Turay József

Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg “Suttyó”-ból “Császár” lett.

Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára.

Turay, a pék

Turayt Tóth Potya edzőnk hívta egy kis egyesületből az FSC-ből a Fradiba. A kiváló szakember ezúttal is jó kézzel nyúlt egy csiszolatlan futballgyémánthoz. Ő csiszolta, tanította és az őstehetség Turynak hamarosan elérkezett a bemutatkozás ideje. A DFC Prága elleni mérkőzés az Üllői úton volt. Másnap ezzel a szalagcímmel jelent meg a mérkőzés tudósítása: Turay, az új Orth. A premierről pályafutása végén így emlékezett meg:

“- A kezdést jelentő sípjelre Dán elém pöccintette a labdát, én visszarúgtam neki és rohantam előre, mint egy bolond. Dán egy cselt csinált és szöktette Kohut Vilit, ő leviharzott csaknem a kornerzászlóig, s onnan magas ívben hátrafelé beadott. Valamivel a 16-oson belül álltam és láttam, hogy a labda felém száll. Összeszedtem minden erőmet és irtózatosan megvágtam. Mint a veszett fene úgy szállt kapura a laszti. A cseh kapus oda se szagolhatott volna, ha a labda nem csattan a felső lécen. Első ténykedésem eredménye a Fradiban ez a kapufa volt. De ezt a kapufát olyan tapsvihar fogadta, mintha három gólt lőttem volna egyszerre. Éreztem, hogy ez a tomboló taps valójában nem is a kapufának szól, hanem nekem, az új fiúnak. Lábamból a reszketés pillanatok alatt eltűnt, s közel másfél évtizedes pályafutásom alatt sohasem tért vissza többé.”

Suttyó élt-halt a pályán. Íme egy vérbeli Turay-eset:

“Mindig tudtuk, hogy a zöldfehérek közszeretetben álló Suttyója munkabírás, kötelességteljesítés tekintetében mintaképe az igazi futballistának. Ő igazán nem profi futballista, nem csak a pénzért, a fizetésért játszik, hanem rajongó szeretettel csüng klubja színein és minden mérkőzésen egész szívét, lelkét beleadja a küzdelembe. Érdekes példája volt ennek egy eset, mely a Ferencváros—Somogy meccsen történt meg vele. A derék Suttyó a 16. percben megsérült a bokáján és hiába próbálkozott lábra állni és tovább játszani, nem ment. Fájó szívvel le kellett vánszorognia a pályáról. Ott aztán kezelgette Potya mester, Fukszi, a zöldfehérek kondíciótrénere is odasietett. Lehúzták a lábszárvédőjét, masszírozni kezdték a lábfejét és már bontogatni kezdték a cipőzsinórját, hogy lehúzzák a cipőjét, mikor egyszerre se szó, se beszéd, fölugrik, széjjellöki a köréje gyülekezett egész társaságot és úgy, ahogy van, sántikálva, a sajgó fájdalommal nem törődve, berohan a pályára.

— Suttyó, hová mész?! — kiáltott rá Máriássy doktor.
— Nem látja, doktor úr, hogy korner van ellenünk? — felelte Turay. — Megyek a fiúknak segíteni — mondta és ment védeni a kaput …”

Hamarosan eljött az idő, amikor az ellenfelek kezdtek reszketni arra a hírre, hogy Turay játszik. Egy Vasas elleni meccs után így írtak a Nemzeti Sportban Turayról, a mezőny legjobbjáról:

“A 10 emberrel játszó Ferencváros a nagyszerű Vasas ellen is megmentette Turay révén a 2 pontot. Eposzi hőssé magasodott ezen a mérkőzésen. Turay, ez az őserő, ez a csupa csont, izom, szívember, aki nem ismerve fáradtságot, tűrve a legkeményebb faultokat, mindenütt ott volt, passzolt, fejelt, szerelt, lőtt, s a csapatba az ő hidegvére önfeláldozása öntött lelket. Technikája szinte tökéletes, nem ismeri a pipogyaságot, kemény, rengeteget elbír, csodálatos futballintelligenciája van.”

Apropó, intelligencia! Sokan lenézték az eredetileg péksegéd Turayt, sőt olyan hírek is megjelentek a bulvársajtóban, hogy még írni sem tud … A Suttyó becenév azonban nem innen származik. Idézzük ismét Turayt:

“- Belgrádba utaztunk játszani. A vonaton angyalföldi emlékeimről mesélek és csak úgy közbevetőleg megemlítem, hogy arra mifelénk a rendőr neve: Suttyó. Ezt a szót egetverő siker fogadja. Mesém unalomba fullad, de ez a szó életben marad. Obitz Gábor javasolja, hogy az én nevem ezután Suttyó legyen … Egyhangú lelkesedés fogadja az indítványt, s néhány hét múlva már azt írja az egyik lap, hogy „Suttyó” a középcsatár az osztrákok ellen. A közönség kórusban kiáltja a Suttyó nevet és egy időre mindenki elfelejti, hogy Turay a becsületes nevem. Ami pedig a következő becenevemet illeti, nos az az MTK-pályához fűződik. A Bástya ellen játszottunk. Remekül megy a játék, berúgom az első gólt, a másodikat, a harmadikat, a negyediket, az ötödiket! A közönség őrjöng: – Császár! – kiáltja egy öblös hang az állóhelyről. Sok százan ordítják tovább: Császár! Császár! Ettől kezdve hol Suttyónak, hol Császárnak becéztek. Tetőpontjára jutottam a népszerűségnek – két becenevem is volt! Egy szegény szobrász megkér, hogy álljak modellt neki, szobrot akar csinálni rólam, s a kis szobrokat árulni fogja. Három napig Sződligeten modellt álltam … Felkérnek, hogy gengsztert játsszak egy magyar filmben. Megmagyarázom nekik, hogy nem vagyok színész, megnyugtatnak, hogy nem fontos, rövid jelenetről van szó, azt akarják, hogy minden Fradista megnézze a filmet. Kétszáz pengőt kaptam a félpercnyi szerepért, a „Kísértetek vonata” azonban nem ér el valami fényes sikert az én közreműködésem ellenére sem.”

Pályafutásának második felében, a középfedezet helyén két ember számára is elegendő munkát végzett. Fáradhatatlanul harcolt a védelemben is. Pontosan irányított, rövid és hosszú átadásaival nagyszerűen segítette a támadásokat. Harci szelleme, küzdőképessége mindenkor töretlen volt. A sikerek soha nem kápráztatták el. Csábító külföldi ajánlatok sem tudták elszakítani családjától és hazájától.

Magánemberként a szebbik nem nagy hódolójaként ismerték, aki a jó bort és a cigarettát sem vetette meg olykor-olykor.

a dél amerikai portyán kergeti őrületbe a védőket

Turay igazi nagy sikereit mindig a futballpályán érte el. Az 1928-as KK-győztes Ferencváros vezéregyénisége, a híres 1929-es Uruguayi verő csapat tagja, a 100%-os bajnokság egyik legjobb ferencvárosi játékosa. Sok meccset nyert meg a Fradinak, így nem meglepő, hogy távozása az Üllői útról nagy feltűnést keltett. Turay szépen keresett, házat épített és a hiányzó kétezer pengőt kölcsönbe (!) kérte a ferencvárosi vezetőktől. Mindezt az esedékes prémiumokból kívánta törleszteni. Huzavona, majd jött a nemleges válasz. És a Hungária körúton tárt karokkal fogadták …

“- Mindent megtettem a Ferencvárosért, ameddig a Ferencváros mindent megtett értem, de megváltam a Ferencvárostól, amikor azt láttam, hogy szerelmünk nem kölcsönös. FRADISTA VAGYOK MA IS, de nem hiszem, hogy akadhat valaki, aki becsületesebben küzd a kék-fehér színekért, mint én.”

Turay a Hungária, majd az MTK (1933-40: 155 bajnoki / 28 gól; két bajnokcsapat tagja; az MTK örökös bajnoka) feloszlatásáig viselte a kék-fehér mezt, majd 1941-ben a Ganz TE csapatát erősítette. Ezután az Újvidéki AC labdarúgójaként ismét a legmagasabb osztályban szerepelt. És az Üllői úti pályára immár újvidéki labdarúgóként futott ki …

“Az Üllői úti B-közép háromszoros Suttyó kiáltással köszöntötte egykori kedvencét” – írta a Képes Sport.

Tagja volt az 1938-as VB-n ezüstérmet nyert válogatottnak. Labdarúgóként és emberként egyaránt kivívta kortársai osztatlan megbecsülését, szeretetét.

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)

4 Vélemény a cikkhez: Turay József

  • Sajnos, átment az MTK-ba, talán féltékeny volt Sárosra, az új csillagra? Állítólag nagyon érzékeny ember volt, nehezen viselte el, hogy már csak második sztár lehetett volna… persze, a pénz is közrejátszhatott… Mindenesetre, ha a Fradi-vezetés rendezni tudta volna a “piszkos” anyagiakat -oly sokszor nem tudott rendezni minimális konfliktusokat sem-, még vagy 2 KK-t nyerünk, ha 38-39-ig ő marad a “középfedezet”…. Érdekes, a Fradiban nem volt hajlandó hátramenni, a Hungáriában igen… csak lehetett valami sértődés az egyszerű “Suttyó” és az új bálvány, a jogászdoktor Sárosi “Gyurka” között… vagy nem is közöttük, hanem a vezetőség esetleg jobban szerette, többre becsülte az “üdvöskét”, mint a száz csatát megjárt veteránt??? Béke poraira, az örök futballmezőkön is a világválogatottban játszik (a háború előttiben), együtt Sárosival, Lázárral, Korányival, Piolával, Meazzával, Sindelarral és nyár óta Gyetvai Laci bácsival…
    A szíve örökre zöld-fehér volt, de az MTK-ban is bálvány lett, gyerekkoromban az öreg mötökások is még fátyolos szemmel emlegették…

  • Itt tudom jelezni leginkább, hogy nálam a Turayra emlékező T-ajánló nem jön be, az összes többi cikkel szemben, pedig kíváncsi lettem volna, nem tudom, másnál is van-e ilyen hiba. Isten nyugosztalja, nagy legenda volt, sajnálatosan rövid élettel.

  • Emlékezzeünk Rá, Ő is legenda volt, azon kevesek egyike, aki átment a Fradiból az MTK-ba, mégis megmaradt irányába a közönség szeretete. Hirtelen 3 ilyen ikon jut eszembe: Slózi, Turay és szegény Zsiborás Gabi… RIP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.30. 18:00 Balmazújváros-FTC (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ