Feljegyzések a fotelból – Megtankoltunk!
6 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Megtankoltunk! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
05.28. 17:30 m4 Sport
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső
Ez a nyolc nap most megerősített abban, ami 1954 óta fokozatosan alakult ki bennem: a szép játék olyan, mint a nasi ”’ de az eredményesség a lényeg. Mert hiába kínálnak a legfinomabb csemegével, ha nem volt ebéd. Hányszor volt, hogy egy szép játék után leégtünk?
Mindhárom meccs után a vesztesek edzői azt magyarázták, hogy ők játszotta szebben, jobban. Fogjuk rá. hogy igazuk van. De az eredménytelen szép játékért egy régimódi lyukas kétfillérest ”’ én még láttam olyat használatban ”’ sem adnak. Hát még értékesebb valamit…
Persze nem vitatom, hogy a legjobb az olyan ebéd. amihez jóízű nasi is van (mint most Isael két gólpassza), ám ”’ ahogy gyerekkoromban sokszor hallottam: nem mindig papsajt.
*
Egyébként a „két P” szépen megy lefelé a lejtőn. P-1 odakint már a meccskeretbe sem fér be, P-2 teljesítményét pedig tegnap minősíthettük… Úgy kell nekik…
7 pontra sem tettem volna egyetlen forintot sem, ha fogadtunk volna.
Dibusz erre az őszre kinőtte magát, szinte hiba nélkül véd.
A Fehérvárnak esélye sem volt.
Az ember mindig győzni akar, Rebrov is megmondta. De azért látjuk a realitásokat. 5-6 ponttal én is elégedett lettem volna. Viszont most nem szabad elszarnunk ezt. Pedig törvényszerű hogy lesz bukta.
Rég lelkesedtem be ennyire, mint az elmúlt héten. Jól tettem, hogy a derbi után magamban tartottam a mondókámat, mert amit azóta kaptam -- hozzáállásban, eredményességben és csapatteljesítményben feltétlenül, egyéni teljesítményben pedig többeknél is -, az teljességgel méltó ahhoz, amit a Fraditól elvárunk, amit a Fradi név megkövetel. Persze vannak tanulságok, hiszen ez volt most az a két meccs, ahol nem várta el senki a mindent elsöprő rohamokat, ahol a biztos alapok mellett elegendő volt idegenben veszélyes ellencsapásokkal élni, na és persze Dibusz, Dibusz, Dibusz. És mindezt végül is csak bírtuk erővel is, még ha tegnap este már a térdünkön járva, csak félig-meddig rotálva -- a keret mélységének hiánya viszont nagyon elgondolkodtató, mert látható, hogy mit jelent, ha Isael van a pályán, és mit, ha Boli (s hogy Szignyevics nem bevethető, őszintén szólva nem tétel, éppúgy egy fékkel kevesebb, mint Skvarka kispadon tartása), mint ahogy az is a csapategységet fémjelzi, hogy kibírtuk Ignatyenko kétszer 90 perces jelenlétét, aki támadást csak akkor akasztott meg, ha mi indultunk volna, s támadást csak akkor indított, ha abból az ellenfél indult… Ellenben a rapszodikusan teljesítők közül tényleg a jobbik arcát mutatta Sigér -- de még mennyire -, Varga, Zubkov vagy Civic, Lovre vagy Botka, és ide sorolható a tegnap visszatérő Dvali is, míg a legmegbízhatóbbak -- Töki, Isael, Haratyin, Blazic -- ismét bizonyították, miért tartom őket a legtöbbre, még ha Töki erőnlétével valamit kéne azért kezdeni. No és Dibusz, Dibusz, Dibusz! Tényleg a legjobbat hozta ki belőle, hogy minőségi posztriválist kapott, amilyen évekig nem volt.
És miközben örvendünk és megköszönjük ezt a hetet, közben azért várjuk Rebrov mestertől, hogy találjon ki valamit arra az esetre is, amikor dominálnunk kellene (és mélyítse a keretet, ha már pont ezt a mélységet rontotta le a menedzsmenttel együtt a nyár folyamán) -- magunknak pedig kívánom, hogy tanuljunk türelmesnek lenni a kínszenvedős győzelmek, mérsékelt teljesítmények esetére is, amelyek pont ugyanúgy hármat érnek, mint a bravúrsikerek. Sőt, ha hullámvölgy jön, akkor is. Még ha magam részéről nem is ígérhetem, hogy mindig tartani tudom magam hozzá… Hajrá, Fradi!
A legtöbb kérdésben egyetértek Kispufival! A győzelmeket nem kell túlragozni vagy magyarázni, ugyanakkor a kispad hosszúsága már jó ideje relatív. Ha mindig ugyanaz a 15-16 játékos játszik, akkor valahogy megkérdőjelezhető a rendkívül erős játékoskeret! Minőségi (vagy legalább is a magyar bajnokság szintjén) meghatározó embereket engedett el Rebrov (vagy üldözött el, nézőpont kérdése), és most hiányzik Böde, Lanzafame, Gorriarán, Szpirovszki, akiknek a legfőbb hibájuk az volt, hogy -- régiek, nem Rebrov hozta őket. Nem tehetek róla, talán csak Isael, akiben kellemesen csalódtam, kiderült, hogy elől képes megtartani a labdákat a lassúsága ellenére is, de Zubkov, Ihnatenko, Svarka, Szihnyevics vagy Boli -- inkább kerékkötők. Zubkov legalább harcol, de érezhetően nincsen formában jó ideje, vagy kimerült. Varga Roli végre a helyén játszott, a jobboldalon. Viszont most megint ott tartunk, mint Doll érkezésekor: ő is megtanította a csapatot rossz játékkal is győzni, és Rebrovnál is ez a helyzet. A Nemzetközi szereplés várakozáson felüli, az azonban, hogy a bajnokságban nyögvenyelős győzelmeket aratunk, magyarázható a nemzetközi meccsekkel, de Rebrov célfutballjával is.
Nehéz mit írni, mert sokan láttuk úgy hogy eredmény még van, de játék nincs a gyengécskébb csapatok ellen. Én is féltettem a csapatot. Aztán most produkáltak! Az a csapat, aki ilyen szériában a legnagyobb hazai vetélytárs otthonában sarkazva ad gólpasszt, valamint az utóbbi idők gyengébb játékát követően 2 gólt is rúg egy játékos, az megérdemli hogy ott legyen elől. Tavaly a Vidi ilyenkor már 5 pont hátrányban volt. Csak így tovább! Hajrá Fradi!