1982.X.24. Ferencváros – Újpesti Dózsa 0-3

Bár Nyilasi húzódása miatt nem vállalhatta a játékot a második rangadón, egyértelműen a Ferencváros látszott esélyesebbnek. Annak ellenére is, hogy szerdán nem ment a legjobban a zöldfehéreknek. Az újpestiek soraiban rengeteg csereember kapott bizonyí­tási lehetőséget. Árky került a védelem bal oldalára, Karácsonyi (első NB I-es mérkőzése volt ez) játszott beállóst, Tóth József sepregetett. Különösen a középpályás sorát erősí­tette meg az Ú. Dózsa, itt Polonyi számí­tott „új fiúnak” (bár ő már többször pályára lépett ősszel), elöl pedig Balogh és Kiss Sándor rohamozott.

A Fradi biztos esélyesként, egy kicsit kényelmesen, lassan, időnként mintha egy kicsit elbizakodottan mozgott volna. Az újpestiek viszont rendkí­vül sokat futottak, határozottan, keményen küzdöttek, harcosan már a pálya közepén megszűrték a ferencvárosi akciókat.

Szebegyinszky vette el Pölöskeitől a labdát (Farkas József felvétele)

Aztán a Ferencváros óriási fölénybe került, de elkövette azt a hibát, hogy nem törődött eléggé a védekezéssel. Óriási védelmi hibát használt ki Szebegyinszky, aztán Kiss Sándor is (a második gólnál Zsiborás is csúnyán elnézte a labdát), de még a második félidőben is várták a fordulatot a szurkolók.

De ez a fordulat valahogyan ezen az estén nem akart bekövetkezni. Támadott a Fradi a második játékrészben is, de csatárai és középpályásai egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a szí­vós újpestiekkel. És időközben néhány igazi vezéregyéniség is lett az újpestiek soraiban. Hátul Tóth József, a középpályán Kisznyér és Szabó András, elöl pedig Kiss Sándor. Ők aztán felnőtték a feladathoz, „hátukra vették a pályát”, és lelkesedésükkel magukkal ragadták társaikat. Kisznyér szabadrúgásgóljával megpecsételődött az FTC sorsa.

Lám, ilyen a labdarúgás, mindkét Népstadionbeli rangadón az esélytelenebbnek tartott csapat diadalmaskodott, mégpedig megérdemelten. Kispesti petárdák után újpesti bomba robbant a Népstadion gyepén.

(Zs. Zs., Képes Sport)