A Fradi naptára, június 6.

tempo-naptar

Évfordulók:

12 éve hunyt el Fábián Tibor
37 éve született Gajda István
43 éve született Kriston Attila
47 éve született Pinte Attila

Mérkőzéseink ezen a napon:

1909. FTC – MAC: 4:2, Ezüstlabda
1912. Rapid – FTC: 4:0, nemzetközi barátságos
1915. FTC – Kispesti AC: 2:2, Hadikupa
1920. FTC – III. Kerület: 4-0, NB1
1927. Ferencváros – Hungária: 1-3, Pünkösdi torna
1937. Ferencváros – Haladás: 7-2, NB1
1938. Makó – Ferencváros: 2:10, Edzőmérkőzés
1948. Roznava – Ferencváros: 6-8, nemzetközi barátságos
1949. Ferencváros – Újpest: 4-3, Népszava serleg
1965. Ferencváros – Manchester United: 1-0, VVK
1970. Újpesti Dózsa – Ferencváros: 3-2, NB1 Döntő
1971. Rába ETO – Ferencváros: 1-1, NB1
1979. Ferencváros – ZTE: 4-0, NB1
1987. Ferencváros – Siófok: 3-2, NB1
1992. Ferencváros – PMSC: 2-0, NB1
1998. Gázszer – Ferencváros: 2-2, NB1
2009. Makó – Ferencváros: 2-1, NB2

Összes díjmérkőzés: 16 mérkőzés, 9 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség, 46-32 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1948. Mindszenti Pál
2009. Vass Máté

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1937. Kutasi Károly
1937. Papp Lajos László
1998. Albert Flórián ifj.
1998. Hajdú Attila
1998. Horváth Ferenc
1998. Nicsenko, Igor
1998. Pomper Tibor

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1943. Rudas Ferenc
1948. Kocsis Sándor

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1981. Mucha József

Ezen a napon játszotta egyetlen válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1926. Huber Rezső
1926. Müller Ferenc dr.

“Elérkeztünk az érdekes mérkőzésekben bővelkedő szezon befejezéséhez. Holnap az ezüstlabdáért vivnak döntő küzdelmet a margitszigeti versenypályán a Ferencvárosi Torna Klub és a Magyar Atlétikai Klub. A két csapat küzdelme valóban döntő lesz, nemcsak az ezüstlabda idei mérkőzéseire, hanem a pompás vándordíj sorsára is. Hét esztendőn át mérkőztek csapataink a Polónyi Géza alapitotta díjért és a végleges elnyeréshez kötött meglehetősen szigorú föltételeket eddig még nem tudták leküzdeni. Hét éven keresztül volt a ferencvárosiak kitűnő csapata a dij komoly aspiránsa és talán a reménység, hogy valamikor sikerül az ezüstlabda birtokába jutni — tartotta össze és vitte diadalról diadalra a Ferencvárosi Torna Klub csapatát. Most végre elérkezett a nap, a mely után a ferencvárosiak esztendők óta vágyódtak. Holnap síkra szállhatnak még egyszer és utoljára a végső győzelemért.” (1909.06.06 – MAC, Ezüstlabda)

“A III. Kerület legutóbbi gyenge szereplése után ma teljes csapatával állván ki, meglepően jó játékot produkált. A nagy gólarányú vereséget semmi esetre sem érdemelte meg. Az első félidő első percében már a III. Kerület hálójában volt a labda. A gólt Pataki lőtte húsz méterről bombaszerűen. Utána változatos játék folyt, a melyben a Vívók csatárai szép támadásokat vezetnek. Egy ízben Szabó gyönyörű lövése a kapu mellé kerül. A második félidőben az FTC van frontban, s a lövések egész sorozata megy a kapura. Az FTC-ben Csajka kapus megbízható, jó kapusnak bizonyult. A két hátvéd gyenge volt. A csatársor feltűnő sokat lőtt a kapura.” (1920.06.06 – III. Kerület, NB1)

“Az első félidőben meglepetésre vezetést szerzett a vendég Haladás. Szünet után sokáig nem változott a kép. A Ferencváros ekkor kétségkivül nagyobb lendülettel támadott, mint a szünet előtt, a játék szintje azonban csak kevéssel emelkedett. A sok támadás azonban mégis lassanként felőrölte a szombathelyi csapat erejét. Amikor pedig Iváncsics – nem egészen szerencsés kézzel – 11-est ítélt a Haladás ellen, s az ítéletre tett megjegyzése miatt Krasznait, a csapat egyik oszlopát kiállították, az amatőr csapat egyszerre összecsuklott. Ez ellen az összecsuklott Haladás ellen egyszerre nagy urrá lett a Ferencváros, s tetszése szerint rúgta a gólokat…Nevető játékosok, kevésbé vidám vezetők a Ferencvárosi öltözőjében. – Csak a Hungária közönséget akartuk izgatni! – mondja Lázár, immár hetykén…Springer Ferenc dr. egy kicsit kritikusabb: – Könnyelmű első félidő után tűrhető játék a második félidőben. A csapatnak a most soron következő KK-mérkőzésen ilyen játékot nem szabad mutatnia. De nem is fog!” (1937.06.06 – Haladás, NB1)Tempó Fradi!: És milyen igaza volt az Elnök úrnak! Az utolsó bajnoki után egy hónapos KK menetelés következik, melynek a végén…de erről majd a Fradi Naptár aktuális számában olvashatunk, bár “végeredményt” minden Fradi szurkoló ismeri.

1948.06.06. – Nemzetközi barátságos mérkőzés:

NS-19480608-02-19480606

“Végig izgalmas, igazi kupaküzdelmet vívott a két csapat. Az első félidőben a Ferencváros lényegesen többet támadott, több gólhelyzetet teremtett és megérdemelt vezetéshez jutott. A két csapat csatársorának különbsége mutatkozott meg az első félidőben a Ferencváros javára. Az első félidőben mind a játéktéren, mind a a nézőtéren igen parázs volt a hangulat. A ferencvárosi közönség egy kis része, hosszú szünet után, újra olyan szellemű bekiabálásokkal zavarta a játékot, mint az őszi idényben, amikor ez a magatartás a Ferencváros létét fenyegette. A közönség felizgatásához hozzájárult egy -két ferencvárosi játékos különjelenete. A II. félidőben 10 emberrel küzdő Ferencváros (Csanádi tokszalagszakadást szenvedett és Lyka edző úgy dönt, hogy Csanádi nélkül játszanak tovább) csak a hajrában esett vissza. A II. félidőben általában esett az iram, a játékosokon szemmel láthatóan kiütközött a fáradtság.” (1949.06.07 – Újpest, Népszava Serleg) – Tempó Fradi!: Ami a közönség bekiabálásaira írt megjegyzést illeti – “a Ferencváros létét fenyegeti” – néhány hónap múlva már valósággá is válik. A kupadöntő végén, Marosán György, az MDP főtitkár helyettes véleménye is sok mindent elárul a jövőről: – Durva mérkőzés, igen gyenge játékvezetéssel. A közönség egy része sportszerűtlenül viselkedett. Nem tartom véletlennek, hogy éppen a Népszava serlegmérkőzését használják fel egyesek provokációra. Erre a Ferencvárosnak semmi szüksége sincs. A B) Közép soraiban, úgy látszik ismét fasiszták fészkelődtek be…Az utolsó mondatra lenne külön véleményünk, de ez már történelem, és mindannyian tudjuk, hogy 1950-től hogyan sújtott le a Rákosi rezsim a Ferencvárosra…de mi túléltük, a rendszer viszont megbukott.

Állnak (balról): Juhász dr., Lyka Antal (edző), Deák Ferenc, Kéri, Rudas, Lakat, Szabó II. Ferenc. Elől: Budai, Czibor, Mészáros J., Henni, Kocsis S.

Állnak (balról): Juhász dr., Lyka Antal (edző), Deák Ferenc, Kéri, Rudas, Lakat, Szabó II. Ferenc. Elől: Budai, Czibor, Mészáros J., Henni, Kocsis S.

TFU_19930700_Zs_000 - 0044-19650606“A vendégek mellett a már említett kiváló csatársor és az egygólos előny, a Fradi mellett a szintén kiváló csatársor, a hazai pálya és a nagyszerű csapategység szólt. A mérkőzés kezdetére az eső is elállt, de az ég borongósan nézett le a kivonuló csapatokra. A szél feltámadt, a Népstadion betonrengetegében nem suhant nesztelenül, elég hevesen csapkodta a reklámtáblákat és a nézők nagy-nagy derültsége közepette egy két svájci sapka is önálló útra kélt. – Vajon simán behozzuk a hátrányt és győzünk két góllal, vagy harmadik meccsre lesz szükség? – Ezt kérdezgették egymástól a szurkolók, miközben feszült figyelemmel kísérték a vörös mezben kivonuló angolokat (vörös mez 1965-ben a kommunista Magyarországon? – ez biztos tetszett az állami vezetőknek), – Az a vörös hajú a “csálton”? – kérdezték egymástól, majd egy öblös hang gyorsan helyére tette a kíváncsiskodókat – Kit érdekel, Flóri és Zoli mellett úgyis eltörpül! – többre már nem is volt idő, mert 50 ezer torokból kezdett zúgni a “Hajrá Fradi!”…Annak ellenére, hogy a vendégek mestere támadó focit ígért, az angolok a 90 percből 80 percet saját térfelükön töltöttek, a mai köznyelven buszkaravánnal szállták meg a tizenhatosukat, a csatárok is inkább védekeztek, Géczinek komolyan védeni valója nem volt, a Fradi hátvédjei is többet töltöttek az ellenfél térfelén mint saját “vadászterületükön”. Ezek ellenére miért nem sikerült kiharcolni a továbbjutást? Tizenegy védekező angollal szemben még akkor is nehéz a gólszerzés, ha a Fradi csatársorát képzett, gyors és technikás játékosok alkották. Egy valakivel azonban senki sem számolt. Nem a United remek kapusára, Dunne-ra gondolok, hanem a francia bíróra aki ítéleteivel akadályozta meg a Fradi fölényes győzelmét. Így maradt az 1:0, mely után immáron harmadik alkalommal közvetlenül a mérkőzés után sorsolás döntötte el, hogy hol is játssza a két csapat a harmadik, mindent eldöntő mérkőzést.” (1965.06.05 – Manchester United, VVK)

nd-13-19650606

“A gyors gól sokkolta a vidéki csapatot. A védők fele fogta az emberét, a másik fele légüres térben ácsorgott, elképzelni sem tudták, hogyan kellene elzárni a helycserékkel operáló, gyors, célratörő ferencvárosiak játékát. Nyilasi és Ebedli vezette hazai gárda pedig ügyesen és egy magabiztosabban használta ki az ellenfél zavarát: tetszés szerint alakítottak ki helyzeteket, s ezek egy részét értékesítették is. A Ferencváros ezen a találkozón egy klasszissal jobb volt, nagyon különbséggel is győzhetett volna.” (1979.06.06 – ZTE, NB1)

“Mindenki tudta az Üllői úton, hogy a Ferencvárosnak megint nyernie kell. Nemcsak most, hanem a hátralevő két fordulóban is, hogy ne érje kellemetlen meglepetés, s bajnoki aranyérmesként zárjon. Éppen ezért meglepetést okozott, hogy Fodor és társai a szokottnál visszafogottabban kezdtek, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy ne csak a rossz idő miatt legyen kellemetlen a hangulat…A 30. percben vezetést szerzett a Ferencváros: Fodor ívelt be jobbról szögletet, Wukovics fejelt, Kovácsevics beleütött a labdába, de a játékvezető szerint a bőrgolyó túljutott a gólvonalon – határozottan a középkezdéshez mutatott (1:0)…Már-már mindenki elkönyvelte az 1:0-ás végeredményt, amikor Wukovics megugrott egy előrevágott labdával, Kovácsevics kifutott elé, s a 16-os sarkánál, a büntetőterületen belül elhúzta a csatár lábát. A játékvezető azonnal 11-est ítélt, a szabálytalankodó kapust pedig kiállította. Mivel a pécsiek már kihasználták mindkét cserelehetőségüket, mezőnyjátékosnak kellett átvennie a kapus szerepkört. Erre a feladatra Bódog vállalkozott. A büntetőt Lipcsei végezte el, lapos lövése a jobb alsó sarokban kötött ki, pedig a vészkapus jó irányba vetődött, de lekésett a labdáról (2:0).” (1992.06.06 – PMSC, NB1)

TFU_19920610_FU-Zs_009 - 0004-2

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák