A Fradi naptára, augusztus 24.

Évfordulók:

101 éve született Beke Imre
33 éve született Gold Péter
48 éve született Kiss Péter

Mérkőzéseink ezen a napon:

1902. vegyes MAC, MFC – FTC 3:1, Edzőmérkőzés
1913. FTC – UTE 9:0, Corinthian díj
1921. Preussen – FTC 0-6, nemzetközi barátságos
1924. Simmering – FTC 0-3, nemzetközi barátságos
1930. Jugoszlavija – Ferencváros 2-5, nemzetközi barátságos
1941. Ferencváros – Kispest 11-5, NB1
1947. Ferencváros – Szeged 0-3, NB1
1952. Győri Vasas – Bp. Kinizsi 3:0, NB1
1958. Bajai Építők – Ferencváros 1:5, Edzőmérkőzés
1965. Ferencváros – Ózd 5:0, NB1
1966. Ganz-MÁVAG – Ferencváros 1:5, Edzőmérkőzés
1967. Üllő – Ferencváros 0:6, Pályaavató mérkőzés
1972. Ferencváros – Budafoki MTE Kinizsi 7:4, Edzőmérkőzés
1974. Ruch Chorzów – Ferencváros 4:3, Mohammed V. kupa
1977. Soltvadkerti TE – Ferencváros 0-4, Jubileumi mérkőzés
1983. Csepel – Ferencváros 1-0, NB1
1988. Dunaújváros – Ferencváros 0-2, NB1
1991. Váci Izzó – Ferencváros 1-1, NB1
1996. MTK – Ferencváros 3-0, NB1
2001. Ferencváros – Haladás 3-1, NB1
2002. Dunaferr – Ferencváros 2-2, NB1
2011. Ferencváros – Budaörs 4-0, Edzőmérkőzés
2014. Ferencváros – Nyíregyháza 3-1, NB1
2021. Ferencváros – Young Boys 2-3, BL selejtező

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 11 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség, 65-29 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1913. Schiller Rezső
1924. Keviczky Rudolf
1947. Deák II. László
1952. Bánky Ferenc
1991. Kuznyecov, Szergej

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1913. Kövesdi József
1967. Rátkai László

“A belső csatárok pompás lövésekkel és szebbnél szebb gólokkal kedveskedtek a közönségnek, a szélsők pedig gyorsaságuk és pontos passjaik révén szolgáltak rá az elismerésre. A halfsorban Blum mutatta a legjobb formát, de tűrhető volt Bródy és Veinber is. Rumboldnak, aki régi tudásának teljességét adta, méltópartnere Szandovits. A 33-asoktól átigazolt Schiller alig jutott védéshez és í­gy csak hatalmas goalkickjeivel aratott sikert. Az UTE még nincs formában, de annál fölkészültebb a durváskodás terén. A goajok közül kettőt Pataky, egyet Tóth lőtt, a többi goal Schlosser érdeme.” (1913 – UTE)

1921

“A Simmeringieket elhagyta a szerencse. A labdarúgáshoz, de főleg a győzelemhez hozzátartozik a szerencse. Ezt tegnap kellett tapasztalniuk. Az egész játékidő alatt az ellenféllel szemben uralták a mezőnyt, de még sem tudtak eredményt elérni. Ennek a kudarcnak az oka első sorban a magyar kapus, Amsel, kitűnő munkájának volt tulajdoní­tható, aki csodálatos nyugodtsággal és biztonságosan játszott. A bécsiek nem tudtak gólt lőni, a pestiek viszonyt hármat is, í­gy biztosan nyertek. Az FTC csatárok legjobb embere Kohut volt, aki elérte az első találatot. Az ő támadásai voltak a legveszélyesebbek és sok munkát okoztak a védelemnek. Pataky bár egyes helyzetekben megmutatta kiemelkedő klasszisát, azonban nem játszott olyan rámenősen, ahogy ezt megszokhattuk tőle. Kényelmesebben érezte magát az összekötő poszton, ahonnét támadásba küldte a csatárokat. Az ő nagy tapasztalatának köszönhetik a magyarok, hogy mindjárt a kezdettől fogva taktikailag jól folyt a játék, és ezáltal Pataky, a mély talajt is számí­tásba véve, forszirozta a szélsők játékát.” (1924 – Simmering)

“A belgrádi közönség előtt már a pályára lépés pillanatában szinte nyert ügye volt a Ferencvárosnak, amely mindenkor a legszí­vesebben látott vendég a mi fővárosunkban, mert a Ferencváros, ellentétben a lentjárt külföldi proficsapatokkal, komplett együttesével érkezett és állt ki a mérkőzéseire, ezzel mintegy jelét adva a belgrádi futball iránt érzett megbecsülésének. A mérkőzésnek legszebb vonása volt az abszolut fair játék. A Fradi nem erőszakoskodott, nem reklamált, hanem játszott. Bemutatta ismét, hogy a mi a futball és az igazi futball ez, uraim, amit a pesti profik a két napon nekünk bemutattak! Szinte nem is szabad senkit sem kiemelni ebből a csapatból. Belgrádban már jártak jeles csapatok, az utóbbi időben alkalmunk volt látni a bécsi első klasszist, nemrégen a magyar bajnok Újpestet is. A mai Ferencváros mellett ezek és ezeknek a játéka mind eltörpül – í­rta a belgrádi Vreme.” (1930 – Jugoszlavija)

Tempó, Fradi!: 1941-ben még középcsapatnak számí­tott a Kispest, í­gy a bajnoki cí­met védő Ferencváros otthonában nem gondolhattak pontszerzésre, bár talán arra sem, hogy a végül majdnem egy tucattal terhelik meg a kapujukat. A Sportújság beszámolója alapján elég álmosan indult a mérkőzés, bár ha egy csapat az első negyedóra után már 3:0-ra vezet, akkor talán egy kicsit túlzó dolog utalni az álmosságra, de a Fradi szurkolói a megnyert bajnoki cí­m és a Szent István kupa elnyerése után (mely során 7:1-re vertük az Újpestet, de legyőztük a Nagyváradot is) teljes offenzí­vát vártak. A további gólok is szinte futószalagon érkeztek, a végén 11-ig jutottunk, melyből Gyetvai négyet vállalt magára (Sárosi sérülés miatt nem is játszott). – “A bajnoki mérkőzésnek szinte edzőmérkőzés jelleget adott az a körülmény, hogy mindkét csapatból hiányzott a küzdőszellem. Különösen az első félidőben a Kispest majdnem hagyta magát »letaglózni«. A Ferencváros gépszerű adogatásával kényére-kedvére vezette támadásait és érte el góljait. Ha nagyon rákapcsol, még tizet rúghatott volna. A Kispest csak a második félidőben kezdett játszani; a ferencvárosi védelem könnyelműségeit kihasználva ekkor még több gólt is lőhetett volna…Rumbold Gyula: – Miért nem lőtt a Fradi még tí­zet? Miért kí­méli az ellenfelet?” (1941 – Kispest)

“Sok mindent látott az a néhány ezer í­zig-vérig labdarúgó-szurkoló, aki végigázta, végigfázta a Népstadion hétközi mérkőzését. A sok helyütt bokáig érő ví­zben látott ví­zilabdát, vizi-birkózást, s jó néhány alkalommal úszó- és kúszóversenyt (derült is rajta a közönség). És egy kis focit az FTC részéről. A zöld-fehérektől már megszoktuk, mondhatnánk úgy is, hogy természetesnek vettük. Ahogy Albert gólérzékenyéségét, a középcsatár kétszer került gólhelyzetbe, s fejese nyomán kétszer rezdült meg Balogh kapus hálója. Karábának pedig, aki átlagosan játszott, elég volt az ózdi kapuvédő egyetlen hibás mozdulata, hogy az eléje dobott labdát biztosan lője a hálóba. A mérkőzésen még két gól esett. Az egyiknél egy ártatlan lövés Frenkó lábáról vágódott a kapuba, a másik előtt pedig Fenyvesi dr. elcsúszott, s a bí­ró 11-est í­télt, amit Novák biztos lábbal értékesí­tett. A zöld-fehéreknek végül is nem okozott gondot az Ózd legyőzése. Az FTC játékosai csapzottan, csuromvizesen és kimerülten, de elégedetten vonulta le a pályáról.” (1965 – Ózd)

1967

“Félelmetes iramban kezdett az FTC. Dzurják a 3. percben már a második gólhelyzetét hagyta ki a megilletődötten játszó dunaujvárosiak ellen. A továbbiakban Holló kapusnak sok dolga akadt, majd a 14. percben Kincses labdájával ismét a középcsatár robbant ki a védők közül, de lövését ezuttal is háritotta a kapus. Az egyre magabiztosabban játszó Ferencváros egymás után két gólt szerzett. A 35. percben egy baloldalról belőtt labdát Fischer laposan továbbitotta a jobb alsó sarokba (1:0). Két perc múlva Boldóczki gáncsolta a kiugró Fischert, amiért sárga lapot kapott, s a szabadrugást Bánki végezte el, 17 m-ről nagy erővel meglőtt labdája a bal felső lécről vágódott a hálóba (2:0). Szünet után a Kohász összeszedte magát és igy élénkebb le a játék. A Ferencváros a biztos vezetés tudatában könnyed játékkal magabiztosan szövögette támadásait, amelyekre csak görcsös próbálkozás volt a válasz a Kohász részéről.” (1988 – Dunaújváros)

2001

2014

2021