A Fradi naptára, június 11.

tempo-naptar

Évfordulók:

104 éve született Finta Károly
58 éve hunyt el Zámor Ferenc

Mérkőzéseink ezen a napon:

1905. FTC – AC Sparta: 3:2, nemzetközi barátságos
1911. FTC – BTC: 4:1, MK
1914. FTC – III. ker. TVE: 4:2, NB1
1922. MAC – FTC: 0-1, NB1
1924. Dresdner Brandenburg SC – FTC: 1-2, nemzetközi barátságos
1925. FTC – Szombathelyi AK: 1-0, NB1 Országos bajnoki döntő
1933. Romania Cluj – Ferencváros: 0-4, nemzetközi barátságos
1939. Bocskai – Ferencváros: 3-12, NB1
1946. Ferencváros – Vasas: 1-2, Tildy serleg
1950. ÉDOSZ – Bp. Honvéd: 0-0, NB1
1955. Bp. Kinizsi – Vasas Izzó: 3-0, NB1
1976. Dorog – Ferencváros: 3-0, Felszabadulás kupa
1977. Ferencváros – Tatabánya: 3-3, NB1
1983. Csepel – Ferencváros: 1-1, NB1
1994. DVSC – Ferencváros: 2-0, NB1

Összes díjmérkőzés: 15 mérkőzés, 9 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség, 39-20 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1933. Kemény Tibor
1955. Bencsik János

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1905. Berán József
1905. Pokorny József
1976. Branikovits László
1976. Eipel Ferenc
1976. Forintos József
1976. Staller János
1976. Viczkó Tamás
1983. Nyilasi Tibor
1994. Balogh Gábor
1994. Kovács József
1994. Petrók Tamás
1994. Simon Péter

TFU_19930315_Zs_000 -00111983. június 11. A bajnoki cím “papíron” az utolsó fordulóban dőlt el, de valójában 3 héttel az utolsó forduló előtt, amikor is Győrött egy parádés mérkőzésen nem sikerült nyernünk az ETO ellen (3:3). Bár még titkon reménykedtünk, hogy az ETO otthon nem tud nyerni a Újpesti Dózsa ellen, de már a félidőben egyértelmű volt, hogy Verebes József csapata nyeri meg az 1982/83-s bajnokságot. Ez mellé sok-sok Fradi szurkoló számára még egy szomorú esemény is kapcsolódik: A korszak legjobb játékosa, a 383 mérkőzésen pályára lépő és 220 gólt szerző NYILASI TIBOR, ezen a napon lépett utoljára pályára játékosként zöld-fehérben. Két bajnoki cím, három Magyar Kupa győzelem, gólkirályság, Ezüstcipő, Európa válogatottság. Ösztönös zseni volt: higany mozgás, kiismeretlen cselek, felhőfejesek, szervezőképesség – a nagybetűs játék jellemezte Nyíl minden mozdulatát.

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

1946. Fritsch László

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1903. Manglitz Ferenc
1903. Weisz Ferenc

“Az eredményt mérlegelve, arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy a magyar játékosok a kontinens legjobb labdarugói. Az európai hírnévre szert tett A. C. Sparta csapata idén oly szenzációs eredményekkel dicsekedhetett, mint egy kontinentális egyesület sem. Pünkösd vasárnapján szerepelt Ferenczvárosi T. C. nem nagyon elégített ki bennünket játékával. Azt az erélyes és gyors játékot, melyet legutóbb a B. T. C. ellen produkált, nem láttuk ezúttal érvényesülni s a játékosok, úgy látszik nem annyira a tudásukban mint a biró túlságos jóakaratában biztak, mely sok tekintetben az igazság rovására ment. Két tiszta of side goalt érvényesített, melyek közül különösen a második nemcsak a Sparta játékosai között, hanem a sovén magyar nézőközönségben is óriási felháborodást okozott.” (1905.06.11 – AC Sparta)

“A Franzstadt most is bebizonyította óriási fölényét s könnyen győzött a küzdelembe sok reménynyel induló BTK ellen. Valami meglepetésről suttogtak az illetékes körök, ami azonban a zöld-fehér csapat második félideji eredményes játéka miatt elmaradt. Kezdés után a BTK van frontban s erősen foglalkoztatott balszélsője többször szépen lefut, centereit azonban a középső csatárok kiaknázatlanul hagyják. A FTC csatársora alig jut szóhoz. A piros-fehér csatársor tehetetlen vergődése után végre Borbáshoz kerül a labda: aki szédületes gyorsasággal lefut s éles centerezését Weisz védhetetlenül a kapuba lövi.” (1911.06.11 – BTC, NB1)

“Az ellenfél ugyanis, amely az FTC útjában állt, nem volt lebecsülendő, helyenként csak nagyon kevés hiányzott az újabb meghosszabbítást jelentő kiegyenlítő gólhoz. Az eredmény reális. A fáradt csapatok küzdelmében az FTC rutinja érvényesült. A meccs folyamán az FTC többet támadott és a lövések terén is sokkal szorgalmasabbnak bizonyult, mint ellenfele. Csatársora a szerepelt összeállításban az egy Nikolsburgert kivéve lövőkedvű csatárokból állott.” (1925.06.12 – SZAK, Országos bajnoki döntő)

“A Ferencváros mérkőzésre már szépen megteltek a tribünök. Ötezer néző van kint. A Ferencvárosban Lázár a jobbszélső, Magda a jobbfedezet. A Bocskaiban Elek, a jobbhalf a kapus…Bocskai ma legjobb összeállításában sem egyenlő ellenfele a Ferencvárosnak, de különösen nem az akkor, ha a kapusa helyett szükségből mezőnyjátékost kell beállítani. Igaz, hogy a ferencvárosi csatársor – és Sárosi III. – szebbnél-szebb lövéseket zúdított a debreceni kapura, de Kertes bizonyára kivédett volna néhány labdát és akkor talán a debreceni védelem sem nyugodott volna bele annyira már eleve a küzdelem reménytelenségébe. Gólszerzők: Kiszely, Lázár, Sárosi III., Kiszely, Pásztói, Sárosi III., Kiszely, Sárosi dr., Pásztói, Kiszely, Polgár, Pásztói, Sárosi dr., Kiszely, Gyetvai.” (1939.06.11 – Bocskai, NB1)Tempó Fradi!: A nagyarányú győzelem sem segített a bajnokság utolsó fordulójában. Mivel az Újpest is győzött, így egy pont előnnyel a liláké lett a bajnoki cím annak ellenére, hogy a Fradi kétszer is legyőzte a bajnokságban és a 26 fordulóban 121 gólt lőttek Sárosiék.

KS_1939_I_007-19390611-2

“Az izgalmakban bővelkedő , érdekes előmérkőzés után különösen szembetűnő e találkozó alacsony színvonala. Az erősen tartalékos Bp. Kinizsi csak időnkint játszott jó támadójátékot, az Izzó pedig úgyszólván csak küzdött. Mindkét együttes tagjai pontatlanul adogattak, sokat tologattak, lassan építették támadásaikat, ötlettelenül, sokszor körülményesen játszottak. A kapus is ritkán kerültek veszélybe. A Bp. Kinizsi jó második félidejével, Ombódi, Láng és Borsos szép góljaival magabiztosan és megérdemelten nyert.” (1955.06.11 – Vasas Izzó, NB1)

“Nagy nézősereg vándorolt ki a csepeli pályára, hogy a bajnokság fináléjában a csapat mellett lehessen. Líbiából is jött „szurkolónk” – az ott edzősködő Albert Flóri is szabadságának első napjait a fradisták között töltötte. Aztán Czibor Zolit fotózták le mindkét csapattal és óriási hangorkánban kezdődött a mérkőzés. Az élvezetes első negyedóra után egyre több hiba csúszott a játékba és a gól is az utolsó percig váratott magára. Ebedli tértölelő átadással indította a balösszekötő helyén Nyilasit. Tibi pontosan fejelte a labdát a jobbösszekötő helyén előre száguldó Szokolai elé, s a csatár 12 m-ről egyből a jobb alsó sarokba lőtt. Mint később kiderült ez volt ebben a bajnokságban az utolsó Fradi gól! A szép gól méltó befejezése volt a kiváló tavaszi szereplésnek, a veretlenül teljesített mérkőzéssorozatnak. Ha ekkor fejeződik be a csepeli kirándulás vastaps kíséri a fiúkat az öltözőbe. Sajnos a tapsot fütty váltotta fel és ezt a második félidő eseménytelen játéka idézte elő. Zsiborás még négy-öt bravúros védést bemutatott, majd a csepeliek egyenlítését követően alig-alig történt valami a pályán. Igy az FTC ünneplésre méltó tavaszi eredménysorozatát nem ünnepelte senki, csak szép csendben elkönyvelték az ezüstérmet.” (1983.06.11 – Csepel, NB1)Tempó Fradi!: Amennyiben a szurkolók a lefújás után tudják, hogy ezen a mérkőzésen látták utoljára játékosként Fradi mezben a korszak legendáját, Nyilasi Tibit, minden bizonnyal nem csendben hagyják el a játékteret. Azokban az időkben még nem a kluboknál dőlt el, hogy kik azok a “kiváltságosak”, akik légiósnak állhatnak. Nyílt a Barcelona is figyelte, állítólag komoly pénzt is ígértek, de végül is Bécsbe költözött és ott is legendává vált.

19830611_Nyilasi Tibor_montázs

3 hozzászólás a(z) A Fradi naptára, június 11. bejegyzéshez

  • Nem tudom, de az egyetlen klasszis (a legnagyobb) ebből a korszakból, aki valamiért kimaradt a búcsúmeccset kapók sorából. De Miért?

  • Az 1983-as Csepel-FTC bajnoki szezozáró előtt még volt esélye a Fradinak az aranyéremre, ennek megfelelően 45 percnyi játék után vezettünk is Szokolai góljával 1-0-ra. Szünetben aztán kiderült, hogy a rivális Rába ETO már 4-0-ra vezet Győrött az Újpesti Dózsa ellen és ekkor gyakorlatilag elszálltak az esélyek a 24. aranyérem megszerzésére. Ennek megfelelően a második játékrészben hamar egyenlített a Csepel, ezután pedig egy igazi “egy csillagos” meccsnek lehettünk szemtanúi…
    Ezért aztán nem lehetett felhőtlenül boldog az akkor 27 év után hazalátogató legendás balszélső Czibor Zoltán sem, aki a meccs kezdőrúgását végezte!

    Egyébként ezen az összecsapáson nemcsak Nyilasi Tibi, hanem Szokolai Laci is utoljára szerepelt a csapatban, legalábbis tétmérkőzésen, hiszen neki 1988-ban még volt egy búcsúmeccse a Malmö ellen, Pogánnyal, Ebedlivel, Rabbal és Takáccsal együtt, így hivatalosan tényleg akkor lépett utoljára pályára a Fradiban. Tényleg; tudja valaki, hogy Nyílnak miért nem volt búcsúmérkőzése?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák