Schaschek Ödön

Közzétéve: 2020. szeptember 18. péntek | Szerző: K@rcsi

1901 őszén a másodosztályba sorolt Ganz Waggongyári TLE-ben, 1902 tavaszán a bajnokcsapat BTC-nél bukkan fel a neve.

1903 októberében a Nemzeti Sport írja az időközben Szövetségí-díj győztes játékosról: „Schaschek Ödön 18 éves. Rohamosan javulva került a III-ik csapatból az I-be, ahol mint középső fedezetet sokat igér.”

1905 karácsonyán a bajnokságban el nem induló BTC csapatképéhez az alábbi kommentárt fűzi a Sportvilág: „Szamos Ödön gyors, agilis, kitűnően helyezkedő fedezet. A B. T. C. idei mérkőzéseiben minden alkalommal részt vett s működésével nem egyszer segítette győzelemhez a csapatot. Erős támasza a forwardssornak, de a védelem munkájából is mindig kivette részét. Három év óta játszik az első csapatban. 20 éves elektrotechnikus.”

Egyetlen válogatottbeli szereplésére 1906 októberében a csehek elleni 4:4 alkalmával került sor. 1906 és 1907 tavaszán ugyancsak a csehek ellen a tartalékok között kapott helyet.

1907 tavaszán még a BTC színeiben lépett pályára a MAC ellen elveszített Ezüstlabda-döntőben, 1907 őszén az FTC játékosa lett, ahol epizódszerepet töltött be a bajnoki ezüstérmes csapatban. Jellemzően a Szövetségi-díjért küzdő II. csapatban lépett pályára, így 1908 tavaszán visszatért a BTC-be.

1911 augusztusában a Fővárosi Vízművek alkalmi csapatában játékosként illetve a Pozsonyi TE trénereként találkozhatunk a nevével.

1911 szeptemberétől az év végéig a BTC I. és II. csapatát vezette, majd 1912 áprilisában visszatért és a csapat tréningjeit is Schaschek dirigálta. 1913 tavaszán a BTC football-intézőjévé választották. Időközben, 1912 augusztusában „II. fokú szövetségi bíróvá minősíttetett”.

1914. május 21-én sokadszorra tért vissza az Üllői útra mérkőzést vezetni. A pünkösdi mérkőzésekre érkezett English Cup győztes, Burnley és a skót ligabajnok, Celtic mérkőzésen bíráskodott. Az Est c. lap szerint „Közvetlen a mérkőzés után beteg lett.”

„Súlyos a betegsége Schaschek Ödönnek, a BTC football-intézőjének, a ki agyhártyagyulladástól megtörten sínylődik a Jendrassik-klinikán. (…) Fölépülése után, úgy tudjuk, visszavonul a sporttól.” – olvasható a Sporthírlap 1914. június 8-i számában.

Nem adatott meg számára, hogy a hétfői sportlapot a kezébe vegye, egy nappal korábban, 1914. június 7-én elhunyt.