Hát, ha a mai fiatalok tudnák, mit jelentett nekünk az a 3 meccs akkoriban! Még csak nem is elsősorban a 4 közé jutásról szólt (legyünk őszinték, akkoriban az EB sokkal kisebb presztízsű volt, mint ma, igazán csak a VB számított!) … ELSŐ, MÁSOD- és HARMADSORBAN ARRÓL szólt, hogy MI a “románoktól” NEM KAPHATUNK KI!!! Nem is kaptunk!!! Legyünk őszinték, jó csapatuk volt, joggal voltak ott Mexikóban a 16-os (!!!) VB-döntőben, de a MI válogatottunk akkor MÉG mindig erősebb volt egy fokkal … a 3 meccs alatt csak mi vezettünk, mi hagytunk ki 11-est, mi követtünk el hajmeresztő védelmi hibát (Páncsics Bukarestben, pedig élete csúcsformájában volt, nem véletlenül minősítették Beckenbauer után a világ akkori 2. legjobb sepregetőjének) … szóval, a 3. meccs után az öreg, futballt addig sosem látott szomszéd bácsi, akkor nyugdíjas kovácsmester is rágyújtott egy Symphoniára … és egy Kossuth-nótára …
Igen, a nemzeti érzésnél nagyobb motiváló erő ma sincs, akárki akárhogy tagadja! Kérdezzétek meg bajnokainkat, emlékezzetek arra, amikor Sydney-ban Kovács Ági (“Istennő”) magyar zászlóval a nyakában végigzokogta a magyar himnuszt … ’72-ben tán még az utolsó olyan generáció játszott, amelyiknek jelentett valamit egy magyar -- román … utána jött a totál kiüresedett “akármi”, ahol már csak a pénz számított, meg a nagy meccsek előtti “érzem még a sérülésemet, ezért inkább nem kockáztatok” … kb. 2014-2015-ig ez ment a magyar “fociban” … mert itt labdarúgás majd 30 éve nincs/ nem volt …
Kű Lajos meg turbánnal a fején és a térdén ’72-ben végigzakatolta a meccset, a mezőny legjobbja volt … bár találna valaki felvételt a belgrádi meccsről!!!
Bocsánat, hátha valaki érdekel, utólag találtam ennyit:
https://www.youtube.com/watch?v=qzoXS0D959o
… HAJRÁ FRADI, HAJRÁ MAGYAROK!!!
Hát, ha a mai fiatalok tudnák, mit jelentett nekünk az a 3 meccs akkoriban! Még csak nem is elsősorban a 4 közé jutásról szólt (legyünk őszinték, akkoriban az EB sokkal kisebb presztízsű volt, mint ma, igazán csak a VB számított!) … ELSŐ, MÁSOD- és HARMADSORBAN ARRÓL szólt, hogy MI a “románoktól” NEM KAPHATUNK KI!!! Nem is kaptunk!!! Legyünk őszinték, jó csapatuk volt, joggal voltak ott Mexikóban a 16-os (!!!) VB-döntőben, de a MI válogatottunk akkor MÉG mindig erősebb volt egy fokkal … a 3 meccs alatt csak mi vezettünk, mi hagytunk ki 11-est, mi követtünk el hajmeresztő védelmi hibát (Páncsics Bukarestben, pedig élete csúcsformájában volt, nem véletlenül minősítették Beckenbauer után a világ akkori 2. legjobb sepregetőjének) … szóval, a 3. meccs után az öreg, futballt addig sosem látott szomszéd bácsi, akkor nyugdíjas kovácsmester is rágyújtott egy Symphoniára … és egy Kossuth-nótára …
Igen, a nemzeti érzésnél nagyobb motiváló erő ma sincs, akárki akárhogy tagadja! Kérdezzétek meg bajnokainkat, emlékezzetek arra, amikor Sydney-ban Kovács Ági (“Istennő”) magyar zászlóval a nyakában végigzokogta a magyar himnuszt … ’72-ben tán még az utolsó olyan generáció játszott, amelyiknek jelentett valamit egy magyar -- román … utána jött a totál kiüresedett “akármi”, ahol már csak a pénz számított, meg a nagy meccsek előtti “érzem még a sérülésemet, ezért inkább nem kockáztatok” … kb. 2014-2015-ig ez ment a magyar “fociban” … mert itt labdarúgás majd 30 éve nincs/ nem volt …
Kű Lajos meg turbánnal a fején és a térdén ’72-ben végigzakatolta a meccset, a mezőny legjobbja volt … bár találna valaki felvételt a belgrádi meccsről!!!