Európa-Liga beharangozó: FK Suduva

Az egyik áhított ajtó becsukódott ugyan (jelenleg még ez a realitás), de egy másikat jó nagyra tártak. Az Európa-Liga csoportkörbe jutásra 15 év után újra van esélyünk, a sorsolás a FK Süduva-t sodorta elénk. Nem lebecsülve a litván focit, de az erőviszonyok alapján nekünk áll a zászló, bár túl sok összehasonlítási alapunk azért nincs. Sőt, ha azt vesszük, hogy a Süduva már háromszor jutott el az EL-csoportkör “határáig” (Play-off), nekünk meg az elmúlt években általában a második kör után befejeződtek a küzdelmek, egy kicsivel árnyaltabb a kép. De ezen túl mit is kell tudnunk az FK Süduva múltjáról és erejéről? Őszintén bevallva, még Litvániáról sem tudnék néhány mondatnál többet mondani. Balti állam, mely tagja az EU-nak, Vilnius a fővárosa. Történelmi ismeretem sem döntöget csúcsukat, egy néhány napja látott dokumentumfilm miatt tudom, hogy a napóleoni háborúk után került orosz fennhatóság alá, majd a II. Világháború alatt Sztálin megszállta és közel 50 évig a Szovjetunió része volt, megszenvedve annak minden önkényét. Az FC Süduváról még ennyit sem tudok, de hála testvéroldalunknak (üllöi129.hu), keresgélnem sem kell az internet adatbázisaiban, mert ők összeszedtek mindent, így csak oda kell kattintani, és máris feltárul elénk a tavalyi litván bajnok története és jelenlegi csapatának összetétele, mely hozzánk hasonlóan főleg légiósokból áll. De ha már történelmet említettünk és átfutottuk az FC Süduváról írtakat, akkor néhány bekezdés erejéig emlékezzünk a Ferencváros UEFA Kupa és az Európa Liga sorozatban elért eredményeire is.

Az UEFA-kupa sorozatot (ezen a néven) először 1971 őszén indították útra, a kupa lebonyolítási rendje többször is változott, a jelenlegi Európa-Liga rendszer 2010-től van érvényben, ettől az évtől már bajnokok is “eshetnek be” a küzdelmekbe. De mivel ennek az európai sorozatnak is van elődje, ráadásul nekünk az egyik legkedvesebb, így egy mondat erejéig meg kell emlékeznünk 1965. június 23-ról, amikor is Torinóban, a Juventust vertük 1:0-ra a VVK döntőjében.

A közel 50 éves UEFA kupa  sorozat Ferencvárost érintő mérkőzéseiről oldalunkon olvashattok egy összefoglaló jelentést, benne mind a 79 mérkőzéssel, amit eddig ebben a sorozatban játszottunk, ezért ezekkel bővebben nem foglalkozunk, de néhány “érdekességre” ráhangolódásként visszatekintünk. Ha UEFA-kupa és csoportkör, akkor először mindenkinek 2004 ugrik be, hiszen akkor voltunk először és ezidáig utoljára csoportkörben ebben a sorozatban. Természetesen itt is árnyaltabb a kép, hiszen abban az évben csupán egy selejtezőt kellett megvívnunk a Millwall ellenében (1-1, 3-1) és máris tagjai lehettünk az “elitkörnek”, ahol elég speciális lebonyolítási rendszerben folytak a küzdelmek. 5 csapatot sorsoltak össze a csoportba (Feyenoord, Schalke, Basel, Ferencváros, Hearts), nem oda-visszavágós rendszerben, hanem mindenki játszott mindenkivel, egyszer. Számunkra ebből a Feyenoord elleni hazai 1-1 emelkedik ki. 2004. november 4-én, a Puskás stadionban egy sokáig emlékezetes mérkőzésen Tőzsér szabadrúgásával szereztünk vezetést, amit a második félidőben, szinte a “semmiből” egyenlített ki a Ruud Gullit által vezényelt holland csapat. A lefújás után László Csaba csalódottan is nyilatkozott:

“Csalódott vagyok, hiszen jobban játszottunk ellenfelünknél. Sajnos nem sikerült kihasználnunk a helyzeteinket, míg a Feyenoord szinte az egyetlen lehetőségéből gólt szerzett. Nem szokásom a bírókkal foglalkozni, de a negyedik játékvezető elismerte, hogy kollégája több esetben is a kárunkra tévedett. Meggyőződésem, hogy legalább egy jogos tizenegyestől megfosztottak minket. Gratulálok a nagyszerűen küzdő csapatomnak.”

Annyiszor rájöttem már, hogy csalóka az ember (szurkoló) emlékezete, hogy meglepődnöm sem kellett volna azon, hogy amikor 1971-től átböngésztem az UEFA-kupa mérkőzéseit, szembesültem azzal, hogy talán még sem 2004 viszi a prímet. A csoportkör természetesen mindent visz, de az 1971/72-es sorozatban (a kispadon Csanádi Ferenc) elődöntőt játszottunk az angol Wolverhampton Wanderers ellen. Az angol csapat a múltban több sikert is elért, volt angol bajnok (3x) és kupagyőztes (4x) is, sőt volt olyan időszak (ötvenes évek), amikor főleg az angol lapok Európai egyik legjobb csapatának tartották a “Farkasokat”. Európai kupadöntőt is játszottak 1972-ben, abban az évben amikor a Fradit ütötték el a döntőtől. Az első mérkőzésen is nyerhettünk volna (2-2) és még a visszavágón is voltak lehetőségeink (Szőke ismét büntetőt hibázott, pedig akkor már a pályán volt a büntetők koronázatlan királya, Novák Dezső), de az első félidő első és utolsó percében bekapott gól, melyből az első óriási kapushibából esett, megpecsételte a sorsunkat. Annyit még ehhez a sorozathoz hozzá kell tennünk, hogy a döntőig 4 csapaton át (Fenerbahce, Panionosz, Eintracht Braunschweig, Zeljeznicar) vezetett út, benne olyan emlékezetes mérkőzésekkel, mint a németek elleni 5:2 vagy a Panionosz elleni 6:0, amit a görögök annyira nem tudtak elviselni, hogy durvaságaikkal (2 játékosukat ki is állítottak), a bírókat többször is tettlegességig inzultálva azt érték el, hogy az UEFA kizárta őket a sorozatból, így a visszavágóra már nem került sor.

Az UEFA-kupa sorozat eddigi 79 mérkőzéséből az előbbieken túl is voltak emlékezetes győzelmek, de fájdalmas vereségek is. Bár az eddigi 79 mérkőzésünk összesítése “hamiskás” képet mutat, hiszen hiába pozitív a mérleg, ez nem tükröződik vissza az eredményességgel, ezért inkább csak érdekesség: 79 mérkőzésből 33 győzelem, 17 döntetlen, 29 vereség, 128-102 gólkülönbséggel. A kispadon legtöbbször Nyilasi Tibor és Thomas Doll ült, mindketten 14 alkalommal próbáltak “kézzelfogható” eredményt elérni, de sajnos egyiküknek sem sikerült. 1997-ben Nyíl jutott el a harmadik fordulóig (két selejtező + 1. forduló), de a “menetelés” Iráklio-ban, a minószi kultúra fővárosában véget is ért.

A győzelmekre jobb emlékezni, kezdjük is azokkal: 1982 őszén az Athletic Bilbaot vertük ki (2-1, 1-1), 1990-ben a belga RFC Antverp ellenében jutottunk tovább, 1996. október 15-én a Newcastle United elleni 3-2 marad meg sokáig az emlékeinkben.

Vereségből is vannak olyanok melyekért nem kell szégyenkeznünk (PSV Eindhoven, VfB Stuttgart, Schalke) de sajnos az elmúlt 15 évben már sorra jöttek azok a kudarcok, melyek alaposan megtépázták a nemzetközi “tekintélyünket”. Igazságtalanok lennénk a közelmúltunkkal, ha minden sarat rájuk dobálnánk, hiszen 1971 óta is szenvedtünk el fájdalmas vereségeket. 1977-ben egy bolgár kiscsapat, a Marek Stanke, 1997-ben a már említett OFI Kreta, 1999-ben az FK Teplice, 2005-ben az MTZ Ripo Minks vert ki minket.

Ennek is volt köszönhető (plusz a magyar foci eredménytelenségének), hogy a 2019/20-s sorozatban bajnokként is már a BL-selejtező 1. körében, nem kiemeltként pályára kellett lépnünk. A Dimano Zagreb állt az utunkba, ők a héten a BL-csoportköréért léphetnek pályája, mi meg csütörtökön a litván FC Süduva ellen érhetünk el csoportkört az Európa-Ligában.

Az ajtó itt is nyitva van és talán a küszöb sem olyan magas, mint a BL esetén.

Lépjünk be rajta, de vigyázzunk, az alacsony küszöbben is el lehet botlani.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 09.19.21:00 EL csoportkör Espanyol-FTC (TV:Sport1)
Következik: 09.22.18:00 ZTE-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 09.25. 15:00 Iváncsa-FTC (TV: -)
Következik: 09.29.16:00 FTC-Kisvárda (TV:M4stream)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST