Horváth Ödön
1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.
A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.
A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.
Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát.
Egészen 1952-ig, hiszen 1953 januárjában ellentéte támadt az új edzővel, s mivel a Vasas hívta, piros-kék mezbe öltözött. Végül a Pénzügyőrök csapatából vonult vissza, ahol edzői pályafutását is elkezdte.
A hatvanas években Lakat Károly edzősége idején jött vissza az Üllői útra és az ifi IV-et edzette. A későbbi években a tartalék, majd Dalnoki Jenő pályaedzője is volt. Igazán a kis futballpalánták között érezte jól magát. Sok későbbi ferencvárosi futballista első edzője volt.
Horváth Ödön az álló sor bal oldalán (Rudas Ferenc gyűjteményéből)
(Várkonyi Sándor interjújának felhasználásával)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Nagyon örülök hogy találtam “Ödibácsiról” pár sort. Edzőm volt a Fradiban. Akkor sosem gondoltam hogy ilyen híresség az edzőm!!!! Mert aki a 40-es 50-es években a Ferencváros első csapatában focizhatott az igazi irígylésreméltó híresség!!! Még mindig eszembe jutnak néha a szavai:)!!Isten nyugosztalja drága Horváth Ödibácsi!! Köszönöm hogy megemlékeztek róla:)!!