Fradista anekdoták: Schaffer Alfréd

A magyar futballnak volt királya és volt császára  (utóbbiból, ugye, kettő is). A királyt — a történelmi gyakorlattól eltérően — a németek választották meg.

Fussballkönig — mondták minden idők legkiválóbb magyar csatárainak egyikére, Schaffer Spécire. „Hatalmas termetét meghazudtoló fürgeséggel, ötletes és technikailag finom húzásokkal, hadvezérként irányí­totta a csatárokat” — olvashatjuk a róla készült jellemzések egyikében.

De nemcsak azért nyerte el a futballkirály nevet, mert jól futballozott, hanem mert az egyénisége is alkalmas volt arra, hogy koronát tegyenek a fejére. Hatalmas alakján kí­vül pompás humora, kedélyesen éreztetett öntudata — és nem önteltsége! — királyi vonásoknak tetszettek a futballvilágban. Csak éppen nem óhajtott konkurenciát támasztani az ibolyának. Ha négy gólt lőtt egy mérkőzésen, hát elhitte utána, hogy jól játszott, és nem bújt el az ünneplés elől.

Kevesen tudják, hogy a felső combra ejtéses stoppolást ő találta ki, és honosí­totta meg!

A legnagyobb erényének azonban kivételes lövőkészségét tartották. A tizenhatos környékéről életveszélyes volt a Schaffer-lövés. Vele valóban megtörtént, ami csak a legendákból ismeretes, hogy egy bécsi mérkőzésen a lövése kiszakí­totta a hálót.

Schaffer Spéci a Tanácsköztársaság alatt egy népbiztos munkatársa volt, ezért aztán az ellenforradalmi korszak elején külföldön folytatta labdarúgó pályafutását. Játszott Ausztriában, Németországban, Svájcban és Csehszlovákiában.

A siker úgy kí­sérte, mint az árnyék, Spéci pedig mindenütt jól meg is fí­zettette a játékát.

A svájci kisvárosban azonban a polgármester behí­vatta:

— Nincs rendjén — mondta —, hogy magának nagyobb a fizetése, mint nekem.

Schaffer, aki valódi ,,naturbursch” volt, azt válaszolta:

— Nézze, polgármester úr! Cseréljünk! Én leszek a polgármester, kevesebb fizetésért, és ön játszik a futballcsapatban, több pénzért!

A „koldusból” sohasem lett királyfi…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-