreográfiával és mindent elsöprő Hajrá Fradival! fogadta a csapatokat. A pokol után talán a mennyország hazatalál(t).

    ui: A dózsások meg számolgassanak csak magukban évekig. Bennük mindig erősebb volt az irántunk érzett gyűlölet, mint a saját klubjuk iránti szeretet. Ezért nem fogják soha azt érezni, amit mi, és ezért nem fogják soha megérteni, hogy bizony az egy néha több, mint a hat.

    Mindörökké Ferencváros!

  • Biztos hogy láttak bennünket. Én már tí­z éve nézek fel ezen a napon, a mosoly amit látunk az életünkből, az együtt eltöltött időből táplálkozik, és hidd el csak fényesebb lesz.

  • Gyönyörű nap ez! Nem jön álom a szememre pedig ilyenkor már aludni szoktam. Ennyi év után végre győztünk a lilák ellen. A bajnoki cí­m után számomra mindig is ez volt a legfontosabb.

  • Fradisták.Győztüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüünk……………………..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ