Emlékezetes Fradimeccseim – bevezető a második részhez

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

• 

  lalolib on 2015. március 27. péntek - 18:47

  Kedves Imre bátyám!

  Az első találkozásunk óta több év telt már el. Nem számolom őket, mert egy idő után már annyira összemosódnak az emlékek, hogy nincs értelme számolni a perceket. Azok kí­méletlenül úgyis múlnak és folyamatosan figyelmeztetnek, hogy örüljünk minden pillanatnak amit adni tud nekünk.
  Ezt az örömet éreztem az í­rásod olvasása közben. Pedig most vannak gondjaim, hiszen az, akinek köszönhetem az életet és a töretlen Fradizmusomat már nem a zöld-fehérek szí­nekért küzd, hanem az életért. Elnézést, nem akartam itt személyes dolgokat felhozni, de ahogy olvastam az í­rásodat néhány pillanatig a végtelen nyugalom hatott át. Valahol olvastam, hogy a történelmet soha nem szabad visszafelé olvasni. És ahogy egyre több “emlékezetest” nyújtasz át nekünk úgy lesz előttem egyre tisztább az -- amit lassan ma már csak a múltban lapozva tapasztalhatunk meg -, hogy mit is jelent az igazi Fradizmus.

  Válasz