Kiszely István

A hatalmas termetű „Lapaj” erőteljes, lendületes játékával és nagy erejű bal lábas lövéseivel szemben az ellenfelek gyakran álltak tehetetlenül. Elemi erejű lövéseitől rettegtek a kapusok.

Azon játékosok egyike az FTC történetében, aki több gólt szerzett, mint ahány meccset játszott. Számos alkalmat adott rá, hogy több alkalommal is ünnepeljék góljai miatt. Gólcsúcsa az 1939-es Phőbus elleni bajnoki meccs volt: hatszor talált a kapuba! Kétszer szerzett meccsenként öt gólt (a Bocskai és a MÁVAG ellen), mí­g egyszer négyet a kassaiak ellen.

Az 1939-es Ferencváros— Sparta KK-mérkőzésen történt Prágában:

Második félidő 29. perc: Kiszely labdát kap, óriási lendülettel megy ez a nagy darab ember. Pár perccel előbb rúgást kapott s most mintha ezért a rúgásért akarna bosszút állni a legsportszerűbb keretek között. Nem lehet feltartóztatni! Leráz mindenkit magáról. Még egy lépés, még egy … Már csak hét méternyire van a kaputól, csupa lendület az egész ember, a labda remekül ott táncol a bal, a hí­res bal lába előtt. Most— most lövésre lendül a lába, micsoda lövés! Gól! A labda bent ficánkol a bal sarokban. A Ferencváros 2:0-ra vezet. Kiszely a saját lendületétől elesik, csúszik is egy darabot, de már ugrik is fel és kiabál. Kiabál? Ordí­t: Szervusztok, fiúk. És szalad és széttárja a karját! Játékostársai ölelik, csókolják a nagy Lapajt.

A nagy bombázó a válogatottban is jó találataránnyal dicsekedhetett. Hét válogatott mérkőzésen négy gólt szerzett. Első válogatottsága alkalmából mindjárt két góllal is ünnepelt a franciák ellen.

Lapaj hatszor talált a kapuba a Phöbus ellen

A nem túl sportszerű életmód azonban az Ő pályafutását is korán derékba törte. Szurkolóként a későbbiekben is az Üllői úti pálya törzsközönségéhez tartozott.

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)