Sípszó előtt: Barcelona – Ferencváros

Ha Barcelona akkor Messi? Manapság minden bizonnyal sokunk számára elsőként a “törpe varázsló” ugrik be, pedig nem csak a klub, de a város is sokkal többet jelent az argentin labdazseninél. Mivel soha nem voltam a 10-s sztár rajongója, ráadásul vagyok már annyira idős (de még nem öreg), hogy számomra Barcelona említése elsősorban egy 1994-s kiránduláshoz kapcsolódjon, benne a világváros forgatagával, a Sagrada Família több mint száz éve épülő templomával amit akkor még csak kívülről lehetett megcsodálni. De örök élmény marad a gigantikus kikötő Kolumbusz szobrával, a világkiállítási park (a neve nem ugrik be), vagy Gaudi másik remekműve a Güell park, melynek épületei, sétányai, vízesései olyan szürreális élményt nyújtanak, mintha egy másik világban járnánk. És persze az olimpiai falu, mely számunkra 1992-ben a csodát jelentette a 11 aranyéremmel, olyan győzelmekkel melyek említése még a jelenben is mosolyt csal az arcunkra. Az akkori olimpiához nem csak az aranyérmek kötődnek, hanem egy dal is, amit a korszak két fantasztikus énekese, az operaénekes Montserrat Caballé és a rock koronázatlan királya Freddy Mercury adott elő. Azóta ha meghallom a város nevét, a fülemben cseng ahogy két előadó “földönkívüli” torkából kiszakad a “Barcelona!”, hirdetve a város az olimpia csodáit. Ha jól rémlik akkoriban egy körutazáson vettem részt, így Barcelonára egy nap maradt, azt is kutyafuttában teljesítettük, de a végén még maradt arra idő, hogy megálljunk a foci szurkolók álmánál, a Camp Nou stadion előtt. Mely valójában nem is a méretével (pedig gigászi építmény a közel 100 ezres befogadóképességével) és főleg nem “szépségével” ragad magával, hanem a történelmével, azokkal a mérkőzésekkel, játékosokkal, akik az 1957-s átadás óta a világ egyik leghíresebb stadionjává tették a Camp Nou-t.

És bár a mi szívünk zöld-fehér, de kevés olyan focirajongó van, aki nem tudná, hogy Kubala László-t minden idők egyik legjobb Barca játékosának tartanak, aki 18 évesen került a Fradiba, ahol 56 mérkőzésen 33 gólt szerzett, majd néhány “kanyar” után 1950-ben került a Barcelonába, ahol 2009-ben szobrot is emeltek a legendás játékos tiszteletére. Rajta kívül Kocsis Sándor (az “Aranyfejű – Cabezas de Oro”) és Czibor Zoltán is magára húzhatta a katalán nemzeti zászló színeit viselő Barca gránátvörös-kék mezét. A hatvanas évek elején a Kubala, Kocsis, Evaristo, Luis Suárez, Czibor csatársort az akkori lapok Európa legjobb csatársorának tartották. Kocsis és Czibor Fradi kötődése ismert, a Barcában játszott szerepük is, de rajtuk kívül más kapcsolódási pontot a Barcelona és a Ferencváros között már nem könnyű találni. Pedig az “rajtkockára” egyszerre álltunk fel, a Barcát is 1899-ben alapították, az előbb említett játékosokon kívül Berkessy Elemér – aki 1928 és 1932 között 81 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben és 2 bajnoki címet szerzett és tagja volt az 1928-s KK győztes csapatnak – 1934 és 1936 között játszott a Barcelonában és 3 gólt is szerzett.

A “közös” játékosok ellenére – akik jelentős szerepet is játszottak mindkét klub életében – a Fradi és Barca csak négy alkalommal mérkőzött meg egymással. Van még két mérkőzés amit a Barcelona “kisajátított” néhány napja amikor előzetes beharangozón mutatta be a szurkolóinak a Ferencvárost. Természetesen megemlítjük ezt két találkozót is, de először is kezdjük a mi szívünk beharangozóját, melyhez 97 évet kell visszarepülnünk a múltba. 1923 március eleje. Pesten még kellemesen sütött a nap, de mikor a csapat első állomáshelyére Bécsbe érkezett, már borongós idő telepedett a volt császári városra. Majd vonattal tovább, Udine érintésével Velence (ahol szállingózott a hó!), majd Milánó következett, ahol a szállásadók minden áron meg akartak mérkőzni a csapattal, de a végcél a francia Riviérán át Barcelona volt, ahová a csapat 3 nap alatt ért…mely manapság 3 óra lesz a Rebrov legénység számára.

De akkoriban még inkább vonattal és hajóval utaztak a csapatok. Tóth-Potyáékat nagy szeretettel fogadták, a város tele volt plakátokkal, hirdetve a “nagy mérkőzést”, melyre 1923. március 3-án került sor és amit a hazaiak nyertek 2:0-ra. A Fradi szép játékot mutatott be a 20 ezer néző előtt, de csatárai a legnagyobb helyzeteket is elpuskázták. A hazai szervezőknek annyira tetszett a mérkőzés, hogy másnapra egy újabb találkozót szerveztek, melyre már 30 ezren látogattak ki. A hosszú utazástól és az előző napi 90 perctől kissé fáradt Fradi ellen a Barca újfent 2:0-ra győzött és olyan mérkőzésen ahol a második félidőt végigtámadták a zöld-fehérek, de a helyzetek megint kimaradtak. A két mérkőzés között a csapat ismerkedett Barcelona nevezetességeivel, siklón felment a Tibidabó kilátóra, ahol Klement István útbeszámolója szerint “gyönyörködtünk az elibénk táruló panorámában”. Szigeti Imre, az FTC mecénása, később a professzionalista Ferencváros elnöke még költőibben kezdte Barcelonai beszámolóját: “Egy kicsit megkésve írom ezt a levelet, de mentsen ki az a körülmény, hogy kitűnően érezzük magunkat mindnyájan itt, a hidalgók klasszikus földjén és a sok szórakozás, látnivaló miatt alig van időnk akár egy képeslap írására is.”

Időrendi sorrendben következzék az a két mérkőzés, melyet a Barcelona “sajátjának” tekint, pedig ezeken egy kombinált válogatott lépett pályára, ennek igazolására elég megnézni az 1928. december 25-én és 26-án pályára lépők névsorát a Sporthírlapban. A Barca játékosok mellett további csapatból (CE Europa, Real Irun, Grácia FC) szerepeltek a kezdőben. Amikor az első mérkőzés előtt értesültek a Fradi vezetői a Barca “megoldásáról” nemtetszésünket fejezték ki, hiszen tudták, hogy másnap is lesz mérkőzés. De karácsony ünnepén még sem illett reklamálni, ezért inkább a karácsonyfát ülték körül a játékosok “többezer kilométerre távol a magyar hazánktól, szeretteinktől s kedveseinktől, ki-ki elmerengve, vagy könnyezve gondolt azokra, akik az adott órában minden bizonnyal ugyanilyen szeretettel emlékeztek reánk”.

A december 25-i mérkőzés nem is sikerült túl fényesen, a 4:0-s vereséget a “tizenkétórás késéssel, a délelőtti kezdéssel, Bangi kapusa indiszpozicójával, és pártos bíróval” magyarázta a magyar sportsajtó. A csapat is fogadkozott, hogy majd másnap kiküszöbölik a csorbát. Ami annak ellenére sikerült is, hogy az ígérettel ellentétesen szinte ugyanazzal a csapattal álltak ki a spanyolok. Ezen a mérkőzésen a Fradi sokkal jobban játszott, győzelmet érdemelt volna. Háromszor is vezettünk és “csak hallatlan bírói erőszakoskodással fosztották meg a Ferencvárost a megérdemelt győzelemtől, egy igazságtalan tizenegyes hozta meg a végső kiegyenlítést a Barcelonának”.

A következő összecsapásra 44 évet kellett várni. Az 1972. augusztus 30-i, barcelonai mérkőzésről elég keveset tudunk, az akkori magyar sportsajtó csak egy rövid beszámolót közölt a 2:2-re végződő találkozóról. Albert Flóriék Japánba tartottak ahol három felkészülési mérkőzésen léptek pályára, és úton Távol-Kelet felé elfogadták a Barcelona meghívását, ahol Josef Maria Fusté-t búcsúztatta a Barca. A katalán (spanyol) labdarúgás kiváló középpályása 200 mérkőzésen lépett pályára a Barcelona színiben. 50 ezren látták a döntetlennel végződő búcsúztatót, a góljainkat Albert és Juhász szerezték. A Fradi egy herendi vázával és egy ezüst plakettel ajándékozta meg Fustét. A mérkőzést előtt a Barca öregfiúk lépett a pályára, Kubala két gólt szerzett. Amíg a magyar sajtó egy rövidke telexjelentésben számolt be a mérkőzésről, addig a katalán sajtó két teljes oldalon. (Az akkori Népsport 8 oldalon jelent meg, míg az El Mundo Deportívo 32 oldalon, ez a terjedelem az oka, hogy sokszor nagyon hiányosak a magyar sportsajtóban a külföldön vívott mérkőzések jegyzőkönyvei.)

A beszámoló terén 1977-ben sem jártunk jobban, hiszen a spanyolországi Badajozban (portugál határ mellett tartomány fővárosa) megrendezésre kerülő nemzetközi tornán (Trofeo Ibérico) a döntőben mérkőztünk meg a Barcelonával és szenvedtünk 3:0-s vereséget. Az elődöntőben a Benficát győztük le 1:1-s döntetlen után büntetőkkel. A magyar sportsajtó csupán néhány mondatban számolt be a torna mindkét mérkőzéséről.

120 év több mint egy emberöltő. A Barcelona nem csak a múltban, de a jelenben is a világ egyik legjelentősebb klubja. Voltak idők, amikor a Ferencváros is az élmezőnybe tartozott, nyertünk kétszer KK-t és 1965-ben VVK-t, ahol éppen a Juventust múltunk felül, akikkel szintén “csoporttársak” vagyunk. A jelenünk biztató, 25 év után újra tagjai lehetünk az európai foci legmagasabb szintjének. Ott vagyunk az álmok mezején, élvezzük ki minden percét.

Az első 90 percet a Camp Nou-ban. Barcelona—Ferencváros!

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Nem is izgalom, ami bennem van mostanság, abból volt elég a selejtezők alatt, a Molde elleni visszavágó lefújása után konkrétan majdnem elájultam. Ez most egészen más, egy emelkedett hangulat, amit nem nagyon tud elrontani semmi. Csodás belegondolni, hogy honnan hová sikerült eljutnunk viszonylag rövid idő alatt. Bízom a srácokban, bármi megtörténhet a BL-ben is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.20. 21:00, m4sport
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ