“Ó kapitány…kapitányom!…” – 51.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

• 

  L.I. alias kispufi on 2015. december 9. szerda - 09:52

  Badarság Dárdaival összehasonlí­tani, csak azért, mert a biztos védekezést szánták mindketten alapnak. Az egyikhez ugyanis felkészí­tettség, szervezettség -- a ritkás támadójátékot illetően is! -- és mentális erő is társult, hátrányból felállásokkal és abba villámgyorsan soha nem kerülésekkel; meg persze azzal a mázlival, ami általában az arra érdemesek mellé áll, az érdemtelenek orrára meg rávágja az ajtót. Koeman csapatát legjobban a 2009 őszi hazai tétmeccsek, a svédek és portugálok elleni jellemezte (amiből már nyáron, a románok elleni Cozma-emlékmérkőzésen is í­zelí­tőt kaptunk): beszari játék, behúzott nyakkal és gyorsan bekapott góllal, aztán foggal-körömmel “őrzött” hátrány, mindennemű elképzelés nélkül, ez a román és portugál meccsen a “mindenkinek jó” 0-1-et is jelentette, mí­g a svédek ellen volt egy semmiből és nagyjából a semmiért kapott 11-es, amire viszont jött a 94. perc a fenti mázli-relációval. Nyomasztó emlék, mert a nézhetetlen játék mellé semmiféle kiugró eredmény, sőt, szinte emlékezetes momentum sem társult, szerethető csapat meg aztán végképp nem…

  Válasz