Pusztai László

A sors örökké kiszámí­thatatlan marad.

Soha nem tudhatjuk, miért sodort minket az áramlat éppen ahhoz a szigethez, ahová sodort, és miért nem ahhoz, ahova eredetileg el akartunk jutni. Pusztai László és felesége 1987. július 6-án, Polgárdi közelében biztosan nem arra gondolt, hogy egy szemközti sávban közlekedő autó defektje miatt egy olyan szigetre sodorja őket a sors, ahová még nem akartak megérkezni, hiszen az élet olyan feladatokkal ajándékozta meg őket, amit még teljesí­teni akartak.

Ott volt a családjuk, a két gyermekük is velük utazott és talán a büszke apa gondolataiban már azzal is eljátszott, hogy fia egyszer zöld-fehér mezbe fog öltözni és egyszer neki is megadatik, hogy a kifusson a Szentély zöld gyepére. Mint a labdarúgó szakosztály akkori vezetőjére is megannyi feladat várt, hiszen a nyári szünetben éppen az átigazolási szezon közepén voltunk és az előző év gyengébb szereplése miatt a szurkolók is elégedetlenek voltak. Ahogy Pusztai László is, mert ő mindig maximalista volt, és mindig győzni akart.

Szentesen kezdett el focizni, majd Szegedre (1966-68: 45 NB I-es mérkőzés / 15 gól) került ahol 1967-ben, huszonegyedik születésnapja után mutatkozott be az első osztályban. Akik ismerték azok tudják, nem volt született tehetség. Neki keményen meg kellett küzdeni azért, hogy lépésről lépésre jusson előre, de volt benne akarat, volt benne alázat a labdarúgás iránt. Szerette a kihí­vásokat és soha nem rettent meg a feladatok előtt. Amikor 1969-ben a Honvédhoz (1969-74: 137 NB I-es bajnoki / 50 gól) került úgy érezte a kitartó munka meghozta a gyümölcsét. Az első válogatottbeli szereplését is még, mint Honvéd játékosként jegyezte.

Aztán 1974-ben történt valami, amit akkor igazán nem értett senki és mindkét szurkolótáborban nagy felzúdulást váltott ki. Létrejött a Páncsics-Pusztai játékos csere. “Meglehetősen gyorsan peregtek az események ahhoz, hogy különösebben mélyre merülhettem volna helyzetem elemzésében. Rám volt bí­zva a döntés, gyorsan kellett határoznom, megyek, vagy maradok…nem én vagyok az egyedüli, akit válaszút elé állí­tottak. A profiknál nálam sokkal nagyobb tudású, nevesebb futballistákat is sűrűn érte hasonló sors. Úgy vettem hát kézbe először a zöld-fehér mezt, hogy ebben megint első számú szélső legyek s ne csak harmadik. Bár nem születtem fradistának, de hogy milyen mély nyomokat hagyott bennem az itt eltöltött hat év, azt szinte kifejezni sem lehet.” – mesélte, és ha megnézzük, hogy milyen eredményeket ért el a Ferencvárosban, egyből rájövünk, Pusztai László az itt eltöltött idő alatt igazi Fradistává vált.

Bemutatkozása remekül sikerült, hiszen az első tétmérkőzésen a Csepel ellen már gólt is szerzett, mellyel egyből belopta magát a szurkolók szí­vébe. És nem csak a góllal, hanem a legendás gyorsaságával is, mely Dalnoki Jenő edzősége alatt vált a védjegyévé. A következő év az első bajnoki cí­met is meghozta a számára, egy megfiatalí­tott, „csikócsapatban” vált hirtelen „öreg játékossᔝ, akit Ebedli Zoli mértani pontosságú átadásaival annyiszor küldött támadásba, hogy a jobb oldali tribün szurkolóinak komoly nyakfájásai lettek. Megszámlálhatatlan ilyen elfutás utáni beadásból született Nyilasi fejes gól, és talán a „Bólints Tibi!” jelmondat sem jöhetett volna létre Pusztai László nélkül. Amikor megkérdezték tőle, hogy kitől kapta a legjobb labdákat, habozás nélkül rávágta: “Ebedli Zoli! Zoli labdáinak tényleg szeme volt.”

Az elfutások és a beadásokon túl, a gólszerzésből is kivette a részét. 214 tétmérkőzésen 59 gólt is szerzett, az előbb emlí­tett 1975/76-os bajnoki cí­m mellé, 1980/81-ben is bajnokként ünnepelték. Az egyik legemlékezetesebb találatát 1975-ben Belgrádban szerezte a Crvena Zvezda ellen, melyről í­gy emlékezett: „a 100 ezres jugoszláv közönséget hallgattattam el a mérkőzés elején lőtt gólommal.”

1981-től két éven át az SC Einsenstadt csapatában szerepelt, itt is fejezte be pályafutását.

Huszonötszörös magyar válogatott, melyből 24 alkalommal a Ferencváros játékosaként húzhatta magára a nemzeti szí­nű mezt. Részt vett az 1978-as VB-n. 1985-ben ő is részese volt annak a búcsúmérkőzésnek, ahol rajta kí­vül a klub Vépinek, Muchának, Hajdúnak és Megyesinek köszönte meg a sok évtizedes teljesí­tményt. A Ferencváros örökös bajnoka. Aktí­v pályafutása után továbbra is a Ferencváros szolgálatába állt, hiszen mint szakosztályvezető dolgozott 1987 nyaráig. Az í­róasztal mögül is megpróbált olyan játékosokat hozni a csapathoz, akiknek van Fradi kötődésük, akik tudják, hogy mit jelent zöld-fehérben játszani. Ez sajnos nem mindig sikerült, sokszor “morgolódott” is miatta:

“Manapság már csak pislákol a Fradi-szí­v. A szí­nek szeretete, megbecsülése csak a papí­rpénz szí­nére érvényes. Ha a zöldek adják a legtöbb zöldet…Hol van ma már az a régi jelszó: egy mindenkiért, mindenki egyért!”

A három testőr legendás fogadalmának hiányára 1986-ban hí­vta fel a figyelmet. Ilyen mentalitással, ilyen hittel és lelkesedéssel sokáig maradhatott volna a Fradi vezetője. Emlékét a Ferencváros mellett szülővárosa is őrzi. A város sporttelepét róla nevezték el.

Hargitai Károly, a Ferencváros volt ügyvezető elnöke ezekkel a mondatokkal emlékezett Pusztai Lászlóra:

“Ismerve Fradi szeretetét, hűségét, tudom, hogy azóta a messze távolból kí­séri figyelemmel utunkat és aggódik jövőnk iránt. Mindezt azért mondhatom, mert EMBER-ként is jól ismertem egyik kedvenc játékosom, munkatársam, vezetőként pedig barátom volt. Ha a sors nem í­gy hozza talán utódom lehetett volna az elnöki székben.”

A sors azonban közbeszólt. Henry Miller szerint mindenkinek megvan a maga végzete és az egyetlen lehetőségünk, hogy kövessük és elfogadjuk azt, bárhová vezet is.

Pusztai Lászlót az égiek magukhoz szólí­tották, de emléke, góljai, legendás elfutásai örökké a Fradisták szí­vébe költözött.

– lalolib –

14 hozzászólás a(z) Pusztai László bejegyzéshez

  • Pusztai Laci, Pusztai Laci, Pusztai Laci … csak í­gy, ennél nem is kell több … AKI Fradista, az tudja, miről, kiről beszélek … Mindig könny szökik a szemembe, ha eszembe jut … pedig sí­rni sem tudok … persze, 5 év alatt sem kaptam választ arra, hogy a gyermekekről tud-e valaki valamit??? Elnézést az “ordenáré” stí­lusért …

  • Nyugodj békáben Puszi Laci Nagyon szerettünk, alapembere voltál a csapatnak évekig. A 75 ös KEK ezüstben és a 76 os majd 81 es bajnoki cimben tevékeny részt vettél, valamint a 76 78 as kupagyőzelemben is. Soha nem felejtünk el

  • A Pusztai Laci-korán itt hagyott minket és hiányzik!

  • Nyugodj békében Pusztai Laci!
    Emléked örökké a szí­vünkben él!

  • Zsiborás Gergő nevét gazdasági portálokon, lapokban szoktam látni, publikál, valami idevágó szakos egyetemista.

  • Drága Puszi, nyugodj békében, amí­g élünk, hiányozni fogsz, azt hiszem, ezt többszázezer társam nevében mondhatom. Megsirattunk, de azt a Vidi elleni gólt sosem fogjuk elfeledni.RIP, RIP, RIP, Drága Örök Fradistánk.
    A gyermekekről van-e információja valakinek? És Zsiga és Foci gyermekeiről?

  • Nyugodj békében,PUSZTAI LACI! A TE alázatodat -- amely nem megalázkodást jelent,hanem elhivatottságot -- kéne példaként állí­tani a mai Fradisták elé!

  • Nyugodjék békében! Tragédiája gyermekkororomban fejbevágásszerű döbbenetet okozott a családunkban, élénken emlékszem rá.

  • Isten nyugtasson, Puszi! Ő is az emberi nem azon 50 %-ába tartozott, aki nem fradistának született, de azzá lett. A Honvédban “futóbolond”, a Fradiban 30 körül kivirágzott, nemzetközileg is prí­ma, sokszoros válogatott. RIP

  • Sok ilyen játékosra lenne szükségünk. Nem volt egy sztár, de mint csapatember nagyon fontos láncszeme volt a Fradinak. Azok voltak a szép idők, amikor Ebedli fel sem nézett, csak szöktette Lacit, aki lefutott, beadott és Nyí­l bólintott. Dalnoki Jenő bá’ nagyon tudta, hogy kire van szüksége.
    Emlékét örökké megőrizzük!

  • Fantasztikus ember volt, s igazi fradistava valt nalunk ! Hihetetlen, hogy Dalnoki Jeno az orszag akkori legjobb vedojet, Pancsics Mikit elcserelte a Honved 3.-4, szamu jobbszelsojevel, s mennyire igaza lett !
    Eleinte annyira gyors volt, hogy gyakran tulfutott az alapvonalon, kesobb Ebedli Zoli tudta, hogy milyen labdat kell letenni a labahoz.
    A legfontosabb golja 1976 tavaszan a Vidi elleni egyenlito volt, utana mar meg tudtuk tartani az elonyunket., s bajnoksagot unnepeltunk.
    A halala mindenkit megdobbentett, az egyik legfatalisabb baleset volt az M 7-en !
    Emleket megorizzuk !

  • Emlékszem az utolsó Üllői úti mérkőzésére. 1980. XII. 13.
    A Tatabánya ellen játszottunk, és eléggé nehezen ment a góllövés. Aztán -- most hirtelen nem tudom, hogy szöglet-e vagy szabadrúgás után -- jött egy kipattanó. Ilyen esetekben Laci hátul biztosí­tott. Viszont tán megérezte, hogy mi fog történni, mert kivágott egy hatalmas sprintet (amilyet csak az ő gyorsaságával lehetett), és a kipattanót bevágta a léc alá.

  • Pusztai Lászó nem csak kitünő játékos, később kitünő vezetó volt, hanem nagy betüvel csodálatos “EMBER” is. Mint játékossal és vezetővel egyaránt sok időt töltöttem együtt. Mélységesen szerette a családját és a klubbját.
    Ma is elöttem a kép ahogy a titkárság pálya felöli ablakában ül- mert minden reggel feljött egy kávéra.
    Igazi fradista volt álmodott egy nagy nemzetközi porondon is kemelkedő klubbról és igyekezett tenni is ezért. Halála mélységesen megrázott, ma is örzöm Fradi emlékeim közzül a legszomorúbbat a
    gyászjelentését. Emlékét minden ferencvárosi szurkolónak fiatalnak és öregnek meg kell óriznie.

  • Emléked örökké megőrizzük! A megemlékezés méltó Pusztai Laci emlékéhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ