A Fradi naptára, június 9. – A 6. Magyar Kupa-győzelem

Évfordulók:

40 éve hunyt el Győri József
42 éve született Haber, Justin
47 éve született Kun György
34 éve született Lowton, Matthew
33 éve született Pavlovic, Mateo

Mérkőzéseink ezen a napon:

1912. FTC – III. ker. TVE 11:3, NB1
1918. FTC – BAK 2-0, NB1
1925. FTC – DVTK 2-1, NB1 Országos bajnoki döntő
1930. HASK Zagreb – Ferencváros 2-4, nemzetközi barátságos
1932. vegyes AMTE, Gloria – Ferencváros 1-3, nemzetközi barátságos
1935. Hungária – Ferencváros 1-2, MK döntő
1945. Ferencváros – Zuglói MADISZ 6-2, NB1
1946. Ferencváros – Újpest 1-0, Tildy serleg
1946. Ferencváros – Újpest 1-1, NB1 rájátszás
1963. Haladás – Ferencváros 0:2, NB1
1968. Ferencváros – Egyetértés 1:1, NB1
1971. Ferencváros – Vecsési VÍZÉP 16:1, Edzőmérkőzés
1976. Ferencváros – Videoton 1:1, NB1
1979. Vasas – Ferencváros 5-3, NB1
1985. SZEOL AK – Ferencváros 2-1, NB1
1988. Keszthelyi ATE Haladás – Ferencváros 5-4, Pályaavató mérkőzés
1993. Ferencváros – Videoton 2-0, NB1
2007. Budafoki LC – Ferencváros 2-2, NB2

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 10 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség, 48-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1925. Friesz Rezső
1946. Kubala László
1985. Farkas Béla
1985. Rubold Péter
1988. Zsivótzky Gyula
2007. Bognár Zsolt

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1985. Sárosi László dr.

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2017. Kleinheisler László

“A match eleinte úgy indult, hogy komoly és erős lesz a küzdelem. Úgy látszott, hogy a III. kerületiek annak az eshetőségnek a tudata, hogy ha 10 gólt kapnak és egyet sem tudnak visszaadni a terhükre megváltozó gólarány következtében kiesnek az I. osztályból, hatalmas erőfeszí­tésre sarkalná és jó eredmény elérésére tenni képessé. Az FTC elérte a célját, mert valóban nem várt nagy gólarányban győzte le a III. kerületieket, akiknek csak az első félidőben volt elegendő puskaporuk, s a második félidőben már takarodót fújva nagy megadással voltak kénytelenek egy-másra beszedni a gólokat, amelyek közül nyolcat Schlosser rovására í­rhatnak.” (1912 – III. ker. TVE)

“Legutóbbi gyenge játékai után ma ismét legjobb formáját játszotta ki a zöld-fehérek csapata. Csatársora, mely a korábbi gyenge eredmények közvetlen előidézője volt, új összeállí­tásban végre megfelelőt produkált. Az első gólt már a 3. percben lövi Tóth, majd a második gólhoz Kövess juttatja az FTC-t.” (1918 – BAK)

“Csak nagy csapatok ví­vhatnak meg két olyan kemény, elszánt és nehéz küzdelmet mint az FTC meg a DVTK ví­vott meg egymással az országos bajnokság elődöntőjében. Az ismételt meccsen az FTC győzött. A rutinosabb fővárosi csapat fölényben is volt a meccs nagyobbik részében, sőt a balszerencse is mellé szegődött a kapu előtt, í­gy is impozáns volt az a teljesí­tmény, amivel az DVTK másodszor is meglepte Budapest futballközönségét. Mert valljuk be: kedden délután már úgy ültünk ki az Üllői úti pálya tribünjére, hogy szép, szép, de azért ma már 3:0-ra fog győzni a Fradi! És amikor a meccs végén felkeltünk a helyünkről, éreztük, hogy kicsi hijján majdnem újból meg kellett hosszabbí­tani a meccset és hogy egy rájátszott félóra talán meg is fordí­thatta volna az eredményt.” (1925 – DVTK)

1930

“A Ferencváros biztosan győzött Aradon, de nem keltett túljó benyomást” (1932 – Glória, AMTE vegyes)

“Állí­tsuk be az irányí­tót 1935. pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. De nincs idő már a további csevejre, mert a szokásos zöld-fehér csí­kos ingben kifutnak a fiúk a pályára és innentől a szurkoló számára azonnal megszűnik a külvilág. A Fradisták izgatottan nézik a melegí­tő játékosokat, egy nyolcéves kisfiú lelkesen böködi apukáját: – Apuka, ott van Sárosi bácsi!…Ivancsics bí­ró – aki a végén még főszereplővé válik – sí­pjelére induló találkozó nem hozott emlékezetes játékot, de ami számunkra a fontos, Toldi és Sárosi 11-es góljával elhódí­tottuk a Magyar Kupát. Az igazi izgalom a mérkőzés második félidejének 37. percében éri a nagy hőségben egy kicsit elbágyadt nézőket, amikor is Sárosi “gólnak látszó” fejesét Kis vagy Ujvári szép vetődéssel kitolja a jobb felső sarokból. Ha csak Ujváry ért hozzá, akkor a Hungária kapusától bravúr, de Ivancsics a “határbí­ró” határozott intésére í­télt, mely szerint a kapusbravúrt bemutató játékos Kis volt, aki a foci szabályai szerint kézzel nem nagyon hárí­thatott, í­gy a büntető elkerülhetetlen volt, amit Sárosi magabiztosan értékesí­tett. Ezzel nem csak győztes gól született meg, de a végére már a spanyolországi polgárháborús viszonyokat idézték a hazai szurkolók. “Hatalmas tüntetés” a nézőktől, a játékosoktól. Először a méltatlankodó Dudást, majd Müllert is kiállí­tja a bí­ró. Az utóbbi “tiszteletlenül mutogatott a homlokára”, valószí­nűleg a bí­ró agyi kapacitását vonva ezzel kétségbe…A mérkőzés végére, mint jó polgárok, lehiggadnak a kedélyek, a Fradisták boldogan és jókedvűen, a Hungária szurkolói szomorúan, a fejüket rázogatva indulnak haza.” (1935 – Hungária)

1935

“Nagyszerűen játszott a Ferencváros és helyenként a régi szép KK időket juttatták a nézők eszébe a zöld-fehérek. Különösen a a csatársor mozgott ötletesen és gólratörően. A zuglóiak is sok helyzetet teremtettek Csikós kapuja előtt, de a befejezésekkel adósak maradtak a piros mezes csatárok. Egyénileg a győztes csapatban Csikósnak alig volt dolga, Rudas és Onódi jól játszott. Kéri és Lakat végig hiba nélkül játszott. A támadósorban Sipost elhanyagolták, Kubala a mezőnyben pompásan épí­tett, ugyanez áll Sárosi dr.-ra is. Mike ugrásszerűen javult az utolsó mérkőzés óta. Gyetvai kitűnően játszott, bár a régi lendülete még hiányzik.” (1945 – MaDISz)

“Sárosi dr. fejjel Mike elé teszi a labdát. A középcsatár lövése Tóthról jobbra kipattan. Mike rajta van és az ötösről a vetődő kapus mellett a jobb sarokba lövi a labdát. Győzött a Ferencváros! A közönség eksztázisban ünnepli a Fradit. Mikét a vállukon viszik ki az ünneplő szurkolók. Boldogság honol a Fradi-szí­vekben. Urbancsik edző sí­r… A Fradi ismét bebizonyí­totta, hogy a ferencvárosi szí­v nem legenda. Ez a szí­v gyengébb csapattal is kiharcolta a győzelmet Kiharcolta! Még hozzá megérdemelten!” (1946 – Újpest) | Tempó, Fradi!: A mérkőzés a Tildy-serlegért is folyt. Ezért a bajnoki játék 1:1-es döntetlenje után kétszer 15 perces hosszabbí­tás következett. Az Újpest veretlen bajnokcsapatát a Fradi a negyedik „félidőben” győzte le. A hosszabbí­tás csak a győztes gólig tartott! Amikor Mike a 110. percben belőtte a 2. gólt, a találkozó véget ért.

“A már kiesett Szombathely hallatlan lelkesedéssel vetett magát a küzdelembe. Játékosai nem ismertek elveszett labdát és mintegy félórán át alaposan próbára tették a ferencvárosi szurkolók idegeit. Ebben a játékrészben a hazai csapat szinte állandóan kezdeményezett, a legtöbbször az ő birtokukban volt a labda, de a ferencvárosiak hátsó alakzata kitűnően állta a sarat. Az I. félidőben igen döcögősen játszott a zöld-fehérek csatársora, alig láttunk formás támadást. Szünet után a hazai csapat, amikor Molnár kidőlt a sorból, erősen visszaesett. A második ferencvárosi gól aztán már teljesen kedvét szegte a szombathelyi együttesnek, állandóan a Ferencváros támadott és biztosan szerezte meg a győzelmet.” (1963 – Szombathely)

1976

“A Ferencváros még matematikai eséllyel pályázik az NB I. bajnoki cí­mére. Az unalmas első félidő után a Ferencváros megemberelte magát a második félidőben, és a kétgólos győzelemmel megérdemelten szerezte meg a fontos két pontot… A 66. percben góllá érett a hazaiak fölénye. A 16-os tájékán pattogott a labda, és Lipcsei mintegy 14 méterről a védők között utat talált a jobb alsó sarokba (1:0)…A 81. percben Fodor remek labdájának köszönhetően Wukovics újabb találattal toldotta meg Lipcsei gólját. Fodor gyönyörűen hozta fel a labdát a Videoton térfelére, majd a 16-os előtti rövid tanácstalanság után mesterien ugratta ki az addig meglehetősen visszafogott teljesí­tményt nyújtó Wukovicsot, aki ezúttal nem hibázott és a kivetődő Mitring alatt a hálóba gurí­tott (2:0). Az utolsó percekre csak a parázs hangulat maradt, de a kisebb kakaskodásokat már Puhl játékvezető sem tartotta fontosnak büntetőkártyával megtorolni.” (1993 – Videoton)