Zalka András emlékeiből a következő három gondolatot tartom kiemelendőnek:
»Akkoriban, az Aranycsapat éveiben még „csak” erőnlétben, futásban voltunk lemaradva a nemzetközi élvonaltól, futballtudásban felülmúltuk a többi válogatottat. Én viszont úgy gondoltam, egyensúlyba kellene hozni a fizikai felkészültséget a technikai tudással. Akkortájt jelentek meg az első felmérések eredményei a játékosok futóteljesítményéről. Ezeket megmutattam Puskásnak is: – Nézd, a nyugatnémetek mennyivel többet futnak egy meccsen, mint ti! – Öcsi valami olyasmit válaszolt erre, hogy mi viszont jobban tudunk futballozni.«
Csak azoknak, akik istenítik Puskást…
*
»Hogy mi lehetett a Fradi-futballiskola titka? Talán az, hogy el tudtuk fogadtatni a fiatalokkal, hogy a munkának van értelme. Az akkori erőfutball vagy technikás futball szembeállítást én álvitának tartottam. Ezt a jelmondatot ragasztottam ki az ifjúsági, sőt a felnőtt öltözőben is: „A labdarúgás lényege, hogy sokat és gyorsan kell tudni futni – és időnként jól kell belerúgni a labdába.” Ezt azért később levetették a falról …«
Mintha Dollnak végre valami ilyet sikerülne elérnie…
*
»[A TF-en] Munkatársaimmal tanulmányoztuk a korszerű német, angol, spanyol edzésmódszereket és igyekeztünk itthon is elterjeszteni azokat. A napi edzői gyakorlatot azonban nemigen tudtuk befolyásolni… «
No komment…
A győri Tanítóképzőben 4 tanéven át (1946-50) osztálytársak voltunk. Bandi nagyon tehetséges ,jó eszű éltanuló volt.Sportszeretete ismert volt nemcsak a labdarúgás, hanem az atlétika területén is jó eredményei voltak. Akkoriban a tanítóképző futballistái (Kalmár testvérek stb)
országos döntőbe is bejutottak. Testnevelőnk Lóránt tanár úr sokat tett ezért.
Bandi nagyon szép életpályát ért el a labdarúgás és a sportjátékok oktatása terén, de ugyanakkor az egyetemi oktató munkáját tartotta elsődlegesnek. Itt a ranglétrán a legmagasabb fokot is elérte. Gratulálok e szép eredményéhez.
Mi volt tanítóképzős osztálytársai sajnáljuk, hogy osztálytalálkozóinkra sohasem jött el. Mi Győrben évente összejöttünk és mindig hiányoltuk!
Zalka András emlékeiből a következő három gondolatot tartom kiemelendőnek:
»Akkoriban, az Aranycsapat éveiben még „csak” erőnlétben, futásban voltunk lemaradva a nemzetközi élvonaltól, futballtudásban felülmúltuk a többi válogatottat. Én viszont úgy gondoltam, egyensúlyba kellene hozni a fizikai felkészültséget a technikai tudással. Akkortájt jelentek meg az első felmérések eredményei a játékosok futóteljesítményéről. Ezeket megmutattam Puskásnak is: – Nézd, a nyugatnémetek mennyivel többet futnak egy meccsen, mint ti! – Öcsi valami olyasmit válaszolt erre, hogy mi viszont jobban tudunk futballozni.«
Csak azoknak, akik istenítik Puskást…
*
»Hogy mi lehetett a Fradi-futballiskola titka? Talán az, hogy el tudtuk fogadtatni a fiatalokkal, hogy a munkának van értelme. Az akkori erőfutball vagy technikás futball szembeállítást én álvitának tartottam. Ezt a jelmondatot ragasztottam ki az ifjúsági, sőt a felnőtt öltözőben is: „A labdarúgás lényege, hogy sokat és gyorsan kell tudni futni – és időnként jól kell belerúgni a labdába.” Ezt azért később levetették a falról …«
Mintha Dollnak végre valami ilyet sikerülne elérnie…
*
»[A TF-en] Munkatársaimmal tanulmányoztuk a korszerű német, angol, spanyol edzésmódszereket és igyekeztünk itthon is elterjeszteni azokat. A napi edzői gyakorlatot azonban nemigen tudtuk befolyásolni… «
No komment…
A győri Tanítóképzőben 4 tanéven át (1946-50) osztálytársak voltunk. Bandi nagyon tehetséges ,jó eszű éltanuló volt.Sportszeretete ismert volt nemcsak a labdarúgás, hanem az atlétika területén is jó eredményei voltak. Akkoriban a tanítóképző futballistái (Kalmár testvérek stb)
országos döntőbe is bejutottak. Testnevelőnk Lóránt tanár úr sokat tett ezért.
Bandi nagyon szép életpályát ért el a labdarúgás és a sportjátékok oktatása terén, de ugyanakkor az egyetemi oktató munkáját tartotta elsődlegesnek. Itt a ranglétrán a legmagasabb fokot is elérte. Gratulálok e szép eredményéhez.
Mi volt tanítóképzős osztálytársai sajnáljuk, hogy osztálytalálkozóinkra sohasem jött el. Mi Győrben évente összejöttünk és mindig hiányoltuk!