A Fradi naptára, augusztus 22.

Évfordulók:

71 éve született Gass István
83 éve hunyt el Manglitz Ferenc
56 éve született Nagy Sándor
56 éve született Neagoe, Eugene

Mérkőzéseink ezen a napon:

1915. Kispesti AC – FTC 2:6, Edzőmérkőzés
1920. FTC – Vas és fémmunkások SC 3:0, Edzőmérkőzés
1928. Ferencváros – Újpest 7:2, Edzőmérkőzés
1937. Hungária – Ferencváros 3-3, NB1
1943. Ferencváros – Vasas 5-2, NB1
1959. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:1, NB1
1962. Ferencváros – Sashalmi Elektronikus 3:1, Edzőmérkőzés
1963. Hajógyár – Ferencváros 2:9, Pályaavató mérkőzés
1971. Elche – Ferencváros 0:1, Nemzetközi torna
1973. Törekvés – Ferencváros 1:5, Edzőmérkőzés
1979. Tatabánya – Ferencváros 3-3, Nemzeti Bajnokságok kupája
1981. Békéscsaba – Ferencváros 3-1, NB1
1984. Bp. Építők – Ferencváros 1-2, Edzőmérkőzés
1987. Ferencváros – PMSC 0-1, NB1
1992. Ferencváros – Békéscsaba 2-1, NB1
1998. Ferencváros – Siófok 2-0, NB1
2015. DVSC – Ferencváros 0-3, NB1
2019. FK Suduva – Ferencváros 0-0, EL selejtező

Összes díjmérkőzés: 12 mérkőzés, 7 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, 30-15 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1963. Németh Miklós

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1963. Nagy Pál

Ezen a napon ült először az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1937. Rauchmaul Emil

1928

“Harmincötezer torok hatszor kiabálja vasárnap kipirultan, nekihevülve: Góóóól! A futballderby harmincötezer főnyi közönsége tapsolt, dörgött, örült s háborgott. Megkezdődött a labda döntetésének csodálatos muzsikája, a futballszimfónia s a futballszezon nyitányában mindjárt az első alkalommal összekerült a két régi rivális, a Ferencváros és a Hungária. Fellángolt a tribünön és a páláyn a régi zöld-fehér és kék-fehér versengés s végül mindenki örült a 3:3 arányú döntetlennek. Lovagi torna volt ez huszonkét játékos között az elsőségért, a bajnoki pontokért, a győzelemért, a közönség szeretetéért. Nincs győztes, nincs vesztes, a szezonnyitó mérkőzésen egyedül a sport győzött.” (1937 – Hungária)

Tempó, Fradi!: Nem volt teltház az 1943/44-s bajnoki nyitányon, de í­gy is 15 ezren próbálták a foci varázslatos világába menteni a körülöttünk zajló borzalmakat. A szurkolók egy kis nyugalmat is vártak a csapat háza táján. Az előző év, valamint 1943 tavasza eléggé viszontagságos volt a csapat számára, hiszen ez idő alatt 4 edző is megfordult a Fradi kispadján (Dimény Lajos, Lyka Antal, Tóth-Potya István, Schaffer Alfréd). Közülük természetesen Tóth-Potya István visszatérésétől várták a legtöbbet, hiszen az „edzőfejedelem” az első korszaka a Ferencváros labdarúgás aranykorának számí­tott, ráadásul amikor 1943 tavaszán átvette az irányí­tást, alapjaiban változtatta meg a csapat játékrendszerét, mely váratlanul olyan ellenállásba ütközött, és olyan belső feszültségeket gerjesztett, hogy hamarosan távozni kényszerült. Ebben a helyzetben a klub olyat lépett amire kevesen számí­tottak, hiszen a távozó volt Fradi legenda helyére egy „világot járt” edzőt szerződtetett, Schaffer Alfréd. A Vasas ellen egy fordulatos és változatos mérkőzésen nyertünk 5:2-re úgy, hogy a vezetést a vendégek szerezték, majd Kiss és Ónodi góljaival fordí­tottunk, amit a Vasas egyenlí­tett ki. Az igazi fordulat a hajrába következett be, amikor az elfáradó Vasas már nem tudta feltartoztatni a Fradi rohamait. (1943 – Vasas)

“Hamarosan kiderült, hogy milyen taktikát alkalmaz a zöld-fehér együttes: a jobbszélső Rákosi negyedik hátvédként hátrament Szusza őrzőjének. Ez a törekvésük sikerült a zöld-fehéreknek, mert irányí­tó, kezdeményező nélkül maradt a Dózsa és í­gy természetesen hiányoztak a Dózsa támadásaiból Szusza veszélyes kitörései, kapuralövései is. Mindkét csapatban általában az volt a cél, hogy kulcsembereket fogják. Dékány dr.-nak Göröcsöt, Borsányinak Albertet kellett semlegesí­tenie, de valamennyi között a legsikeresebben a fiatal Rákosi oldotta meg feladatát. Részben ennek köszönheti a Dózsa a vereségét, de nemcsak ennek. Ugyanakkor, amikor a jobbszélső nélkül maradt zöld-fehér csatársor a mérkőzés legnagyobb részében frissen, lendületesen, sok cserével átszőtt támadásokkal, állandó mozgással hozta zavarba, különösen az I. félidőben a lilák védelmét. Talán csak az utolsó 20 percben volt néhányszor igazán veszélyes az ellenfél kapujára. A Ferencváros megérdemelte a győzelmet, mert ezen a kemény, sokszor durvaságokkal tarkí­tott mérkőzésen csatárai többet támadtak és többet is lőttek kapura.” (1959 – Újpesti Dózsa)

1959, Állnak (balról): Horváth Gy., Orosz, Albert, Mátrai, Dalnoki, Vilezsál, Friedmanszky, Fenyvesi, Rákosi, Berta, Dékány

1971

1979

“A Ferencváros az első félidőben gyenge játékot mutatott, a Békéscsaba könnyen megszerezhette volna a vezetést, a második játékrészben feljavult a bajnok, de a 2:1-es győzelem í­gy is a szerencsének köszönhető. A mérkőzést valamint néhány szurkoló arcát a nézőtéren támadt kisebb kakaskodás szí­nesí­tette. Az első emlí­tésre méltó esemény a 64. percben egy ritkán látható nagy gól volt. A válogatott hátvéd Telek egy átadásból kaszáló mozdulattal óriási lövést zúdí­tott a békéscsabai kapuba. A ferencvárosi szurkolók a sokat mozgó védő első NB I-es góljának tapsolhattak. A 75. percben Gregor cselezgetett, majd Lipcseit gyönyörű mozdulattal hozta helyzetbe, aki Bajit kicselezve már nem hibázhatott.” (1992 – Békéscsaba)

“Végig lendületesen jól játszó Ferencváros biztos győzelmet aratott az ügyeskedő Siófokkal szemben, akik előtt két-három lehetőség is adódott a gólszerzésre. Változatosan kezdődött a találkozó. A hazaiak játszottak mezőnyfölényben, de a siófokiak ritka ellentámadásai mindig veszélyesek voltak, de gól nem esett az első félidőben. A második játékrész is mozgalmasan kezdődött, a siófokiak bátran támadtak. E közben a védelmük fellazult, Selimi került helyzetbe, Posza azonban újra remekelt. Tí­z perc elteltével visszaálltak védekezni a vendégek, újra a ferencvárosiak kerültek fölénybe. A 77. percben egy átlövés meghozta a ferencvárosiaknak a vezetést. Vincze védhetetlenül bombázott 28 méterről, laposan a bal alsó sarokba (1-0). A 88. percben egy nagyszerű támadást vezetett a Ferencváros. Mátyus játszotta magát tisztára a bal oldalon, majd az alapvonalon pontosan í­velt középre, Selimi 7 méterről a jobb alsó sarokba fejelt (2-0).” (1998 – Siófok)

2015