A Fradi naptára, augusztus 15.

Közzétéve: 2023. augusztus 15. kedd | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

141 éve született Fehéry Ákos
104 éve született Sárosi III. Béla

A Ferencvárosi labdarúgás kiváló fedezet játékosa, SÁROSI III. BÉLA, aki eleinte “csak” Sárosi György öccse volt, de aki játékával, kiváló adottságával, hosszú, pontos átadásaival és hatalmas munkabírásával korának egyik legjobb fedezetévé vált. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját.1937 és 1946 között 326 alkalommal játszott a Ferencváros színeiben és 93 gólt szerzett. Háromszor volt magyar bajnok és magyar kupagyőztes. Bár háromszor is játszott KK döntőben, de elsőséget nem sikerült szereznie. A magyar válogatottban 25 alkalommal szerepelt és 1 gólt szerzett. 1946-ban az FC Bologna szerződtette. Bolognai évei során annyira küzdött a honvággyal, hogy a klub vezetői segítségével magyar emlékszobát rendezett be magának lakásának, hatalmas fali térképpel, rengeteg Fradi- és válogatott fényképpel, közepén babérkoszorús címerrel. Utolsó éveiben, ha csak tehette, hazalátogatott, nagy meghatottsággal vette tudomásul, hogy 1974-ben a Ferencváros örökös bajnoka címet is odaítélték neki.

Mérkőzéseink ezen a napon:

Összes díjmérkőzés: 25 mérkőzés, 17 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség, 69-31 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1927. Szedlacsek Ferenc
1948. Mészáros József

Ezen a napon játszotta egyetlen válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2001. Hrutka János

1921

“Az FTC-t revansvágya hozta Bécsbe, tavasszal elszenvedett budapesti vereségét akarta kireperálni, s a reváns teljes mértékben sikerült. A csapat játéka elismerést keltett és megérdemeltté tette győzelmünket. Az I. félidőben teljesen az FTC uralta, s csak tréninghiányának tudható be, hogy a II. félidőben visszaesett. A mérkőzés sorsa azonban ekkor sem volt pillanatokig sem kétséges. A játék FTC offenzívával indult meg és ki is tartott a félidő végéig. A 13. percben Kohut bomba védhetetlenül süvített be az osztrák kapuba. A 24. perc hozta meg a jól megérdemelt második gólt, Nikolsburger csipet el egy labdát és továbbított a kapuba. Az FTC a félidő végén ismét erősen támad és a 43. percben Nikolsburger szép hosszú lövése utat talál a hálóba. A második félidőben büntetőből szépítenek az osztrákok, a gól felrázza az FTC-t is, a zöld-fehérek heves támadásokat indítanak, de több gól már nem születik.” (1925 – Wiener SC)

“A Ferencváros vidéki debüje győzelemmel végződött” (1926 – Bocskay)

“Nagyvonalú, szemnek is szép játékkal győzte le a Ferencváros a Hakoah Amerikát járt csapatát, és a gólarányban nem is jutott kifejezésre az a könnyedség, amivel a zöld-fehérek elérték ezt a győzelmüket. A II. félidő első negyedórája után már csak félgőzzel játszott a csapat és ez is elég volt ahhoz, hogy sakkban tartsa végig az ellenfelét. A Ferencvárosnak és a mezőnynek legjobb embere Bukovi volt. Elsőrangú játékot produkált a csatársor is. Kiváló volt Kohut, de különösen Rázsó. Fröhlich nagyszerűen bevált, okosan dobta előre a szárnyakat. Szedlacsek ideális összekötő, technikája zseniális. A halfsorban Obitz kitűnő volt, a bekkek közül Hungler jól rúgott, Takács nagyszerűen helyezkedett. Amselnek kevés dolga volt. Tóth, a Ferencváros trénere: — A győzelem megérdemelt, bár a csatársor játéka még nem tökéletes. A szezonkezdet meglátszott mind a két csapaton.” (1927 – Hakoah)

“A Ferencváros második bukaresti mérkőzésén sem játszott “meggyőző” formát” (1936 – CFR)

“Borús időben gyülekezik a közönség a Latorca-utcai pályára. Enyhe északi szél fújdogál, hamar megállapítják a szakértők, hogy nézőcsúcs lesz. Kezdéskor legalább 20.000 néző veszi körül a pályát, de van, aki azt állítja, hogy ennél is több…A Szent István Kupa sok jó tulajdonsága közül azzal is eldicsekedhetik, hogy küzdelmei során – nincs rossz mérkőzés. Lám, ezt a Ferencváros-Törekvés találkozást előre lefutott mérkőzésnek tekintették. Papíron így is festett. A valóság azonban a nézők tizezreinek adott igazat, akik mégis kijöttek szombaton este a pályára. Nagy, vérbeli kupaküzdelem folyt ott. Hiába állt az egyik oldalon a művészi módon kifejlett egyéni klasszis-képességek egész sora, a másikon pedig jóval szerényebb tehetségekből álló együttes, a küzdelem csak a II. félidő vége felé vált egyoldalúvá. Addig a Törekvés teljesen nyílttá tudta tenni a küzdelmet. A Fradi győzelmének jogosságához szó sem férhet, sőt a gólarány még nagyobb is lehetett volna, de a zöld-fehérek belső hármasában nagyobb lett volna a gólratörés.” (1942 – Törekvés)

1944

“Az Esti-Kupa mérkőzést a Bp.Kinizsi megérdemelten nyerte. Gyorsabbak voltak s erőlét tekintetében is felülmúlták a Sztálin Vasmű gárdáját. Ennek ellenére az eredmény kialakulását néhány vaskos bírói tévedés is befolyásolta. A Kinizsi gólját nyilvánvaló les előzte meg s Fejes többszöri durva felvágását sem torolta meg megfelelően a bíró.” (1954 – Sztálin Vasmű)

“Óriási várakozás előzte meg a mérkőzést. 60 ezren látogattak ki a Népstadionba, akik egy ritka élvezetes és remek csatát láthattak. És ami a lényeg: Fradi hengernek és gólparádénak tapsolhattak. Hiába volt futtatott” csapat a Győr a hatvanas években, és hiába játszottak olyan remek játékosok, mint Palotai, Varsányi és Keglovits és hiába ült a kispadon a magyar foci egyik legendája, Hidegkúti Nándor, ezen a késő nyári napon alaposan kitömték a vidéki zöld-fehérek kapuját. Négyet termeltek az első félidőben Fenyvesi és Albert duplájával, mely nagyon hamar megadta az egész mérkőzés alaphangulatát. A közönség remekül szórakozott, jó volt a csapat, vesztett pontok tekintetében a Fradi vezette a tabellát, és még élt a szívekben a VVK győzelem öröme. A második félidőben egy kicsit kiengedett a csapat, feljött a Győr, ettől még élvezetesebb lett a mérkőzés, de a biztos Fradi győzelmet nem veszélyeztette semmi.” (1965 – Győri ETO)

“Húsz perc unalom után, Radó bíró vezetést szerzett az FTC-nek, egy szabályos szerelést fújt be büntetőnek | Az I. félidő tovább részében is mérsékelt színvonalon folyt, a jobbára kiegyenlített mezőnyjáték. | Szünet után élénkebb lett az iram, hosszú percekig beszorult a Ferencváros, s a pécsiek irányítottak. | Az egyenlítő gól után lendületesebb lett a zöld-fehérek játéka, sőt, a hajrában eredményes is. | Gólszerzők: Szőke (20.p., 11-esből), Máté (70. perc), Branikovics (80. perc), Albert (88. perc) | A forduló mérkőzésének ígérkezett…aztán bizony minden volt, csak jó foci nem.” (1970 – Pécsi Dózsa)

1979

“Vajon mire lesz képes az újoncokkal megerősített bajnokcsapat első hazai mérkőzésén? Nyilván ez a kérdés késztette a 25 ezer zöld-fehér hívőt arra, hogy elzarándokoljon az Üllői útra. Az első félidőben azonban alighanem csalódtak, hiszen a paprikás kezdő 15 percet leszámítva semmi sem történt a pályán. A hazaiak nem voltak képesek rákényszeríteni akaratukat a védelmet jól megszervező csepeliekre. A második félidőben azonban egy egészen más Ferencváros jött ki a zöld gyepre. Az addig álomkórosan ténfergő csatárok és középpályások mintha megunták volna az első félidő tehetetlenségét, s bajnokcsapathoz illően vették űzőbe a csepelieket. Sokmozgásos játékukkal – melynek karmestere ezúttal Ebedli volt – az újonc Kvaszta ügyes megmozdulásaival, Pogány és Koch szemfülességével rendre megoldhatatlan feladat elé állították a piros-kékeket. És amikor már bizonyos volt, hogy megroggyantották az ellenfelüket, akkor sem hagyták abba, hanem megpróbálták kiütéses győzelemmé alakítani ezt a találkozót.” (1981 – Csepel)

“Albert, Fodor és Kuznyecov sérülés miatt hiányzott a Ferencvárosból, de a zöld-fehérek tartalékosan is magabiztosan győzték le az ujonc Csepelt, amely egyébként nem keltett rossz benyomást…Közel 18.000 néző előtt ferencvárosi rohamokkal indult a találkozó. Az első negyedórában az NB I. ujonca szemmel láthatóan tisztelte a bajnokot, szinte kizárólag a csepeli térfélen folyt a játék. A félidő utolsó percében Lipcsei egyéni akció végén nyolc méterről laposan lőtt a csepeli kapuba, igy 1:0-ás ferencvárosi előnnyel tértek pihenőre a csapatok. Fordulás után legalább 20 percbe telt, amig a vasgyári gárda magához tért kábulatából, ekkor Stefanov fejese tette próbára Balogh Tamás reflexeit. A mérkőzés ebben a szakaszában a hullámzó mezőnyjátékot sok apró szabálytalansággal tűzdelték a játékosok. Erőlködött a Csepel, játékosai próbáltak kiegyenlíteni, erre ujabb gólt kaptak. Dr. Szieben messzire kifutva kapujából lábbal akart tisztázni, a labda Pálinghoz került, aki 25 méterről ívelt az őrizetlen hálóba.” (1992 – Csepel)