A Fradi naptára, december 5.

tempo-naptar

Évfordulók:

110 éve született Volentik Béla

Mérkőzéseink ezen a napon:

1909. FTC – NSC: 0:1, NB1
1915. FTC – UTE: 4-1, Hadikupa
1920. III. Kerület – FTC: 0-3, NB1
1926. Ferencváros – Attila: 2-1, MK
1937. Ferencváros – Törekvés: 12-1, NB1
1943. Ferencváros – BSZKRT: 4-1, NB1
1981. Csepel – Ferencváros: 0-1, NB1
1984. Eger – Ferencváros: 1-2, NB1
2001. Ferencváros – MTK Hungária: 1-3, NB1
2012. Ferencváros – MTK: 2-0, Ligakupa
2014. Ferencváros – Pápa: 2-0, NB1
2015. Paks – Ferencváros: 0-5, NB1

Összes díjmérkőzés: 12 mérkőzés, 10 győzelem, 2 vereség, 38-9 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1926. Müller Ferenc dr.
2012. Beliczky Gergő
2012. Máté János

Tallózás a korabeli sajtóhírekből:

“Csak nehéz küzdelemben tudta az FTC ezt a meglehetősen fairül lefolyt mérkőzést megnyerni, amelynek folyamán az Újpest váratlanul szépen és hosszú ideig nagyon eredményesen tartotta magát, sőt az első gól dicsősége is a lila-dresszes csapathoz fűződik. A zöld-fehérek ma Weisz-Binder-Tóth-Hegyi-Puskás csatársorral szerepeltek és a belső csatárok Tóth hasznos irányítása mellett elég tetszetősen játszottak. A csapat legjobb játékosan azonban Payer volt, aki ma oszlopa az FTC-nek. Rajta törnek meg az ellenfél összes támadásai. Az első félidőben egyenlő arányban veszi ki részét a támadásból a két csapat. A lilák vezetése után hatalmas ellentámadásokba fog az FTC mely meghozza az egyenlítést. A második félidőben az UTE a nem egészen jogosan megítélt büntetőből kapott gól után összeroppan és az FTC még három gólt lő és biztosan nyeri a mérkőzést.” (1915.12.05 – UTE, Hadikupa)

“Az FTC formaváltozása egyik hétről a másikra érthetetlen lenne, ha nem vennénk figyelembe azt a körülményt, hogy az FTC csapata egy-két éven belül teljesen átalakult. A régi FTC-ből ma csak Tóth és Blum vannak a csapatban, s őket csupa friss, új tehetség veszi körül. Ez a magyarázata annak, hogy a csapat formája még nem állandó s még az UTE meccshez hasonló meglepetések érik. A fiatalok szerepeltetése előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét s éppen a III. kerület elleni meccs mutatta, hogy az FTC a jövő csapata. Ma még nem teljesen kész a zöld-fehér csapat stílusa: még van rajta sok csiszolni, sok javítani való, de már most is élvezettel néztük csatársorának fejlődésben lévő, gyors és nem késlekedő összjátékát, halfsorának okos és átgondolt támogató munkáját s védelmének nagy technikát eláruló, biztos közbelépéseit.” (1920.12.05 – III. Kerület, NB1)

“A győztes csapat mai összeállításában is kifejezésre juttatta azt a különbséget ami az első és a második liga vezető csapata közt szükségszerűen fennáll. Teljesen kezében tartotta a játék irányítását s hogy folytonos offenzívája mellett is csak minimális gólkülönbséggel győzött, annak a sár és a csatársor gyengéje mellett az Attila-védelem elsősorban az oka. Ez a csatársor nem tudta fölényét kihasználni. Különösen Dánt üldözi ezen a téren a balszerencse. Labdaosztása nagyot javult. Okosan adja jobbra, balra a labdát, néha nagyon intelligensen teremtett helyzetet. De lövései mintha megbabonázták volna. A halfsor teljesen megfelelt a feladatának, Hungler kitűnő formában van, friss és gyors. Alig volt dolga, Takács is csak néha szólt bele játékba. Tóth István, a Fradi trénere: A gólarány nem fejezi ki fölényünket. Reális talajon egészen más lenne az eredmény.” (1926.12.05 – Attila, MK)

” – Minek is van A) tribün a világon – sóhajtanak az árnyékban “hűsölő” nézők, Irigykedve néznek át a túlsó oldalra, ahol a B) tribün előtt már mintegy 1000 szurkoló vesz napfürdőt a decemberi napsugárban. Pompás csatárjátékkal lepte meg híveit a Ferencváros. S mert némi bizonytalanság után a fedezetsor is kitűnő formát mutatott, ez a két egyaránt pompásan működő csapatrész megpecsételte a Törekvés sorsát. A Ferencváros végig nagy lendülettel s – ami az utóbbi időben meglehetősen ritkán fordult elő – végig nagy kedvvel, akarással játszott. Ez a lendület összeroppantotta a Törekvés csapatát, amely 5-6 gól után megadta magát sorsának. A gólkülönbség még nagyobb is lehetett volna!” (1937.12.05 – Törekvés, NB1)

“A mérkőzés úgy indult, hogy a Ferencváros gólzáporral győz. A villamos csapat alig-alig tudott átjutni a félpályán. Közben múlott az idő és a Fradi gólok csak nem akartak megszületni. Ekkor lehetett látni, hogy a ferencvárosi csatársor még mindig nem az, amilyennek lennie kellene. Sok volt az oldalra való játszás, kevés a lendület és a kapura törés. Technikában és erőnlétben sokkal jobb volt a Ferencváros és ez a fölény a második félidőben kijött. Így is az volt azonban a helyzet, hogy a BSzKRT a góljai közül többet elemi hibából kapott. A négy Fradi gólból kettő azért született, mert Sárosi III. életveszélyes szabadrúgásai elég a BSzKRT következetesen nem állt sorfalat. Végeredményben a Fradi ilyen arányban is megérdemelte a győzelmet, sőt több gólt kellett volna rúgnia.” (1943.12.05 – BSzKRT, NB1)

KS_1943_I_126-19431205-2

“Egyszerűen megmagyarázható miért csak néhány mozzanatában, felvillanásában emlékeztetett a találkozó élvonalbeli bajnokira. Az irányítóközpont szerepére hivatott középpályás sorok egyszerűen szétszerelték, hatástalanították egymást (olykor még Ebedli is!). A követő emberfogás végrehajtása nem kevesebbet jelentett, mint a játék, a szín, az íz, a gondolat meghalását. Még a több levegőhöz engedett szervező, Lazsányi alkotókedve sem bizonyult elegendőnek. A kilátástalanul meddő, ötletet, fortélyt nélkülöző küszködésben az aktívabb csepeliek a döntetlen megérdemelték volna. Az erősen tartalékos bajnokcsapat egyetlen igazi helyzetét váltotta két pontra.” (1981.12.05 – Csepel, NB1)

Zsiborás és Jancsika ment a kapu torkában

Zsiborás és Jancsika ment a kapu torkában

Tempó Fradi!: Az 1984. december 5-i záró fordulós Eger-Ferencváros „élet-halál” harcot ígért. Mindkét együttes rosszul kezdte a bajnokságot, ami az Eger szemszögéből talán még érthető is volt, hiszen újoncként a bennmaradásért harcoltak, de a Fradinál már az előző fordulós Békéscsaba elleni hazai vereség után megkongatták az összes létező vészharangot. A bajok kezdete 1983 decemberére nyúlik vissza, amikor is a gyengébb őszi szereplés miatt Novák Dezsőt Vincze Géza váltotta a kispadon. Az FTC irányítói változást akartak, meghirdettek egy fiatalítási „akciót”, melyhez az utánpótlást irányító Vincze Gézát találták a legjobb megoldásnak. Bár 1984 tavaszán nem sikerült sokkal előrébb lépnünk és az öltözői hangulat is egy „Barátok közt” epizódra hasonlított (el is igazolt Ebedli és Kerekes), de bíztunk abban, hogy a Vincze-féle csikócsapat a következő bajnokságban majd megismétli a Dalnoki Jenő által a fiatal titánokkal elért sikereket. Ebből aztán nem lett semmi, sőt az a szégyen érte a Fradit, hogy az 1984/85-ös szezon őszi záró fordulója előtt holtversenyben kiesési helyen álltunk az Egerrel. A mérkőzés végig nagy iramot és küzdelmet hozott, ahol a „várvédők” az elején nem figyeltek, így Fradi egy huszáros nyitánnyal hamar kétgólos vezetést szerzett. Ezután a hazaiak rendezték a soraikat, át is vették a kezdeményezést, de szépíteni csak az 52. percben tudtak. (1984.12.05 – Eger, NB1)

KS_1984_I_02_0021

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ