A Fradi naptára, június 22.

tempo-naptar

Mérkőzéseink ezen a napon:

1913. Temesvári AC – FTC 0:8, Edzőmérkőzés
1924. Makkabea Krakkó – FTC 1-7, nemzetközi barátságos
1926. Bremen SV – FTC 1-3, nemzetközi barátságos
1935. Ferencváros – AS Roma 8-0, KK
1941. Ferencváros – Gamma 4-4, NB1
1947. SZAC – Ferencváros 1-5, NB1
1958. Ferencváros – Lokomotiv Moszkva 2-1, nemzetközi barátságos
1960. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1-0, NB1
1968. Vasas – Ferencváros 0-1, NB1
1969. Ferencváros – Csepel 4-1, NB1
2011. Ferencváros – Politechnika Temesvár 2-1, nemzetközi barátságos
2014. Ferencváros – Szabadkigyós 16-0, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 10 mérkőzés, 8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 36-11 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1968. Megyesi István
2011. Oláh Lóránt

Megyesi István_0613MEGYESI ISTVÁN tizenöt évesen balszélsőt játszott az NB III-as Békéscsabai VTSK-ban, olyan társakkal, mint a később újpesti Tóth András és Nagy László továbbá a Vasasba kerülő Müller Sándor. Innen került 18 évesen a Fradihoz. Rögtön az első csapat edzéseit látogatta, aztán fél éves katonaság következett a Flotillánál. Innen szerette volna leigazolni a Honvéd. Megyesi azonban nem í­rta alá az átigazolási lapot. 1967-től a Fradi-pályán élt Juhász Pistával és Horváth Apival együtt. Szó szerint lehet venni, hiszen évekig a klubház padlásszobájában, a Villa Negrában lakott…1968.06.22-én már bemutatkozhatott a leendő bajnokcsapatban, minden idők egyik legjobb Ferencvárosában. A találkozó előtt sokan féltették a fiatal hátvédet, aki az öltözőben kijelentette az őt bátorí­tani akaró idősebb játéktársaknak, hogy nem izgul különösképpen, csupán az zavarja, hogy még nem játszott Puskás ellen. Az ellen kellett bizonyí­tania, aki korának egyik legjobb támadó középpályása volt (idővel a Vasas legendás játékosává is vált, aki 294 mérkőzésen 151 gólt szerzett). Mellette még a folyamatos helycserék miatt Müller és Ihász is “riogatta” a fiatal hátvédet, de Megyesi István bemutatkozás remekül sikerült: “Megyesi várakozás felülit nyújtott első NB I-es mérkőzésén; jól fogta Puskást.” (Népsport). Olyannyira, hogy Illovszky mester le is cserélte Puskást és Molnárt küldte a pályára, de neki sem sikerült túljátszania Megyesit.”

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1924. Eisenhoffer József

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

2011. Baltes, Benjamin

1924

1926

– Ön is? – Én is! – Fél hat tájban a Körút és az Üllői út sarkán zajlottak le ilyen beszélgetések, innen indult a legnagyobb tömeg a pálya felé. Enyhén borús az ég, időnként kisüt a nap, szél nincs, a pálya alaposan fel van locsolva. Pontosan háromnegyed 6 órakor autóbuszon érkeznek az olaszok a pálya bejárata elé. Piros melegí­tőben vannak a játékosok, akik szinte észrevétlenül vonulnak be az öltözőbe. A közönség kishitű. Nemhogy a Ferencváros továbbjutására nem gondolnak, de még győzelemre is alig. – Ezek fognak győzni! – mutogatnak a bevonuló olaszokra…Tévedtek. Nagyon nagyot tévedtek. Végre egy örömnap következet ránk a magyar futball utolsó időkben sanyarúra fordult történetében. Nem volt tehát hiába a sok intő és oktató szó. Nem volt hiába az a biztatás, amely játékosaink szí­vére apellált. A Ferencváros játékosai ezen a mérkőzésen megmutatták, ho gy nem halt ki belőlük a magyaros lelkesedés, de ami a legfontosabb, megmutatták azt, hogy bármilyen taktikai formációnak megvan az ellenszere és ha okosan játszunk az ilyen formációk ellen, akkor az egyéni képességek terén fennálló többlet mindig kifejezésre kell, hogy jusson. A Ferencváros legszebb napjaira emlékeztetően futballozott. Volt lendület, győzniakarás, okosság, gólratörés a zöld-fehérek játékában, amely tehát tiszta célfutball volt. Fenntartás nélkül lehet dicsőí­teni ezt a grandiózus győzelmet, amely egy szebb jövő nyitánya lehet. A csatársorban újra csodálhattuk Sárosi nagy játékintelligenciáját. És ami ezúttal meglepett, túláradó játékkedvét, energikus harcikészségét. Négy gólt szerzett, melyből hármat büntetőből – mindhárom jogos volt!” (1935 – AS Roma)

“Úgy indult, hogy a Ferencváros fölényesen győz. Valószí­nűleg győzött is volna, ha mindenki teljes erőbedobással játszik. A csapat azonban, különösen a védelem, sokszor könnyelműsködött és szórakozott. A Gamma viszony végig lelkesen játszva érdemelte ki a hizelgő eredményt. Tény, hogy az 1940/41-es bajnoki idényben a Ferencváros nem tudta megverni a Gammát – ősszel is döntetlen volt. Dimány Lajos, a Ferencváros edzője: Hála istennek, hogy vége ennek az bajnoki idénynek, mert a játékosok már egészen megszokták a sétát.” (1941 – Gamma) | Tempó, Fradi!: Lehet, hogy “sétáltak” a játékosok, de már annak tudatában tették, hogy hetekkel előtte megnyerték a bajnokságot. Az utolsó két fordulóban szerzett 1 ponttal is (Szegeden kikaptunk) 11 pontos előnnyel, 113:47-es gólkülönbséggel nyertük meg az 1940/41-s bajnokságot, mely a háború és a politikai befolyás miatt (zsidóüldözés, MTK feloszlása) is örökre belénk ivódott.

1958

“Az eső alaposan megzavarta a mérkőzést, szünet után már alig lehetett megállni a pályán. Különösen a védelem dolga volt nehéz a csűcsós pályán. A Ferencváros biztosan győzött, a SZAC lelkesedése nem tudta kiegyenlí­teni a tudásbeli fölényt. Csikós jól védett, Kéri pompás, sallangmentes és biztos. Rudas is javult. Kispéter még minden túlságosan befelé húzódik. Hernádi szolgalmasan, Lakat lelkesen játszott. Hlavácsnak nem í­zlett a talaj, Szabó jól mozgott, Mikének voltak jó pillanatai. Sárosi dr. az előkészí­tésben kitűnő volt.” (1947 – SZAC)

Tempó, Fradi!: A Vasas elleni rangadóra felemás érzésekkel készültünk. A sajtó, de még a közvélemény is a Vasast tartotta esélyesebbnek, hiszen a Fradira nem csak a bajnoki meccsek, de a VVK küzdelmek is komoly terhet raktak. A Vasas elleni záróforduló előtt kiestünk a magyar kupából, bajnokin meg döntetlent játszottunk az Egyetértés és a Győr ellen. De ha ezeket a nem éppen sikeres meccseket emlí­tjük, akkor nem mehetünk el szó nélkül a májusi VVK siker mellett sem, amikor is az olasz Bologna ellenében, 1965 után újra bejutottunk a VVK döntőjébe. A sorozatos terhelés miatt egy kicsit fáradtnak is tűnt a csapat, de a Vasas elleni rangadó előtt mindenki tisztában volt azzal, hogy ha kikapunk, elég távolra kerül a bajnoki cí­mvédés. Azt meg senki sem akarta. Lehet itt fáradtságról beszélni, de az 1968-s Ferencvárost olyan játékosok alkották és olyan edző ült a kispadon, akiknek már a jelenléte is tiszteletet parancsolt. A Vasas elleni rangadón az alapcsapatból sérülés miatt hiányzott Havasi és mivel Horváth sem tudta a vállalni a játékot, í­gy Lakat doktor egy fiatal játékost állí­tott csatasorba, Megyesi Istvánt, akinek ráadásul nem éppen “hálás” feladat jutott: a Vasas egyik legjobbjának Puskás Lajosnak az őrzése – a 19 éves hátvéd hibátlanul megoldotta. Természetesen nem csak a fiatal hátvéd, de az egész csapat remekül játszott ezen a fontos rangadón. A védelem határozottan rombolt, a sérüléséből felépülő Szűcs óriási területen játszott, a pálya minden szegletében feltűnt, szerelt, indí­tott ha kellett. Elől meg Varga Zoli kergette őrületbe a Vasas védőit: kiszámí­thatatlanul cselezett, látványos technikai bravúrokkal szórakoztatta a közönség zöld-fehér részét és kapura is veszélyes volt. A gólt még sem ő, hanem Mészöly szerezte, igaz a “szőke szikla” nem a saját kapuját szerette volna bevenni, de Rákosi távoli lövésébe rosszul tette bele a lábát, í­gy az védhetetlenül vágódott Bolemányi hálójába. Ezzel az öngóllal nyertünk 1:0-ra, mellyel két pontra megközelí­tettük az élén maradó Vasast. Persze ha Illovszky mester taní­tványai tudták volna előre, hogy milyen Fradi ősz jön (decemberben is vertük a Vasast 2:1-re), talán már a rövidke nyári szünetben lemondtak volna a bajnoki cí­m reményéről. Mely 1967 után újra a Fradié lett, immáron 21. alkalommal. (1968 – Vasas)

“Dr. Lakat Károly a mérkőzés előtt azt mondta fiainak, hogy ne foglalkozzanak a csapat összeállí­tási gondjaival. — Mindig azok a legjobbak, akik a pályán vannak. Ezt ne felejtsétek el, bí­zzatok egymásban és ha netán nehéz pillanatok következnek, gondoljatok arra, mennyire fontos nekünk ez a mérkőzés!…A találkozón végig a Ferencváros irányí­tott, a csepeli védelem rendkí­vül rossz napot fogott ki, Géczi kivédte Rottenbiller 11-esét…Dr. Lakat Károly: — Megdicsértem a fiúkat lelkes, jó küzdőszellemükért. Úgy érzem, ilyen arányban is megérdemelten nyertünk.” (1969 – Csepel)

2011, Oláh góllal debütált zöld-fehérben (fotó: ftc.hu)

1982

2016

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.20. 21:00, m4sport
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ