Csakúgy, mint Géczi, a Jucinak becézett dr. Juhász István is három­szor szerepelt nemzetközi kupadöntőben (1965: VVK, 1968: VVK 1975: KEK), amit e kettősön kí­vül egyetlen más itthon játszó labda­rúgónk sem mondhat el magáról.

Jó okkal í­rták róla 1969-ben, hogy „gólképes csatárból lett válogatott középpályás”, eleinte ugyanis Var­ga, Albert, Rákosi meg Fenyvesi társaként tűnt fel a támadóalakzat­ban (élete első NB I-es meccsén rögtön 4 gólt szerzett!), és csak utóbb húzódott hátrább, Orosz Pállal egy vonalba. Orosz után Szűcs Lajos, majd Bálint és Vépi lett a partnere a fedezet-, illetve középpályássorban, hogy aztán az újhullám (Nyilasi, Ebedli, Takács, Onhausz) feltűnésével – nemcsak a klubot, az országot is el­hagyva – vegye a kalapját.

Az Alsónémediből induló Juhász az FTC egyik kölyöktoborzóján akadt fenn a rostán. Fénykorában elsősorban harcos felfogása és nagy munkabí­rása miatt szerették az edzők. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →