A Fradi naptára, október 9.

tempo-naptar

Évfordulók:

109 éve született Joós Péter
103 éve született Kármán József
98 éve született Kispéter Mihály
79 éve született Rákosi Gyula

kispéter-montázs

Kispéter Mihály

rákosi-gyula

Mérkőzéseink ezen a napon:

1902. FTC – BEAC: 4:2, Edzőmérkőzés
1910. FTC – TTC: 4:0, NB1
1921. FTC – MTK: 0-2, NB1
1926. vegyes Ferencváros, Hungária, Újpest – Viktoria Ziskov: 3-1, nemzetközi barátságos
1935. Ferencváros – Szeged: 3-2, NB1
1938. Nemzeti – Ferencváros: 2-3, NB1
1946. Ferencváros – Húsos: , Edzőmérkőzés
1948. Ferencváros – Haladás: 5-1, NB1
1949. Vasas – Ferencváros: 1-2, NB1
1955. Bp. Kinizsi – Salgótarjáni Bányász: 6-1, NB1
1966. Ferencváros – Tatabánya: 1-1, NB1
1968. Bastia – Ferencváros: 0-1, nemzetközi barátságos
1974. Ferencváros – Újpesti Dózsa: 1-3, NB1
1982. Ferencváros – Bp. Honvéd: 3-2, NB1
1985. Vasas – Ferencváros: 0-1, NB1
1988. PMSC – Ferencváros: 0-1, NB1
1993. PMSC – Ferencváros: 0-0, NB1
2015. Ferencváros – Mezőkövesd: 1-0, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 11 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség, 34-16 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1968. Füsi János

Tallózás a korabeli sajtóhírekből:

“Nagy közönség érdeklődése kísérte a két csapat küzdelmét a Lágymányoson. A FTC úgy látszik komolyan hozzálátott a munkának, hogy veszedelembe jutott presztízsét megmentse és szorgalmas tréningnek vetette alá a csapatát. Az első félidő 13-dik percében érte el az FTC első gólját olyképpen, hogy Borbás a kapu elé fejeselte a labdát s még mielőtt Beimel fölemelhette volna, odafutott Schlosser és a hálóba gurította. A második félidőben a T. T. K. heves támadása rövid ideig védekezésre késztette a ferencvárosiakat, a kik azonban hamarosan ismét támadásba jutottak. Veinber hosszú lövését Beimel védi ugyan, de a ráfutó Schlosser mégis a kapuba tereli a labdát. A harmadik gólt Kórody lőtte, az utolsót pedig a 30-dik percben Weisz szerezte meg.” (1910.10.09 – TTC, NB1)

“Baljóslatú csillagzat alatt kelt fel a nap szerdán a főváros IX. kerületében. Az már régi hagyomány, hogy Szeged mindig a legkellemetlenebb ellenfél a zöld-fehérek számára és ez a hagyomány ezúttal újabb megerősítésre talált. Nem elég, hogy a Ferencváros még mindig nem lábalt ki gyengélkedő formájából, nem elég, hogy a nagy küzdő szellemű Szegedet kapta ellenfeléül, még hozzá elvesztette már az elő félidő derekán legnagyobb értékét, Sárosit, akit egy kellemetlen ínhúzódás a továbbiakban statisztálásra kényszerített. De ehhez jött még a második félidő nagy balszerencséje, amit a ferencvárosi csatárok lövéseinek nyomán szegődött és végül Pálinkás ragyogó formája, amellyel mindenkinek azt juttatta eszébe, hogy ezzel a kapussal Bécsben győzelmet vívott volna ki a magyar válogatott csapat. Ritkán látott izgalmas mérkőzés volt ez a hétköznapi találkozás, amely, ha nem is hozott nagy nívójú játékot, küzdelem dolgában végig legelsőrangút nyújtott.” (1932.10.09 – Szeged, NB1)

“Pompás napsütés és enyhe szél fogadta a közönséget és a játékosokat a Hungária-úton. Az egyik ferencvárosi szurkoló mézeskalácsszívvel érkezik. Ferencvárosban ugyanis búcsú van. Néhányan – amikor ezt meghallják – így szólnak: – Csak ne jelentsen újra bajt ezt a búcsú, ilyen búcsúnapokon már sokszor búcsúztunk a bajnokságtól. A Ferencváros öltözőjében Polgár szórakoztatja a társait. Egy kicsit lelohad a jókedv akkor, amikor vitéz Kemenessytől megtudják, hogy az MLSZ leszállította a válogatott jutalmazást, s így a múltheti győzelemért kevesebbet kapnak a játékosok mint máskor…A mérkőzésen többgólos győzelmet érdemelt volna Ferencváros, de ha Gyetvai nem játszik, akkor esetleg még a győzelem is elmaradt volna. A Ferencváros lényegesen többet támadott, de a régi hiba ismét állandóan kiütközött: a csatárok közül többen nem vállalkoztak lövésre. A zöld-fehérek szerencséje, hogy Tolid és Gyetvai a többiek fölé nőtt. Az eredmény, az egy gólos győzelem ellenére is hízelgő a zöld-fehérek számára, hiszen négy napon belül második bajnokijukat játszották. Tovább kell frissíteni a ferencvárosiakat, s akkor elszáll minden gondjuk.” (1938.10.09 – Nemzeti, NB1)

“Gyenge színvonalú mérkőzés volt. A Ferencváros csak szünet után tudta bebiztosítani a győzelmet. A zöld-fehér csapat nem elégített ki. Végig nagy fölényben volt, de kemény szombathelyi védelemmel szemben puha csatárai sokáig nem boldogultak. A szombathelyi csapat sokáig jól tartotta magát. Védelme csodálatos lelkesedéssel, nagyszerűen játszott, szünet után azonban a nagy nyomás következtében a kitűnő védelem is összeomlott és ekkor meg kellett hajolni ellenfele előtt. A ferencvárosi csatárok kevés használható labdát kaptak és csak akkor tudtak eredményesek lenni amikor a Haladás védelme kifáradt. A Ferencváros feltétlenül jobb volt és a győzelmet még nagyobb arányban is megérdemelte volna, de a csatárainak a gólképessége még javulásra szorul.” (1948.10.09 – Haladás, NB1) – Tempó Fradi!: Természetesen nincs szándékunkban vitába szállni a kissé “elfogult” értékeléssel, de az újságíró által “puhának” ítélt csatársor így állt fel: Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor – minden idők egyik legjobb és léggólképesebb csatársora. A Haladás mérkőzés után így álltunk: 5 mérkőzés, 5 győzelem, 25-3 gólkülönbség. A bajnokság végén meg 11 pontelőny és 140 lőtt gól! És ha nem jönnek a sötét ötvenes évek, valószínűleg ez a csapat a “puha csatáraival” évekre elfoglalja a dobogó legfelső fokát.

“Változatos, élénk iramú mérkőzés volt. A Vasas váratlanul jól játszott, mind az első mind pedig a második félidőben a piros-kékek irányították a játékot. Támadásaik azonban csak a Ferencváros 16-os vonaláig jutottak el. A Vasasnak volt több helyzete, de a ragyogóan védő Henni biztosan őrizte a hálóját. Az utolsó negyedórában nagy hajrát vágott ki a Vasas, akkor valósággal a kapujához szegezte a zöld-fehéreket. A Ferencváros kevesebb, de veszélyesebb támadásokat vezetett. A döntetlen igazságosabb lett volna.” (1949.10.09 – Vasas, NB1)

(1955.10.09 – Salgótarjáni Bányász, NB1)

KS_1955_01_0068-19551009

“Sokáig fognak még beszélni a Ferencváros-Bp. Honvéd mérkőzésen történtekről, a játékvezetésről. Tény, hogy a találkozó utolsó harmadában elszabadultak az indulatok, és Nagy Miklós játékvezetőnek három alkalommal is a piros kártyát kellett felmutatnia. – mindhármat Honvéd játékos kapta! Alapvetően különböztek a második rangadón a két csapat elképzelései, és ez már az első néhány percben észlelhető volt. A Ferencváros szokásos rohamozó stílusát a Bp. Honvéd fegyelmezett középpályás és védekező játékkal akarta ellensúlyozni. Ez már egyébként az összeállításokból is kiderült. A Bp. Honvéd csak egy-két tapasztalatlan játékos csatasorba vetésével kockáztatott, felállása, játékrendje és játékstílusa a biztonságos védekezésen, a fegyelmezett emberfogáson és az esetleg adódó meglepő ellencsapásokon alapult. Még akkor sem változtatott ezen a felfogáson jelentősen a kispesti csapat, amikor az eredményt tekintve a Ferencváros kétszer is előnyös helyzetbe került. Hogy mégis sikerült a piros-fehéreknek az egyenlítés, az nem nyíltabb játékuknak, hanem a ferencvárosi védelem figyelmetlenségének, és természetesen a zöld-fehérek további kockázatvállalásának volt tulajdonítható. Komora Imre természetesen az újságírónál jobban ismeri játékosállományát, a játékosok képességeit, ő tudja, miért kárhoztatja ilyen passzív szerepre csapatát. De talán lehetne valamit tenni a támadó játék féljavítása érdekében, illetve a támadó taktika begyakorlásáért. A Budapesti Honvédnak a Ferencvárost sikerült kizökkentenie megszokott játékstílusából, a zöld-fehér csapat olykor a durvaságokra durvaságokkal válaszolt. De aztán átlendült a holtponton a ferencvárosi gárda, és Nyilasi szellemi irányításával, valamint aktív góllövő kedvével teljesen megérdemelt sikert aratott.” (1982.10.09 – Bp. Honvéd, NB1)

Labdarugas-1982-11-0026-19821009

“Egy kihagyott büntető, egy szemfüles gól és vérszegény hazai támadások jellemezték a mérkőzést. Mindkét csapat nagy elszántsággal és lendülettel kezdett, de fölényt hosszú ideig egyik sem tudott kiharcolni. A játék többnyire a pálya közepén folyt, s a támadások nemigen jutottak el a kapukig, kivéve a 35. percet. Akkor a kaputól mintegy 25 méterre Fischer Mártontól elvette a labdát. Pár lépés után félmagas lövést eresztett meg, és a labda a kapuban kötött ki (1:0). A második félidőben a hazaiak nagyobb lendülete csak a vérszegény próbálkozásra futotta. Fischer két jó helyzetet packázott el, s minderre csak Nagy Tamás veszélyes kapáslövése volt a válasz. A Ferencváros megérdemelten vitte haza a három pontot.” (1988.10.09 – PMSC, NB1)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 10.21. 15:30 FTC-Újpest (TV:M4 Sport)
Következik: MK 10.24. 13:00 Kisvárda-FTC (TV:M4 Sport)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ