Nincs megállás …

Nevek, számok, gólok, kiállí­tások, nézők …

Kiállí­tások

Nem a különböző tárlatokra, művészeti kiállí­tásokra gondolunk, hanem azokat az NB I-es játékosokat soroljuk fel, akiket az elmúlt bajnoki idényben kiállí­tottak. A lista: Újpesti Dózsa: Törőcsik, Tóth J., Kardos (utóbbi kétszer!); Volán: Martos, Juhász, Ebedli (utóbbi kétszer!); DVTK: Kerekes, Borostyán, Szántó; Ferencváros: Major, Takács, Murai; Rába ETO: Hajszán, Pásztor; Pécs: Nagy, Róth; MTK-VM: Kertész, Varga; ZTE: Soós, Kanász; Bp. Honvéd: Garaba; Videoton: Végh; Békéscsaba: Rabcsák; Debrecen: Szijjártó; Csepel: Lazsányi; Kaposvár: Kozma; Tatabánya: Deákvári.

Ejnye, ejnye …

Nézők

Ősszel 1 016 000, tavasszal 935 000 néző látta az NB I mérkőzéseit. összesen tehát nem egészen kétmillió. Ez mérkőzésenként 6375-ös átlagot jelent. A fővárosi csapatok közül a Ferencváros, a vidékiek közül elsősorban a Nyí­regyháza rendelkezik nagy számú szurkolótáborral.

Nevek, számok, gólok…

389 játékos jutott szóhoz az 1980/81. évi labdarúgó NB I-ben. A legtöbb játékost a ZTE, a legkevesebbet a Debrecen szerepeltette. A felsorolásban feltűntetjük azokat, akik minden mérkőzésen játszottak (akár csereként), közülük vastag betűvel szedve olvasható azoknak a neve, akik a 34 mérkőzés teljes 3060 percét végigjátszották.

Ferencváros: 22 (Judik, Nyilasi, Pogány); Tatabánya: 21 (Kovács, Lakatos); Vasas: 23 (Kiss); Videoton: 21 (Burcsa); Bp. Honvéd: 20 (Gujdár, Bodonyi); Debrecen: 17 (Szűcs I, Menyhárt); Nyí­regyháza: 20 (Szűcs, Czeczeli, Moldván); Ú. Dózsa: 21 (—); Békéscsaba: 23 (Pásztor); Pécs: 20 (Dárdai, Lőrincz); Rába ETO: 23 (Onhausz, Szabó); Csepel: 22 (Kovács); ZTE: 25 (Gass, Kereki); Volán: 21 (Hatvanger, Seres); DVTK: 24 (Oláh, Teodoru I): Kaposvár: 20 (—); MTK-VM-
24 (—); Dunaújváros: 22 (—).

Feltűnő, hogy a DMVSC-nek mindössze 17 labdarúgóra volt szüksége a bajnokság végigküzdéséhez, az előkelő hatodik hely kiharcolásához. A sok játékos szerepeltetése egyébként jelenthet részben több sérülést, részben a hosszú ideig tartó csapatkeresést.

Házi osztályozókönyvünk alapján — az egész bajnoki évi teljesí­tményt figyelembe véve csapatonként az első három játékost í­gy rangsoroltuk (a három név után adjuk a „házi” gólkirályt és góljai számát):

Ferencváros: Nyilasi, Mucha, Kakas; Nyilasi 30;
Tatabánya: Lakatos, Szabó, Csapó; Kovács 13;
Vasas: Komjáti, Zombori, Kiss; Kiss 25;
Videoton: Bárányi, Karsai, Burcsa; Szabó 15;
Bp. Honvéd: Varga, Kocsis, Gujdár; Esterházy, Kozma 13— 13;
Debrecen: Kerekes, Szűcs I, Menyhárt; Kerekes 19;
Nyí­regyháza: Szekrényes, Moldván, Szűcs; Czeczeli 9;
Š°. Dózsa: Tóth, Nagy. Kardos; Tóth 12;
Békéscsaba: Királyvári, Kerekes, Rabcsák; Kurucz 13;
Pécs: Dárdai, Katzirz, Bóth; Dárdai 10;
Rába ETO: Hannich, Onhausz, Magyar; Pölöskei 11.;
Csepel: Kovács A; Kelemen, Kőhalmi; Tulipán 9;
ZTE: Galántai, Konrád, Gass; Gass 17;
Volán: Martos, Hatvanger, Kovács L.; Magos 8;
DVTK: Veréb, Szántó, Fűkő; Borostyán 8;
Kaposvár: Szlovák, Bekei, Zentai; Bí­ró 9;
MTK-VM: Koritár, Brünyi, Morgós; Handel, Pekker 5—5;
Dunaújváros: Bódi, Holló. Tí­már; Weimper 12.

Kiemelkedő teljesí­tményt nyújtott a felsoroltak közül Nyilasi, Komjáti, Zombori és a tatabányai Lakatos, aki véleményünk szerint egyike a legjobb hazai hátvédeknek. A házi gólkirályokkal kapcsolatban: elgondolkoztató lehet (elsősorban az egyesületek vezetőedzői számára), hogy például az Ú. Dózsa és a Pécs legeredményesebb góllövője középpályás, hogy nemcsak az alsó régiókban végzett csapatoknak nincs igazán gólképes csatáruk. A Nyí­regyházát tulajdonképpen nem illik elmarasztalnunk, hiszen a hetedik helyet sikerült kiharcolnia s a Tatabányával együtt a legkevesebb gólt kapta.

A gólokról szólván, érdemes megemlí­teni még egy-két dolgot. A tatabányai Kovács a 13 gólja közül tizet fejjel szerzett, a tí­zből hármat szögletrúgás utáni fejesből. A debreceni Kerekes is veszélyesen fejel kapura, bizonyí­tja ezt a nyolc fejesgólja 19-ből. (Amelyből különben ötöt — 11-esből lőtt.) A zalaegerszegi Gass — tudjuk régóta — nagyszerű fejelő: tí­z gólt ért el fejjel. Nyilasi nevéhez nyolc fejesgól fűződik a 30-ból.

Egy mérkőzésen legalább 3 gólt szerzett: Kiss (kétszer is), P. Nagy, Nyilasi (háromszor!), Mihalecz (a három közül kettő 11-es volt), Pölöskei és Pásztor.

Még a gólokról, de nem személyhez. hanem csapatokhoz fűződőén. Egy mérkőzésen a legtöbb gólt a Ferencváros lőtte: a Dunaújvárosnak nyolcat. A legtöbb gól a Videoton—Volán találkozón esett: kilenc.

A Tatabánya 18 mérkőzésen (!) nem kapott gólt, a Debrecen és a Nyí­regyháza hálója 16 találkozón maradt érintetlen. Az ellentét: a Dunaújváros csak 3 összecsapáson nem kapott gólt.

Mindössze 5 találkozón nem tudott gólt szerezni az FTC és a Tatabánya. A negatí­v „csúcs”: a DVTK játékosai 17 összecsapáson voltak gólképtelenek.

A Csepel, a Kaposvár, az MTK-VM és a Dunaújváros mérkőzésenkénti gólátlaga hajszálpontosan 1 (egy), a DVTK-é még ezt sem éri el. Úgy tűnik, egyik-másik csapatunknál a gólt nem kapni mondás helyett a gólt nem rúgni jelszó jön divatba …

A már-már vészes gólképtelenség (természetesen nem az FTC-re vagy a Vasasra gondolunk) bizonyí­téka az is, hogy az eredmények sorát — ha úgy tetszik, ranglistáját — az 1-1 vezeti, szorosan nyomában az 1-0-ás mérkőzésekkel.

íme: 51-szer volt 1-1, 50-szer 1-0, 34-szer 2-0, 32-szer 0-0, 29-szer 2-1, 23-szor 3-1, 19-szer 3-0, 15-ször 2-2.

Feltűnően sokszor —- 105- ször! — született döntetlen az elmúlt bajnokságban. Még érdekesebb, talán kissé elgondolkoztató: 16 őszi találkozó döntetlen eredménye ismétlődött meg tavasszal! Bp. Honvéd—Tatabánya 1-1 és 2-2, Ú. Dózsa—Videoton 0-0 és 0-0, Vasas—Tatabánya 1-1 és 1-1, MTK-VM—Ú. Dózsa 1-1 és 2-2, DVTK—Pécs 0-0 és 2-2, Rába ETO—Nyí­regyháza 0-0 és 0-0, Békéscsaba—Ú. Dózsa 2-2 és 1-1, Debrecen—Csepel 1-1 és 1-1, Debrecen—DVTK 0-0 és 0-0, Csepel—MTK-VM 1- 1 és 1-1, Kaposvár—Ú. Dózsa 1-1 és 3-3, Kaposvár— DVTK 1-1 és 1-1, Volán— MTK-VM 1-1 és 2-2, Nyí­regyháza—Tatabánya 0-0 és 1-1, Nyí­regyháza—Pécs 0-0 és 2-2, Nyí­regyháza—Volán 1-1 és 1-1.

És a tavaszi hajrában a kieséstől való félelem a jelek szerint megkétszerezte (legalábbis olykor) egy-két csapat erejét. A Kaposvár például az utolsó négy mérkőzésén 6 pontot szerzett. Ősszel otthon 1-0-ra kikaptak a Nyí­regyházától, tavasszal pontot vittek haza Szabolcsból. Az ETO ősszel Győrött 1-1-re játszott a Csepellel, május 23-án viszont 2-1 -re győzött Csepelen. A DVTK ősszel 0-2 a Honvéddal szemben (otthon), május 28-án 2-2 — Kispesten.

Játékvezetők:

21 játékvezető sí­polt a mérkőzéseken. Kuti 23, Palotai, Jaczina 20—20, Győri, Mohácsi, Pádár 19—19, Bártfai, Szávó, Tátrai 18—18 alkalommal vezetett mérkőzést.

Egy kemény emberke

— Óriási öröm borí­totta be a bajnokcsapat játékosait a kaposvári mérkőzés után, de a legjobban ez épp Jancsika Károlyon látszott…
— Alig bí­rtam magammal. Kí­vülállónak biztosan fura volt, de majd mindenkinek a nyakába borultam még fél órával a mérkőzés után is. Végül is: minden labdarúgónak ez a siker a nagy álma és nekem ez épp a Fradiban vált valóra! A hatodik egyesületben, ahol játszottam …

— 1967—1979: BVSC, Postás, Volán, Kossuth KFSE, 22. sz. Volán, í­gy jöttek sorba. Aztán az FTC. Mindig védőt játszott?
— Igen. A BVSC-ben néhány évig söprögető voltam, aztán tizenhat esztendős koromban osztották ki rám az első ellenfelet, akire különösen kellett ügyelnem — ettől kezdve számí­tok emberfogó hátvédnek.

— Kullancsként ki volt eddigi legnehezebb ellenlábasa?
— A tatabányai Csapó Karcsi.

— Mikortól hitt a bajnoki elsőségben?
— A tavaszi nyitányon, amikor legyőztük a Videotont, úgy éreztem: bajnokok lehetünk. És aztán amikor Kispesten 1-0-ra vertük a bajnoki cí­met védő Bp. Honvédot, már bí­ztam is ebben.

— Nyári szabadság?
— A családdal, azaz feleségemmel és két és fél éves Krisztina lányunkkal előbb Balatonfüreden üdülünk a nagymamánál, majd kéthetes jugoszláviai társasutazáson veszünk részt, Rab szigetén.

— Két beceneve is használatos. Néhányan Jani, többségükben azonban Cica-néven szólí­tják társai közül…
— Minek téged becézgetni? — kérdezte még a Báró, azaz Bálint Laci és ő nevezett í­gy el Janinak. A Cica magyarázata … Úgy a tizenvalahányadik bajnoki mérkőzésemet játszhattam már itt a Fradiban, amikor az egyik találkozón nagy igyekezetemben, miközben kemény közelharcba keveredtem egy ellenfelemmel — szegény fiúnak az egész nyakát végigkarmoltam …

*

Novák Dezső — A csapatszerkezetről

— 1980 nyarán, amikor átvettem a vezetőedzői tisztet az Üllői úton, nem kellett sokáig töprengenem, hogy meghatározzam a következő bajnokságban elérendő célt. Függetlenül attól, hogy az előző idényben csak hatodik volt az együttes, az első három hely egyikének megszerzését tűztem ki feladatul. Ismertem a játékosanyagot, tudtam, erre feltétlenül képes.

— Célba értünk, bajnokok vagyunk. Hihetetlenül nagyszerű érzés! Ezt hirtelenjében —amikor a PMSC elleni győzelmünkkor kiderült, a Vasas kikapott és már behozhatatlan előnyük van — tán nem is lehetett józan ésszel elhinni és elviselni. Most, napok teltével csillapodik az öröm, leülepedik az élményáradat és válik az egész csendes, nyugodt boldogsággá.

— Mondom, célba értünk — de nem szabad ezzel megelégednünk. Előre kell lépnünk, méghozzá gyorsan. Idehaza most mindenki a mi skalpunkra fog vadászni, külföldön pedig a korábbi sikerek alapozta elvárással fogadnak bennünket mindenütt. Épí­teni, formálni kell tovább a csapatot, hogy jobb. erősebb, ütőképesebb legyen a bajnokcsapat.

— Az első hely birtokában persze, hogy összességében elégedett vagyok a társulattal. Néhány helyen azonban — szükségből, vagy alapos megfontolás alapján — változtatásra kerülhet sor. Bizonyos, hogy ez egy¬két játékost személy szerint kedvezőtlenül érint, de: nekem az egységet, az egészet kell elsődlegesen figyelembe vennem.

— Az első feladat, tulajdonképpen a legsürgősebb: a Belgiumba szerződött Mucha szerepkörének betöltése. A dunaújvárosi Sulija Ottó képes erre, sőt ahogy a harmincszoros utánpótlás válogatottat én ismerem: egyévi élvonalbeli szereplése után a nagyválogatottban is helyet követelhet magának. Baloldali középpályásként Mucha és Zombori, két harmincéves labdarúgó vetélkedett eddig — Sulija lehet az utóduk! Sok függ attól, bevonul-e kötelező honvédelmi szolgálatra Zsiborás és Murai. Ha igen, akkor ugyebár már a bajnokcsapat három tagjával nem számolhatok … A Papp József SE-től leszerelése után leigazolt Kvaszta Lajos rendkí­vül jó mozgású, ügyes fiú, akár ő kezdhet a jobbszélső szerepében. A túloldalon Pogánnyal, góljai ellenére, nem voltam elégedett — a győri Pölöskei Gábor nagy ellenfele lesz! Már persze csak akkor, ha … Szántó Gábort pedig nem kell bemutatnom, hisz mindenki tudja: több feladatkörben is egyaránt nagy teljesí­tményre képes. Szélsőhátvéd, beállós, középpályás, sőt emberfogó — igazi Jolly Joker! És még két kitűnő fizikumú fiatalemberről szólok: a sellyei Szabadi László csatár, a kecskeméti Beles László védő —, ha az eddigi ütemben fejlődnek, kedvelt alakjai lehetnek az Üllői útnak …

— Bajnokcsapatként magasra került előttünk a léc, de ennek csak örülnünk kell. Mi akartuk ezt, mi akartuk í­gy — most rajtunk a sor, hogy próbára tegyük önmagunkat.

(Horváth István, Kovács Barna, Szűcs László, Zombori Sándor, Zsengellér Zsolt – Képes Sport)