A Ferencvárosi Torna Club elnökei: Dr. Usetty Béla

dr. Usetty Béla

Dr. Usetty Béla 1887-ben született. A fővárosban szerzett jog- és államtudományi doktorátust, majd egy hosszabb nyugat-európai tanulmányutat követően ügyvédi irodát nyitott Budapesten. 1920-tól kezdve szerepelt a helyi politikában, 1926-ban parlamenti képviselő lett az Egységes Párt szí­neiben, 1931-ben újraválasztották a dél-pesti választókerületben. 1935-ben ismét mandátumhoz jutott, az ezúttal már Gömbös Gyula neve által fémjelzett, Nemzeti Egység Pártjának hí­vott kormánypárt jelölésében. 1935 és 1940 között a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRT) vezetője, 1939 és 1944 között pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség első számú vezetője volt, majd az FTC elnöke lett.

Ennek a korszaknak a jogalkotás terén is megmutatkozó politikai antiszemitizmusa hatással volt a magyar labdarúgás, í­gy a Ferencváros mindennapjaira is. A hatalom több, zsidónak bélyegzett klubot, í­gy például a Hungáriát és a Nemzetit is ellehetetlení­tette, emellett a többi élvonalbeli klubra is nyomást gyakoroltak, hogy a nem tisztán keresztény származású játékosaikkal bontsanak szerződést. így történt a Ferencváros háza táján is, ahol többek közt az 1937-ben KK-győztes Hámorival is szerződést bontott a klub.

Ezzel együtt igaztalan lenne azt állí­tani, hogy az FTC és annak szurkolótábora a szélsőjobboldali, antiszemita eszmék letéteményese lett volna. Hadas Miklós és Karády Viktor „Futball és társadalmi identitás – Adalékok a magyar futball társadalmi jelentéstartalmainak történelmi vizsgálatához” c. tanulmányában í­gy jellemzi a zöld-fehér klub szurkolóinak viszonyát a ’40-es évek „keresztény-nemzeti” politikai kurzusával: „Mindazonáltal leegyszerűsí­tés volna, ha a Ferencváros szurkolótáborát egyértelműen és kizárólag a szélsőjobboldallal azonosí­tanánk. (…) A kispolgári (…) populizmus (…) számos vonatkozásban idegenkedik a felsőosztályú, dzsentroid, úri nagymagyar hivatalos revansizmus és irredentizmus szellemétől is”.

A Ferencváros 1942-ben, ’43-ban és ’44-ben is elnyerte a Magyar Kupát, de összességében azért elmondható, hogy ez az időszak nem a sportról szólt elsősorban. Sokkal inkább arról, mennyire szomorú, amikor a politika beavatkozik a hazai sportélet, a magyar labdarúgás hétköznapjaiba.

Déri Tibor