A Fradi naptára, szeptember 12.

Mérkőzéseink ezen a napon:

1909. FTC – MAC 4:0, NB1
1915. FTC – MAC 9-3, Hadikupa
1920. FTC – Kispesti AC 2-1, NB1
1926. Ferencváros – Hungária 2-4, Nemzeti Sport serleg
1937. Ferencváros – Lazio 4-2, KK Döntő
1948. SZAC – Ferencváros 0-5, NB1
1954. Bp. Kinizsi – Dorogi Bányász 2:1, NB1
1957. Siófoki VSE – Ferencváros 2:7, Edzőmérkőzés
1962. Slovan Nitra – Ferencváros 6:1, nemzetközi barátságos
1965. Ferencváros – Dorog 4:0, NB1
1970. Csepel – Ferencváros 0:0, NB1
1973. Ganz-MÁVAG – Ferencváros 4:4, Edzőmérkőzés
1981. Ferencváros – Bp. Honvéd 2-4, NB1
1984. Ferencváros – MTK-VM 2-1, NB1
1989. Ferencváros – FC Haka 5-1, KEK
1992. Ferencváros – PMSC 0-2, NB1
1998. Ferencváros – DVSC 2-0, NB1
2000. BTC – Ferencváros 2-4, Egyéb serlegmérkőzés
2007. Ferencváros – Gázművek 11-1, Edzőmérkőzés
2015. Újpest – Ferencváros 1-2, NB1

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 12 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 50-28 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1909. Koródy II. József
1926. Grossmann Sándor
1937. Magda István Béla
1998. Szabics Imre

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2000. Vámos János

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

2000. Knez, Davor

Ezen a napon ült először az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1970. Dalnoki Jenő

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1943. Nagy II. András

” Nagy érdeklődés kisérte a két csapatnak vasárnapi találkozását. A múlt évi bajnokság első, illetve második helyezettjének Kisasszonynapi veresége bizonyos mértékben még fokozta azt az általános érdeklődést, amely a két rivális küzdelmét kisérni szokta. A FTC. Törekvés elleni gyenge formáját felejtette el szép és tartalmas játékával, a MAC. azonban ismét beigazolta, hogy igen gyenge csapattal rendelkezik. A bajnokcsapat ismét nagy formában van, úgy a védelmi, mint a támadó játékát illetőleg. A csapat gerince az „öreg halfsor“ még most is, újra a régi. A csatársor közel jobb, mint valaha. Weisz, Schlosser és Korody ismét „a tavalyi triást“ alkotják, melléjük a jobbszárny sokkal jobban kapcsolódik, mint a tavalyi jobb oldal. A jobb összekötő erős termeténél fogva nagystí­lű játékosnak í­gérkezik.” (1909 – MAC)

“A MAC súlyos vereségének a FTC pompásan összedolgozó csatázósorának sikere mellett Boronkay kapuvédő gyönge munkája volt az oka. A FTC-ben viszontlátta a közönség Blumot és Payert és különösen Payer friss játéka ragadta meg a tetszését. A zöld-fehérek góljain Binder (3), Tóth (2), Schlosser, Weisz és Payer osztozott. Az ötödik góljához a MAC öngólja juttatta a FTC-ot Simon, Kunszt és Szalay szerzett gólt a MAC-nak. A győztes csapatban sokatigérően játszott a Borbást helyettesí­tő Puskás, a MAC-nak pedig Kehrling és Simon voltak a legszorgalmasabb játékosai.” (1915 – MAC)

“A mindjobban nekiinduló futballszezon első nagy eseménye nagy érdeklődést váltott ki a futball közönségből. A tavalyi bajnokság II. és III. helyezettje végig változatos és érdekes játékkal rá is szolgált az érdeklődésre. Az FTC a Törekvés felett legutóbb aratott nagyarányú győzelme után favoritként ment küzdelembe. Az első félidőben úgy is látszott, hogy lelépi ellenfelét. A kitűnően összeállí­tott csatársor szél ellen játszva, imponáló stí­lusban vezette a támadásokat. A II. félidőben a támadások várt folytatása helyett a KAC feleszmélése következett be. Nem deprimálta a kapott két gól, halfsora fáradhatatlanul készí­tette elő az újabb és újabb támadó akciókat és nem rajta, hanem a KAC tartalékos csatársorán múlt, hogy az eredményt ki nem egyenlí­tették.” (1920 – Kispest)

“Harmincezer néző az Üllői úton, borongós idő és feszült várakozás. Vajon sikerül-e 1928 után újra a bravúr és a Ferencváros ismét egy rangos európai kupát tud nyerni? Vajon tényleg olyan ördöngösen tud cselezni Silvio Piola? Az első igazi „összecsapás” már a térfélválasztáskor összejön. A két csapatkapitány, Sárosi és Piola néz farkasszemet egymással. Mindketten tudják, az egész csapatjátékra, sőt az egész mérkőzésre ki fog hatni, hogy ők milyen formában vannak. Európa talán két legjobb támadójának első „összecsapását” Sárosi nyeri, neki kedvez a szerencse és a város felőli kaput válassza. Piola indí­totta a játékot, de a kezdeti percek Ferencvárosi fölényt hoztak. Zúg a „huj, huj hajrá!”, támad a Fradi, de igazi gólveszélyt nem tudunk kialakí­tani, az olaszok nagyon szí­vósan és masszí­van védekeznek. Az olaszoknál Busani és Piola okoz gondot Tátrainak és Korányinak, de a Fradi védői is magabiztosan állják a rohamokat. A Fradi fölény a 22. percben érik góllá, amikor is Toldi közeli bombalövéssel juttatja vezetéshez a csapatot. Az öröm nem tarthat sokáig, mert néhány perc múlva egy vitatott leshelyzet után, Busani egyenlí­teni tudott. A szünetben mindkét csapat öltözője egy kicsit ideges utasí­tásoktól hangos. Springer Ferenc, a klub elnöke is tanácsot ad: „Figyeljétek jobban a labdát”. A taktika bejön, mert a második félidő remekül indul a zöld-fehérek számára. Előbb Sárosi cselezi ki az egész olasz védelmet (2:1), majd a Kemény buktatásáért megí­télt büntetőt helyezi magabiztosan a jobb alsó sarokba (3:1). A szépí­tés gyorsan jön, és a nagy olasz sztár, Piola szépí­t a 19. percben. Arról, hogy Sárosi tovább „gyakorolhassa” a büntetőrúgást, Toldi gondoskodik, aki „ügyesen” esik el a tizenhatosan belül. A bí­ró ismét büntetőt í­tél, az olaszok olyan hevesen tiltakoznak, hogy a végén Viola edzőnek kell közbeavatkozni, sőt maga az edző rakja a labdát a büntetőpontra, amit először Viani dühösen a közönség közé rúg. A kí­nos közjáték nem zavarta meg Sárosit abban, hogy magabiztosan értékesí­tse a büntetőt (4:2). A gól el is döntötte a találkozó sorsát, bár a hátralevő percekben Piola vezetésével mindent megpróbálnak az olaszok, de gólt már nem sikerült lőniük. A meccs után elszabadulnak az indulatok, Sárosi az olasz edzővel keveredik vitába, Viani mindenkibe beleköt, akivel csak találkozik, a közönség tapsol és kifütyüli az olaszok sportszerűtlen magatartását. A KK döntő első mérkőzését a Ferencváros nyerte 4:2-re. A két nagy sztár különmérkőzésén is a Fradi nyert, hiszen Sárosi doktor háromszor volt eredményes, mí­g Piola csak egyszer.” (1937 – Lazio)

“Zsúfolt villamosokon és gyalog özönlenek az emberek a kispesti mérkőzésre. A pálya talaja szánalmasan gyenge állapotban van. Az I. félidő tí­zperces késéssel kezdődik. Az első félidőben Deák két góljával vezet a Ferencváros, amit a második félidőben még hárommal megfejel, melyből Deák újból kettőt vállal, rajta kí­vül még Szabó szerez gólt. Amikor már biztos volt a zöld-fehérek győzelme, engedtek az iramból, különben még néhány gólt szerezhettek volna. A Ferencváros győzelme ellenére sem tudott teljes mértékben kielégí­teni. A csatársor sok támadást vezetett ugyan, de a befejezéssel sokszor adós maradt.” (1948 – SZAC)

1954

“A két csapat közti nagy tudáskülönbség miatt egy pillanatig sem volt vitás a mérkőzés kimenetele. A Ferencváros végig könnyedén, s a szünet után nagyon magabiztosan, ötletesen, időnként kitűnően játszott. A zöld-fehérek technikai fölényüket csillogtatták és támadásvezetéseikkel, kombinációikkal teljesen szétzilálták a megerősí­tett dorogi védelmet. A dorogiak lelkesen küzdöttek, de csupán annyi telt az erejükből, hogy elkerüljék a túlzottan nagyarányú vereséget.” (1965 – Dorog)

1984

“A zöld-fehér legénység ötödik KEK-rajtja tehát fölöttébb jól sikerült. A gólok mellett akadtak más, igencsak szemet gyönyörködtető megoldások, ám Rákosi Gyula megjegyezte: olyan tökéletes helyzetekért, amelyeket kihagytak a játékosok, még edzőmérkőzésen is szidás jár. A Ferencváros kedden huszadik KEK-találkozóján lépett pályára, a tizedik győzelmét harcolta ki. Ennél nagyobb arányban a kupagyőztesek tornáján csak egyszer diadalmaskodott, az 1972/73-as kií­rásban. Napra pontosan 1972. szeptember 28-án a Népstadionban 6:0 (3:0) arányban legyőzte a máltai Floriana La Vallettát. Az Üllői úti csapat egyébként a KEK-ben egyszer már megmutatta oroszlánkörmeit, az 1974/75-ös idényben döntőig jutott, s bár ott 3:0-ra kikapott a Dinamo Kijevtől, az az ezüstérem azóta is szépen csillog. A 90 perc után a finn öltözőben nyoma sem volt letörtségnek. A Haka azt nyújtotta, amit tud. Becsületesen, az utolsó percig küzdött. Ha tí­z gólt kap, akkor is arra törekszik, hogy az utolsó támadás azért az övé legyen Ez a szimpatikus csapat – Lőrincz kivételével – csupa amatőr játékosból áll. Ledolgozzák a maguk nyolc óráját, s utána – vagy sokszor előtte – megjelennek az edzéseken. Elképzelni is nehéz, mi lett volna a végeredmény ezen az estén, ha a találkozó fontos időszakaiban (az első 20-25 perc, majd a folytatás második húsz perce számí­tott ilyennek) a ferencvárosi középpályás trió nem játszik olyan hasznosan, olykor igen szí­nesen, ahogyan tette. A hazai csatárok ugyanis egymást múlták felül a helyzetek kihagyásában, de szerencsére Szeiberték jól tették a dolgukat. A Haka jól küzdő csapat benyomását keltette, szakí­tott azzal a kupafelfogással, hogy idegenben csakis védekezni kell. Ez szimpatikus dolog, más kérdés, hogy a finn kupagyőztes ezzel a saját sí­rját ásta meg.” (1989 – Haka)

1989, Állnak (balról): Dzurják, Simon, Pintér, Páling. Elől: Szeibert, Dukon, Limperger, Kincses, Bánki, Józsa, Keller

“A Ferencváros megérdemelten szerezte meg a három pontot a bátortalanul játszó debreceniek ellen. A 26. percben megszerezte a vezetést a Ferencváros: Bükszegi vezette a labdát a 16-oson belülre a jobb oldalon, kicselezett három védőt és tí­z méterről, éles szögből a hosszú sarokba lőtt (1-0). A közepes iramú és szí­nvonalú első félidőben a valamivel pontosabban és többet támadó Ferencváros megérdemelten szerzett vezetést. Az 50. percben Vadicska lőtt kapura 16 m-ről, Udvarácz biztosan védett. Két perc múlva növelte előnyét a hazai együttes: Kovács B. átadását Schultz kapta a kaputól 22 m-re, majd egy csel után 18 m-ről kilőtte a kapu bal felső sarkát (2-0).” (1998 – DVSC)

2015

1943

1979