ELŐSZÓFÉLE

Feszengek.
Azt kérdezi tőlem Kovács Attila, a magyar válogatott volt kapusa, az 1984. évi bundaügy akkor még reménytelen helyzetben levő, másodrendű vádlottja — magába roskadtan, bizalmatlanul hitetlenül:
— És mondd: ha mi beszélünk, ha te le is í­rsz egy-két dolgot abból, amit elmondunk, s ha ez meg is jelenik valahol, változtat az a dolgok menetén? És egyáltalán: miért akarod te tulajdonképpen mindezt megí­rni?…
Most meg kellene mondanom neki: a dolgok — a sportdolgok — menetén a cikkek, a könyvek nemigen változtatnak. Meg kellene mondanom, hogy rosszak a tapasztalataim, nincsenek illúzióim, nem hiszek abban, hogy a sportban olyan nagy szavak, mint „jog”, „igazság” bárhol a világon szerepet játszanának.

El kellene mondanom, hogy olyan időket élünk, amikor felmerült: a futball-világbajnokság szí­nhelye azért lesz Mexikóban, mert néhány FIFA-tagot megvesztegettek, az olimpiát pedig azért tartják Szöulban, mert a leendő rendezők pénzre átváltható repülőjeggyel “jutalmaztak” komoly, tekintélyes NOB-tagokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →