A Fradi naptára, június 18. – A 15. Magyar Kupa-győzelem

Évfordulók:

51 éve született Kostic, Srdjan
26 éve született Kwabena, Owusu

Mérkőzéseink ezen a napon:

1908. FTC – BAK 7:2, Ezüstlabda
1911. Aradi AC – FTC 1:9, Edzőmérkőzés
1916. FTC – MTK 2-4, Hadikupa
1920. SC Erfurt – FTC 1-3, nemzetközi barátságos
1922. FTC – UTE 2-2, MK döntő
1932. HASK Zagreb – vegyes Ferencváros, Hungária 0-1, nemzetközi barátságos
1933. Bayern München – Ferencváros 3-2, nemzetközi barátságos
1944. Ferencváros – Újpest 5-2, MK
1950. Bp. Előre – ÉDOSZ 1-3, NB1
1958. Transvill – Ferencváros ?:?, Edzőmérkőzés
1961. DVSC – Ferencváros 2:1, NB1
1969. Nagytétényi Kohász – Ferencváros 0:4, MK
1977. Benfica – Ferencváros 1-1, Nemzetközi torna
1981. Hajós környéke válogatott/Hajós – Ferencváros 0-3, Edzőmérkőzés
1991. Ferencváros – Váci Izzó 1-0, MK döntő
2011. DAC – Ferencváros 1-2, nemzetközi barátságos

Összes díjmérkőzés: 13 mérkőzés, 8 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség, 34-19 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

2011. Alison, Pierre Moreira E Silva
2011. Félix, Felipe
2011. Grúz Tamás
2011. Jovanovic, Aleksandar
2011. Otten, Mark

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1933. Bukovi Márton
1933. Kohut Vilmos
1933. Turay József
1950. Budai László
1950. Henni Géza
1950. Kocsis Sándor
1969. Szőke László
1969. Vágvölgyi Mihály
1991. Fischer Pál
1991. Keresztúri András
1991. Nacer, Bouiche
1991. Pintér Attila
1991. Topor Antal
2011. Stanic, Srdjan
2011. Tutoric, Djordje

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1950. Lyka Antal

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1982. Rab Tibor

“Az Ezüstlabda 1908. évi védője a Ferencvárosi Torna Club csapata lett, s ezzel a nem egymásutáni 4-ik győzelmével alapos reményei lehetnek arra, hogy végleg megnyeri Polonyi Géza gyönyörű diját. Úrnapján, f. hó 18-án megtartott döntő mérkőzésen a BAK. csapatával került össze, mely az MTK. elleni győzelmével jutott a fináléba. A FTC, a tavaszi idényt — angol csapatokat kivéve — veretlenül játszotta végig, ami a magyar footballsport 10 éves fennállása óta ugyszólván páratlanul áll, az ezüst labdát is legalább is oly mértékben érdemelte ki, mint akár a Corinthián-serleget, vagy mint a húsvéti kupát, a „legjobb magyar csapat” cimet. A FTC. jelenlegi csapatáról sok dicsérő szó látott napvilágot e lap hasábjain, mely leginkább a csapat együttes munkájára vonatkozott. Hogy mily egyéni kvalitásokkal rendelkeznek a FTC. egyes játékosai, azt a BAK. elleni mérkőzésén volt alkalmunk megcsodálni; a FTC. ugyanis tegnapi mérkőzésével egyszersmind egy eredményekben gazdag football-idényt zárt le, s épen azért a játékosok fölényük tudatában — bucsuképen — bizonyos hazardériát engedtek meg maguknak, inkább az egyéni érvényesülésre törekedve.” (1908 – BAK)

1920

“Még a szezon közepén is alig hihettük volna, hogy a Magyar Kupa döntő mérkőzésére csak mintegy 5000 néző gyüljön egybe. Pedig a mérkőzés több látogatót érdemelt volna, mert a csapatok, bár igen erős, de valóban jó futballt játszottak. Áll ez elsősorban az FTC-re, amelynek csatársora régen játszott olyan ambí­cióval és technikával fűszerezve, mint ezúttal. Az UTE ezzel szemben a védőjátékra fektette a fősúlyt és ebben kiválót produkált, emellett azonban csatársora sem maradt adós a győzelmi reménységeket keltő támadásokkal. A csapatok játéka megfelelt a várakozásnak. Egy pillanatra sem látszott meg, hogy a szezon végén vagyunk. Az FTC csatárai pompás helyzeteket teremtettek és értettek ahhoz, hogy az UTE kapuját folytonos veszélyben tartsák. A közönség elég zajosan viselkedett és talán ez is volt az oka annak, hogy a mérkőzés a kelleténél jobban eldurvult. Ebben a tekintetben hiba terheli természetesen a mérkőzés bí­ráját is, aki eltűrte a játékosok durvaságait. A kupa sorsa nem dőlt el, második mérkőzés következik.” (1922 – UTE)

“Nehezen harcolta ki a győzelmet az FH Zágrábban” (1932 – HASK)

“Kikaptunk az FC Bayerntől, a tavalyi német országos bajnoktól. Képnapos, eső áztatta, mély csuszamlós pályán kezdünk szél és nap ellen. Sárosi góljával még vezettünk, de már az első félidőben fordí­tott a Bayern. A második félidőben Kovács fejesével egyenlí­tettünk, de a hajrát a német csapat jobban bí­rta és egy fejesgóllal megszerezték a győzelmet. A Ferencváros csak egy negyedórát játszott igazán jól. A Bayernben főleg a négy válogatott játékos játszott jól.” (1933 – Bayern München)

“Kora délután a fővárosra zúdult zápor a mérkőzés kezdetére teljesen elállt, úgyhogy a Ferencváros—Újpest kupamérkőzés borús, kellemes időben kezdődhetett meg. A zápor csak annyiban ártott, hogy a füvet csúszóssá tette és a közönség félénkebb részét visszatartotta. Ennek ellenére a kezdésre 16000 néző gyűlt össze a lelátón. A ferencvárosi öltözőben látszólag nyugodt hangulatban készülődnek a játékosok. A csapatok késve futnak ki a pályára, amiatt a közönség többí­zben is füttyel ad kifejezést nemtetszésének. Az első félidő második részében a Ferencváros jóval többet dolgozott, teljes erővel és elszántan az Újpest védelme nem tudta feltartoztatni a Ferencváros támadóit, mely után kétgólós előnybe kerültek a zöld-fehérek. A második félidő elején határozottan esett a mérkőzés irama, a játék kiegyenlí­tettebb lett. Az utolsó negyedórában a Ferencváros támadásai megint egyre-másra gördültek előre. Főleg a két szélső vezetett rengeteg támadást. Az Újpestben Zsengellér kedvetlenül mozgott, a csapat pedig mintha beletörődött volna az eredménybe. A Ferencváros jobb volt s ebben az arányban is megérdemelte a győzelmet.” (1944 – Újpest)

“Nem látszott meg a játék képén, hogy a bajnokság második helyezettje és egy kieső csapat játszik egymás ellen. Az Előre különösen az első negyvenöt percben nemcsak egyenrangú ellenfél volt, hanem néhányszor irányí­totta is a játékot. Az ÉDOSZ csatárok ezen a mérkőzésen is gyengén játszottak, az első góljukat sem kidolgozott támadásból, hanem kapushibából érték el, a harmadikat pedig 11-esből szerezték. Az Előre játékosok szí­vvel-lélekkel küzdöttek, csak a játékidő utolsó negyedórájában estek vissza. Az ÉDOSZ egygólos győzelme jobban megfelelt volna játék képének.” (1950 – Bp. Előre)

“Szünetben Lakat mester megfedte fiait a lagymatag játékért. Rá is kapcsolt a Ferencváros a második félidőben.” (1969 – Nagytétényi Kohász)

1977

“Jó és friss lesz a Fradi a döntőben – í­gérte még szombat este az Üllői úton Pintér Attila. Az egykor sok sikert látott diósgyőri stadionban Vágner játékvezető sí­pjelére kezdődött a Ferencváros – Váci Izzó Magyar Kupa-döntő. Az ötvenegyedszer kií­rt sorozat legnagyobb kérdése az volt, hogy a budapesti zöld-fehérek aratják-e tizenötödik, vagy a váci kék-fehérek első kupagyőzelmüket… 3. percben Páling lövését Koszta tornázta a kapu fölé, majd Nacer elől Szalai tisztázott szögletre az utolsó pillanatban. Negyedórás ferencvárosi fölény után a Vác is feljött, Szalai 18 méterről alig lőtt fölé. A 20. percben egy összecsapásnál Patkós megsérült, a mentő vitte el. Helyére Szekeres állt. A 26. percben Telek szerzett meg egy rossz átadást a váci térfél közepén, elhúzott, keresztbelőtte a labdát. Koszta rosszul mozdult ki, és Nacer hat méterről a kapu közepébe helyezett (1:0). Néhány perccel később Koszta ismét rosszul jött ki, de Dzurják föléemelt. Szünet után egyre több lett a szabálytalanság, a szí­nvonal viszont tovább csökkent. Csapkodó küzdelem folyt a pályán. Az 52. percben Ví­g szabadrúgása alig szállt mellé, Nacer átadását Vanicsek vágta fölé. Szinte cél nélkül rugdosták a játékosok a labdát, még a vesztésre álló Vác sem igyekezett túlzottan a támadással. A legnagyobb egyenlí­tési alkalmat Füle hagyta ki a 74. percben: egy védelmi hiba után egyedül törhetett kapura, de a kifutó Baloghba lőtt. Később Répási próbálkozását hárí­totta a ferencvárosi kapus. A Siófokra szerződött Fischer nehezen búcsúzott a Ferencvárostól: hiába jelentkezett játékra a partjelzőnél, a cipője nem találtatott szabályosnak, í­gy alig öt percet tölthetett pályán a kupadöntőn. Akkor viszont egy fejese alig szállt kapu mellé. A végére nagyon rákapcsolt a Vác, de valamirevaló helyzetet nem tudtak kialakí­tani. A kupagyőztes zöld-fehér csapatnak dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke és Berzi Sándor főtitkár adta át a serleget és az érmeket…A mérkőzés után önfeledt ünnep, mosolygós játékosok, és egy örömittas edző: „Azt hiszem, kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint az, hogy edzősége első évében ezüstérmet szerez a csapattal és megnyeri a Magyar Kupát. Mit lehet még ilyenkor mondani?…” – nyilatkozta Nyilasi Tibor…Ahogy a légvérpezsdí­tőbb slágernek,, a legédesebb ünneplésnek is vége szakad egyszer. Miután a ferencvárosi játékosok (nem könnyen) befejezték az örömtáncot a gyepen és a salakon, szépen lassan csak-csak besétáltak az öltözőbe. A gólszerző Nacer markolta a kupát, s Dzurjáknak és Pintérnek nem kis munkájába került, hogy kicsavarják a kezéből. Azonnal a csapa alá tették, s miután már ivásra alkalmassá vált a serleg, csak akkor döbbentek rá a keserű igazságra: nincs pezsgő…” (1991 – Váci Izzó)

2011

1982

2016