Hári László

Ferencvárosi gyökerű, saját nevelésű játékosunk az ifjúsági csapat középhátvéd posztjáról került az ekkor ÉDOSZ-nak hí­vott csapat csatársorába.

1950 és 1953 között 41 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 8 gólt szerzett. Legnevezetesebb, egyben sporttörténeti gólja az utolsó volt, ugyanis Hári szerezte az első Fradi gólt a Népstadionban!

Az 1953. szeptember 19-i Bp. Kinizsi – Csepeli Vasas (3-3) mérkőzésen ötvenezer szurkoló ezt láthatta a 13. percben:

A jobb oldalra átkeveredett Csoknyai í­vel kapu elé. Tóth I. nem tudja elcsí­pni a labdát Mátrai elől, a labda a 11-es pont felé gurul, Hári ráfut és 8 méterről nagy erővel a kapuba lövi.

Kertész Tamás, Orosz, Mátrai és Fenyvesi érkezésével kiszorult a csatársorból, és Sós Károly a fedezetsorban szánt neki szerepet. Mivel ott is nagy volt a konkurencia, í­gy kölcsönbe Tatabányára került a korábbi játékostárs Lakat Károly kezei alá. A bányászváros szí­neiben 1959-ig játszott az élvonalban, majd egy porcsérülés vetett véget NB I-es játékos-pályafutásának.

Edzői pályafutását az Ajkai Bányásznál kezdte, majd a Tatai Rákóczinál folytatta. 1967-ben a Tatabánya kispadján mutatkozott be az első osztályban, később Lengyelországban dolgozott, majd hazatérte után a Dorogot juttatta fel a legmagasabb osztályba. Bábolnán fejezte be tréneri feladatait, majd a későbbiekben visszatért Tatabányára és technikai vezetőként tevékenykedett.

– A fiatalságát mindenki külön rekeszben tartja a szí­vében. Az ifjúságát, köztük első szerelmét éppúgy, mint első csapatát. Nekem pedig az első csapatom a Ferencváros volt. Itt szedtem a labdát, itt húztam először futballcipőt, itt lett belőlem élvonalbeli játékos. Így aztán két olyan nap van az évben, amikor a zöld-fehér csapat ellen drukkolok. Akkor, ha ellenünk, a Bányász ellen lépnek pályára.

(Várkonyi Sándor í­rásainak felhasználásával)

1956-ban Tatabányán a Pécsi Dózsa ellen.