Kedves Fradisták,emlékezzünk meg a rádióközvetítés-hátborzongató hallgatni- két riporteréről, az első gólt Szűcs Ferenc, a másodikat Gulyás Gyula közvetítette.
Szűcs Ferencről annyit találtam a Neten, hogy 1982-ben halt meg, arra pedig határozottan emlékszem, hogy utolsó meccse a 82-es Fradi-ETO volt, tudjátok, a 3:4. A spanyolországi vb-re már nem jutott ki, meghalt szegény. Szepesivel ő közvetített Tókilóból, “1964-ben a tokiói olimpiáról 24 ezer km-t tett meg tenger alatti és szárazföldi kábeleken Szepesi György és Szűcs Ferenc hangja.” majd 80-ig ott volt valamennyi olimpián. Fehérvári kötődése és lokálpatriotizmusa közmondásos volt, a Foglalkozása sportriporter című könyvben, ha valakinek megvan, részletesen olvashat róla- tőle magától. A korabeli kritikus izzó sportszeretéről regél, amely ezen a közvetítésén is “átjön”. “A Körkapcsolás alapító tagjai között ott volt a miskolci Horváth Kálmán, a pécsi Kovács Imre, a győri Takáts Árpád, valamint Novotny Zoltán és Szűcs Ferenc is.”
Gulyás Gyulát, szegényt kihagyták. Róla ezt találtam! “Gulyás Gyula (Bp., 1923. máj. 17. – Bp., 1974. szept. 15.): sportriporter, tudósító. Érettségi után a belügyminisztérium közjogi osztályán irodai kisegítő volt, miközben a bp.-i tudományegyetem állam- és jogtudományi karára járt. 1944. okt.-ben behívták katonának. Németországba, a holland határ közelébe vitték. A fegyverszünet után szökni próbált, de elfogták és egy Hamburg melletti táborba szállították. 1945. szept.-ben került haza Bajorországból. Egy ideig ismét a belügyminisztériumban dolgozott, mint létszámfelettit elbocsátották, 1946-ban a Magy. Rádiónál helyezkedett el, 1947-től a tájékoztatási és forgatási osztályon, mint hanglemez forgató dolgozott, 1948-tól az aktuális osztályon a sportrovatnál. Tudósítóként részt vett a londoni, a helsinki és a római olimpián.” ( És a münchenin is, ezt már én teszem hozzá! “Elsősorban a vívás, az asztalitenisz és a labdarúgás eseményeiről tudósított. – F. m. Civil a pályán (Szepesi Györggyel, filmforgatókönyv, 1951); Halló itt Róma! (Szepesi Györggyel, hangképek az 1960. évben rendezett római olimpiai játékokról, Bp., 1960); A sportriporter jelentkezik (Bp., 1972).” Ő volt Gulyás László édesapja. Gondoljunk rájuk, mi, kicsit idősebbek!
Ezen a meccsen a Fradi tiszta fehérben játszott. A két kép, amelyeken a dresszeken két zöld keresztcsík is van (az egyik kép kétszer is szerepel) nem ezen, hanem az előző, 1:0-ás meccsen készült.
A Fradi játékosai nem akárkik ellen érték el ezt a bravúros eredményt!
A skót Law 1964 Aranylabdása volt, az angol Bobby Charlton 1966, az észak-ír Best pedig 1968 Aranylabdása lesz. Bobby Charlton és Stiles a ’66-os -- máig egyetlen -- világbajnok angol válogatott alapemberei voltak, de pályára lépett -- és így világbajnok lett -- Conelly is. A kapus Patrick Dunne, és a csatár Herd -- valamint Connelly -- kivételével a játékosok mindnyájan a ’68-as, első angol BEK győztes MU fix tagjai voltak -- igaz, Law a döntőben nem játszott. (Sadler került a helyére, míg a kapuban Stepney védett, a csatársorba pedig Kidd és Aston kerültek.)
Bárcsak ma is ilyen csapataink lennének!
EI
A magam nevében köszönöm István, ez korrekt volt! Bár mai is lennének olyan csapataink, mint a Turay-Sárosi-féle, a Budai-Kocsis-Deák-Czibor-féle, a Varga-Albert-Rákosi-féle, a Nyilasi-Ebedli-Mucha-féle FTC, avagy a Jávor-Avar-féle, a Szusza-Zsengellér-féle, a Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II. -- Zámbó-féle, a Fazekas-Törőcsik--Fekete-Nagy L.-féle ÚTE … odáig jutottam, hogy már az utóbbinak is örülnék 😛
egy kis utózönge:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/NemzetiSport_1965_06/?pg=68&layout=s
(Népsport, 1965. 06. 18.)
Kedves Fradisták,emlékezzünk meg a rádióközvetítés-hátborzongató hallgatni- két riporteréről, az első gólt Szűcs Ferenc, a másodikat Gulyás Gyula közvetítette.
Szűcs Ferencről annyit találtam a Neten, hogy 1982-ben halt meg, arra pedig határozottan emlékszem, hogy utolsó meccse a 82-es Fradi-ETO volt, tudjátok, a 3:4. A spanyolországi vb-re már nem jutott ki, meghalt szegény. Szepesivel ő közvetített Tókilóból, “1964-ben a tokiói olimpiáról 24 ezer km-t tett meg tenger alatti és szárazföldi kábeleken Szepesi György és Szűcs Ferenc hangja.” majd 80-ig ott volt valamennyi olimpián. Fehérvári kötődése és lokálpatriotizmusa közmondásos volt, a Foglalkozása sportriporter című könyvben, ha valakinek megvan, részletesen olvashat róla- tőle magától. A korabeli kritikus izzó sportszeretéről regél, amely ezen a közvetítésén is “átjön”. “A Körkapcsolás alapító tagjai között ott volt a miskolci Horváth Kálmán, a pécsi Kovács Imre, a győri Takáts Árpád, valamint Novotny Zoltán és Szűcs Ferenc is.”
Gulyás Gyulát, szegényt kihagyták. Róla ezt találtam! “Gulyás Gyula (Bp., 1923. máj. 17. – Bp., 1974. szept. 15.): sportriporter, tudósító. Érettségi után a belügyminisztérium közjogi osztályán irodai kisegítő volt, miközben a bp.-i tudományegyetem állam- és jogtudományi karára járt. 1944. okt.-ben behívták katonának. Németországba, a holland határ közelébe vitték. A fegyverszünet után szökni próbált, de elfogták és egy Hamburg melletti táborba szállították. 1945. szept.-ben került haza Bajorországból. Egy ideig ismét a belügyminisztériumban dolgozott, mint létszámfelettit elbocsátották, 1946-ban a Magy. Rádiónál helyezkedett el, 1947-től a tájékoztatási és forgatási osztályon, mint hanglemez forgató dolgozott, 1948-tól az aktuális osztályon a sportrovatnál. Tudósítóként részt vett a londoni, a helsinki és a római olimpián.” ( És a münchenin is, ezt már én teszem hozzá! “Elsősorban a vívás, az asztalitenisz és a labdarúgás eseményeiről tudósított. – F. m. Civil a pályán (Szepesi Györggyel, filmforgatókönyv, 1951); Halló itt Róma! (Szepesi Györggyel, hangképek az 1960. évben rendezett római olimpiai játékokról, Bp., 1960); A sportriporter jelentkezik (Bp., 1972).” Ő volt Gulyás László édesapja. Gondoljunk rájuk, mi, kicsit idősebbek!
Kedves Géza, ezt nagyon jó volt olvasni, köszönöm a megemlékezést és a múltidézést.
Köszönjük.
Ezen a meccsen a Fradi tiszta fehérben játszott. A két kép, amelyeken a dresszeken két zöld keresztcsík is van (az egyik kép kétszer is szerepel) nem ezen, hanem az előző, 1:0-ás meccsen készült.
Kösz.
Nagyon sok olyan kép van, amely
-- vagy rossz felirattal jelent meg
-- vagy felirat nélküli volt és azt a látszatot keltette, hogy adott meccshez tartozik
CSAK A F R A D I !!!
CSAK!!!
A Fradi játékosai nem akárkik ellen érték el ezt a bravúros eredményt!
A skót Law 1964 Aranylabdása volt, az angol Bobby Charlton 1966, az észak-ír Best pedig 1968 Aranylabdása lesz. Bobby Charlton és Stiles a ’66-os -- máig egyetlen -- világbajnok angol válogatott alapemberei voltak, de pályára lépett -- és így világbajnok lett -- Conelly is. A kapus Patrick Dunne, és a csatár Herd -- valamint Connelly -- kivételével a játékosok mindnyájan a ’68-as, első angol BEK győztes MU fix tagjai voltak -- igaz, Law a döntőben nem játszott. (Sadler került a helyére, míg a kapuban Stepney védett, a csatársorba pedig Kidd és Aston kerültek.)
Bárcsak ma is ilyen csapataink lennének!
EI
A magam nevében köszönöm István, ez korrekt volt! Bár mai is lennének olyan csapataink, mint a Turay-Sárosi-féle, a Budai-Kocsis-Deák-Czibor-féle, a Varga-Albert-Rákosi-féle, a Nyilasi-Ebedli-Mucha-féle FTC, avagy a Jávor-Avar-féle, a Szusza-Zsengellér-féle, a Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II. -- Zámbó-féle, a Fazekas-Törőcsik--Fekete-Nagy L.-féle ÚTE … odáig jutottam, hogy már az utóbbinak is örülnék 😛