A Fradi naptára, május 17.

tempo-naptar

Évfordulók:

15 éve hunyt el Kubala László

Mérkőzéseink ezen a napon:

1902. FTC – Boldklub: 0:7, nemzetközi barátságos
1908. FTC – BTC: 1:0, NB1
1914. FTC – Celtic: 2-2, nemzetközi barátságos
1917. FTC – Törekvés: 0-0, Háborús serleg
1925. vegyes FTC, MTK, Vasas, UTE – Bolton Wanderers: 4-1, nemzetközi barátságos
1931. Ferencváros – Pécs-Baranya: 4-0, NB1
1932. vegyes DSC, Guts-Muths – Ferencváros: 1-5, nemzetközi barátságos
1934. Somogy – Ferencváros: 4-9, NB1
1936. Ferencváros – Attila: 5-1, NB1
1937. Ferencváros – Bocskai: 5-1, NB1
1942. Szeged – Ferencváros: 5-0, NB1
1958. Valenciennes – Ferencváros: 1-2, nemzetközi barátságos
1964. Ferencváros – Bp. Honvéd: 2-1, NB1
1967. Ferencváros – Komló: 4-2, NB1
1975. Újpesti Dózsa – Ferencváros: 2-2, NB1
1978. vegyes Ferencváros, Vasas – Foggia: 4-0, Intertotó kupa
1980. Ferencváros – Bp. Honvéd: 2-2, NB1
1986. St. Panthaleon – Ferencváros: 1-3, nemzetközi barátságos
1989. Ferencváros – Siófok: 3-0, MK
1995. Ferencváros – Kispest: 3-1, MK
1998. Ferencváros – UTE: 1-1, NB1
2000. Ferencváros – Kispest: 1-0, NB1
2003. Újpest – Ferencváros: 0-0, NB1

Összes díjmérkőzés: 23 mérkőzés, 15 győzelem, 6 döntetlen, 2 vereség, 62-33 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1902. Procskó Mihály
1942. Szoyka Kornél dr.
1998. Miriuta, Vasile
2000. Lászka Balázs

Tallózás a korabeli sajtóhírekből:

“Daczára a nálunk már annyira előrehaladt football szezonnak, daczára a lóversenynapnak, elég nagyszámú közönség lepte el a millenáris pálya tribünjeit. Sokan tudni vélték a BTC-nak utóbbi napokban a tréning révén való nagy haladását; s minthogy az FTC-t letörték az erős küzdelmek, a mérkőzés egész nyíltnak volt tekinthető. A BTC védelme kitünően működött. Sárközy ismét elemében volt, Fehéry elszántan, bár sokszor könnyelműen védett. Igazán kitünően működött a fedezetsor, Simont kivéve, ki Bródyval összeütközve a mérkőzés elején — végleg hasznavehetetlenné lett. Leggyengébb volt a csatársor. Oláh különben a match elején lesántult s azután csak statisztált. Az FTC csapata formában erősen visszament. Egyedül Bródy az, ki angol nívójú játékával, mondhatni mind a két csapatban külön klasszist képviselt.” (1908.05.17 – BTC, NB1)

“A pécsiek már a startnál elvesztették a mérkőzést, hiszen szél ellen kellett felállniok s az első félidőben beszedett gólok után hamar lelohadt a játákkedvük. Kérdés azonban, hogy kinek használt ez a szél, a Ferencvárosnak-e, vagy a Pécs-Baranyának? A zöld-fehérek ugyanis panaszkodtak a mérkőzés után a szél ellen s szerintük szélcsendes időben sokkal nyugodtabban játszott volna a Fradi s természetszerűleg a passzok is sokkal pontosabbak lettek volna. Bármiként is nézzük a helyzetet, mindenképpen meg lehet állapítani, hogy a pécsi csapat a Ferencváros mai formája mellett pillanatnyilag sem tudta kétessé tenni a zöld-fehérek győzelmét. A Ferencváros formája erősen felfelé ível. Kellemes meglepetés az “új center” játéka. A fiatal Sárosi, futballjátékosaink egyik legnagyobb tehetsége, megmutatta, hogy a csatársor tengelyében is éppen úgy meg tudja állnia a helyét, mint ahogy megállta centerhalfban. Remek érzékkel osztott labdát, néha szinte vitte magával az egész támadósort s a kapu előtt eredményességről is tanúbizonyságot tett.” (1931.05.17 – Pécs-Baranya, NB1)

“Bármennyire is fáj a Ferencváros híveinek a gólarány elromlása, ha tárgyilagosak akarnak lenni a játékkal szemben, el kell ismerniök, hogy az nem volt csúnya. A Somogy derekasan harcolt az első góltól a kilencedikig és még azután is volt kedve támadni. Mikor pedig a Ferencvárosnál is lángolt ez a támadási kedv, olyan remek akciók támadtak a tartalékos csatársor lábán, hogy Sárosival sem mindig szoktak ilyenek. A Somogy csak elszórt rajtaütésekkel kísérletezett. Ezeknek nem is lett volna négy gólban kicsúcsosodó sikere, ha a ferencvárosi védelem jobban áll taktikai készségben és nem követ el gyakran egészen primitív hibákat. A csatársor volt a Ferencváros legjobb része. A két szélső szelek szárnyán vitte előre a támadást, Székely pedig páratlanul gólképesnek bizonyult.” (1934.05.17 – Somogy)Tempó Fradi!: Székely Béla ezen a mérkőzésen 4 gólt szerzett, egy sajnálatos sérülés miatt hamar véget ért játékos pályafutása, de azt a rövid időt amit a Fradiban eltöltött aránylag sok góllal hálálta meg: 63 mérkőzésen 49 gólt szerzett.

“A bajnokság szempontjából a mérkőzés már nem volt fontos, nem dőlt el rajta semmi, de a Ferencváros hívei mégis várakozással tekintettek eléje: hátha most, hátha végre mégis csak feléled a tavalyi KK-forma, amely a ferencvárosi sérüléssorozat után csak nem akar visszatérni. Hát…még mindig várni kell erre a formára. A Ferencváros győzött, még hozzá fölényesen s úgy, hogy a balsors ismét sarkába szegődött, meret legjobb csatára, Kemény a II. félidő elején harcképtelenné vált. De csak néhány helyen játszott a csapatnak olyan formában lévő játékos, aki miatt nem lehet ok aggodalomra a KK mérkőzések előtt. Hibátlan csak Polgár volt, kielégítő csak Sárosi, Toldi és Kemény, amíg sorsa be nem teljesedett.” (1936.05.17 – Attila, NB1)

“Ez a mérkőzés pontosan olyan gyenge volt, int amilyen szép lehetett volna. A Bocskai már a rajtnál elvesztette minden esélyét, hiszen több játékos erősen formája alatt szerepelt. Így könnyen megérthető, hogy a Ferencváros veszélyesnek tartott ellenfele ezúttal nem jelenthetett komoly akadályt. Ezt a Ferencváros is hamarosan megállapította. S mert a zöld-fehérek azt is hamarosan megállapították, hogy irdatlan meleg van, a játék nagy részében csendes elkókadás uralkodott pályán. A Ferencváros tetszés szerint, gyakran fölényeskedve játszott, gyakran pihent, gyakran érte be tologatással, de mégis könnyen győzött.” (1937.05.17 – Bocskai, NB1)

TFU_19931150_FU_016 - 0002-2

“Remek, nagyiramú, izgalmakban bővelkedő, színvonalas rangadót láthattak a szurkolók. A Bp. Honvéd a játékidő első felének egy részében, a Ferencváros pedig szünet után igazi tudásának csaknem legjavát adta. Szép, formás támadások váltogatták egymást. A Ferencváros az első félidőben nem tudott mit kezdeni a Honvéd két középhátvédes taktikája ellen, nemcsak azért, mert a kispestiek jól megszervezték hátsó alakzatukat és jó volt az összjátékuk, hanem azért is, mert a ferencvárosiak a szélsők futtatása helyett középre ívelt labdákkal próbálkoztak. Szünet után egyszeriben megváltozott a játék képe, a gólok szárnyakat adtak a Ferencvárosnak, a zöld-fehérek uralták a mezőnyt, sok mozgás közben építkeztek s Fenyvesi dr. oldalán megtalálták azt a lehetőséget, amelynek segítségével mely révén meglehetett zavarni a Honvéd védelmét. A Ferencváros óriási küzdelemben harcolta ki a győzelmet, mégpedig úgy, hogy fölényéhez képest alig volt gólhelyzete.” (1964.05.1- Bp. Honvéd, NB1)

“A Ferencváros ismét olyan nehezen szerezte meg a győzelmet, mint vasárnap Egerben. Könnyedén kezdett a Ferencváros, lendületesen támadott, több gólhelyzetet is kidolgozott, amelyekből kettőt sikerült értékesítenie. A komlói együttes 0:2 után engedett a szoros védekezésből és megpróbálkozott az ellentámadásokkal. Ahogy telt az idő, a komlói csapat egyre magabiztosabban játszott. Ez láthatóan zavarba hozta a Ferencváros játékosait akik igen sok hibával játszottak. Már-már úgy látszott, hogy döntetlen marad az eredmény, amikor szerencsés körülmények között sikerült a hazai csapatnak a győzelem kivívása.” (1967.05.17 – Komló, NB1)

KS_1967_01_0066-19670517

“A hazaiak gyorsan törleszteni akartak a Siófokon elszenvedett egygólos vereségért, rögtön a kezdés után kapujukhoz szorították a vendégeket. A nyomást alig több mint 10 percig bírták a balatonpartiak, ekkor viszont furcsa gól született. Páling jó labdájával Topor lépett ki, a középpályást Zsadányi a 16-osnál felvágta. Roxin játékvezető azonnal sípolt, szabadrúgást jelzett. A labda időközben továbbgurult Páling elé, aki a hálóba továbbított. A zöldek a közönség támogatását élvezve ünneplésbe kezdtek, a játékvezető megváltoztatta korábbi ítéletét: megadta a találatot…Az 53. percben Dukon indítását ugyanis Aczél a kifutó Biró felett saját kapujába fejelte (2:0)..A 80. percben Páling – a mezőny legjobbja – ügyesen szerzett labdát a 16-os sarkánál, Topor elé továbbított, aki könnyedén az üres kapuba gurított (3:0).” (1989.05.17 – Siófok, MNK)

“A gyorsan jött kispesti találat jelentette a mérkőzés fordulópontját. Az addig jól játszó vendégek érthetetlen módon leálltak, míg a Ferencváros felébredt, s remek játékkal, különösebb megerőltetés nélkül, teljesen megérdemelten, 4-2-es összesítéssel biztosította helyét a Magyar Kupa döntőjében.” (1995.05.17 – Kispest-Honvéd, MK)

Páling Zsolt gólja

Páling Zsolt gólja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 07.20. 19:00 EL selejtező FC Midtjylland-FTC (TV: Duna World)
Következik: 07.23. 18:00 Újpest-FTC (TV: Duna World)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ