“Ó kapitány…kapitányom!…” – 59.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Ez a fejezet tipikus példája “a kevesebb több lett volna” esetének, az “LTK-alapbetegségnek”, amiből eddig szerencsére keveset mutatott fel a sorozat -- zűrzavaros nyí­ló-záruló (vagy nyitva felejtett) zárójeles mellékmondatokkal, példázatos anekdotaszálakkal, hogy mire a körmondat végére érünk, már a mondat elejét is elfelejtettük, nem még azt, hogy miről is szól maga az í­rás. Értem, persze, hogy mi akar lenni a konklúzió, de azért a legjobb az egészben az volt, amikor az olvasás végére értem, szép csendben zúgásnak indult fejjel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ