ELLENFELEINK ZÖLD-FEHÉRBEN

Biró Sándor

Biró (Bier) Sándor (1911. augusztus 19., Füzesabony – 1988. október 7., Budapest) a III. ker. FC (1927-35: 142 bajnoki / 1 gól), a Hungária FC (1935-40: 240 bajnoki / 4 gól; két bajnokcsapat tagja; az év játékosa: 1939/40), a BSZKRT SE (1940-42), az Újpest FC (1942-45), az MTK (1945-48), majd a III. ker. TVE (1948-49) balhátvédje, 1932 és 1946 között 54 találkozón szerepelt a legjobb tizenegyben. Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja. Tovább olvasom

Fogl József

Fogl III (Fogoly III, Újpesti III) József (1897. augusztus 14., Újpest – 1971. január 31., Budapest), az UTE és az Újpest FC (1918-31: kétszeres bajnok-, egyszeres KK-győztes valamint a Bajnokok Tornáját nyert csapat tagja) balhátvédje, 1920 és 1930 között 38 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben. Tovább olvasom

Vágó Antal

Vágó AntalVágó (Weisz) Antal (1891. augusztus 9., Pásztó – 1944. március 21.), a Fővárosi TC (később TTC), majd az MTK (1911-23: 180 bajnoki / 7 gól; nyolc bajnok-, és két kupagyőztes csapat tagja) balfedezete, 1908 és 1917 között 17 találkozón öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdíj nyertes magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja. Tovább olvasom

Bencsics József: 84

Bencsics József (1933. augusztus 6., Szombathely) szülővárosában mutatkozott be (1954) az élvonalban és Pécsett búcsúzott el (1961) az NB I-től. Pályafutásának legeredményesebb éveit azonban Az Ú. Dózsában játszotta.

A válogatott csatár tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek, ahol egyetlen válogatottbeli találatát is szerezte. 1957-ben és 1958-ban 8 alkalommal volt a nemzeti csapat tagja. Tovább olvasom

Faragó Lajos: 85

Faragó Lajos (1932. augusztus 3., Budapest) a Kispest ill. Bp. Honvéd (1945-63: 146 bajnoki; három bajnokcsapat tagja) kapusa, 1954 és 1957 között 7 mérkőzésen őrizte a magyar válogatott kapuját. Az 1960-as olimpián bronzérmet nyert magyar válogatott tagja. A Bp. Honvéd örökös bajnoka. Tovább olvasom

Szusza Ferenc

Szusza Ferenc (1923. december 1., Budapest – 2006. augusztus 1., Budapest) az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa (1940-61: 463 bajnoki / 393 gól; négy bajnokcsapat tagja; az év játékosa: 1946/47) belsőcsatára. 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. Az UTE örökös bajnoka. Tovább olvasom

Szimcsák István

Szimcsák I. (Szirmai) István (1933. július 22., Budapest – 2003. július 27., Budapest) a Bp. Vörös Lobogó és az MTK (1954-63: 196 bajnoki / 34 gól; egy bajnokcsapat tagja) balszélsője, 1955 és 1961 között 6 válogatott találkozón szerepelt.

A gyors, ötletesen játszó, igen hasznos szélső, lendületes elfutások után rendszerint pontosan adott be. Olykor a kapura is veszélyt jelentett. A védelemben is sokat segített. Taktikailag érett, fegyelmezett játékos volt. Éveken át — Fenyvesi dr. mögött — a második legjobb balszélsőnek számított. Tovább olvasom

Bíró Antal: 63

Bíró Antal (1954. július 26., Szamosújlak) Újpesten mutatkozott be az élvonalban, majd három idényen át az SBTC játékosa volt (dr. Lakat Károly csapatában a későbbi ferencvárosi védő, Ádám László csapattársa volt). 1978 augusztusában gólt is szerzett ellenünk az 1:1-es salgótarjáni találkozón. Tovább olvasom

Károly Jenő

Károly Jenő (1886. január 15. – 1926. július 25., Torino), az MTK (1903-10: 95 bajnoki /106 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja; 2x gólkirály; az év játékosa: 1909/10), majd a BAK jobbösszekötője és középfedezete, 1903 és 1918 között 25 mérkőzésen volt válogatott és 10 gólt ért el. Tagja volt az 1912. évi olimpiai játékokon vigaszdíjgyőztes magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja. Tovább olvasom

Kocsis Sándor

Kocsis Sándor

Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait — főleg szélső­jét — pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan hú­zásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Ered­ményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzé­kének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötőjének tartották. Tovább olvasom

Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ