BL
2020.IX.16. BL-selejtező: Ferencváros – GNK Dinamo Zagreb: 2-1
Tényleg más ez a Fradi, most megverte a bajnok a Dinamo Zagrebet!
Történelmi siker! Sorozatban harmadszor lesz magyar csapat európai kupa csoportkörében. A BL-főtábláért a Molde lesz az ellenfél.
A labdarúgó Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében a Ferencváros 2–1-re megverte Budapesten a Dinamo Zagrebet, ezzel már biztosan bejutott az Európa-liga csoportkörébe, a BL-csoportkörtől pedig már csak egyetlen párharc megnyerése választja el – az ellenfél a norvég Molde lesz! Sorozatban harmadszor lesz magyar csapat európai kupa csoportkörében, a Mol Vidi FC után kétszer az FTC érte el ezt a bravúrt.
Feljegyzések a fotelból – A tökéletes karmester
Soha nem voltam a komolyzene rajongója. Volt olyan időszak, amikor a Pink Floyd, a Queen és a Supertramp körül forgott a világom, akkoriban már a “komoly” jelzőtől is libabőrös lettem, ráadásul a nagyzenekarok előtt az emelvényen toporgó, a közönségnek háttal álló és egy vékony pálcikával kalimpáló és gesztikuláló emberke mindig felvidított. Tán az előtte ücsörgő zenélő csapat nélküle össze-vissza fújná, húzná a hangszerét? Akkor még inkább egy cirkuszi számnak tartottam, eszembe juttatva nagypapám kissé epés megjegyzését a karmester pálcáról, melynek láttán megjegyezte, hogy ezzel inkább egy elefánt fogát kéne piszkálni és nem hadonászni a zenészek előtt, mert a végén még kiszúrja a hegedűs szemét. A kissé degradáló hozzáállásom a komolyzenéhez és főleg a karmesteri pálcához Kocsis Zoltán változtatta meg, aki elsősorban zongoraművész volt, de azt a bizonyos pálcát is zseniálisan vezényelte a zenekar előtt. Emellett remek történeteket is mesélt a zenéről, az irányításról, a technikáról. Ha most egy felkapott karmesteri pálcával “huszárt vágnék”, akkor a cilinderből a nyúl helyett egy kérdés ugrana elő: vajon 1965-ben megnyertük volna a VVK-t Mészáros Dodó nélkül? Majd 1967 és 68-ban dupláztunk volna Lakat tanár úr nélkül, vagy 1995-ben elértünk volna a BL csoportkörbe Novák Dezső nélkül? A kérdés talán költői, de ahogy egy nagyzenekar sem tud igazán maradandót alkotni egy “pálca” nélkül, úgy egy focicsapathoz is kell egy karmester, aki fazont, taktikát ad, aki szinte mérnöki precizitással építi fel az előtte álló 90 percet. Ahogy Szerhij Rebrov tette a tegnapi Celtic meccsünk előtt és alatt. Nekünk most ő a karmesterünk, méltó utódja az előbbi említett ferencvárosi legendás edzőknek. Más kor, más foci, más taktika, de egyben mind a négyen egyformák: ők a labdarúgásunk tökéletes karmesterei. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2020.VIII.26. BL-selejtező: Celtic – Ferencváros: 1-2
Hatalmas bravúr! A Ferencváros megverte idegenben a Celticet
Sigér bombagólja után még egyenlített a házigazda, de a hajrá előtt Nguen is betalált, jöhet a harmadik BL-kör!
A magyar bajnok Ferencváros idegenben 2–1-re nyerni tudott a Celtic otthonában a Bajnokok Ligája-selejtező második fordulójában!
2020.VIII.19. BL-selejtező: Ferencváros – Djurgarden: 2-0
Ferencváros: a Djurgarden kipipálva, de most jön a neheze!
A svéd bajnok ellen Nguen két góljával győzött a magyar csapat, amelyre a következő körben a nagyon erős Celtic vár.
Továbbjutott a magyar bajnok Ferencváros a Bajnokok Ligája selejtezőinek első fordulójában a svéd Djurgarden ellen, köszönhetően Tokmac Nguen két góljának (2–0). A Fradira a következő fordulóban a skót bajnok, a Celtic vár, ráadásul Glasgow-ban.
Feljegyzések a fotelból – Egy ajtó becsukódott…
…de egy másik még nyitva van. Ha emlékeim nem csalnak, utoljára talán negyedszázada fordult elő, hogy egy kiütéses vereség után a lelátó felállva tapsolt és énekelt. Mindannyian tudjuk, akkoriban égig nőttek az Üllői úti fák, és hiába kaptunk egy ötöst az Ajaxtól, zúgott a “szép volt fiúk”. 1995 őszén a BL-csoportkört ünnepeltük, 2019 őszén meg azt, hogy legalább a selejtező (továbbra is utálom ezt a jelzőt) harmadik fordulójában szembesültünk a valósággal. Mely tegnap este jó nagyot csapott az arcunkba. Fájt, nagyon fáj és egy rövidke kis alvás után is még fáj. Talán túl nagyot mertünk álmodni, talán elhittük, hogy öt sikeresen “túlélt” meccs elegendő ahhoz, hogy nálunk sokkal nagyobb focitudással rendelkező horvát bajnokon is túljussunk. Mert a realitás mást súgott, de most nem hallgattunk senkire, nem akartunk semmilyen tényezőt figyelembe venni, szinte már görcsösen ragaszkodtunk az álmainkhoz, mely el is hitette velünk, hogy igenis képesek vagyunk a bravúrra. Mely benne is volt a “levegőben”, hiszen olyan első félidőt produkált a csapat, melyet 25 éve biztosan nem láttunk. És ha van egy kis szerencsénk, ha Tokmac meg tudta volna közelíteni a horvátok minőségét, talán már akkor eldől a továbbjutás. Javunkra. Magyar szinten elképzelhetetlen iram, lüktető játék, remek egyéni teljesítmények…mindezek megvoltak 45 percen át, csak az a fránya gól, csak a picinyke kis plusz hiányzott, mely végén nagyon is kiütközött a két csapat valódi tudása között. Tegnap este azzal is szembesültünk, hogy amit néha már “betegesnek” gondolunk, annak mégis csak van realitása. A Dinamó két fiatal játékosáért annyit kínálnak, mint az egész NB I játékosainak értéke, megszorozva kb. öttel. Azt sem tudnánk elképzelni, hogy a Fradi a Barcelona utánpótlásából, egy saját nevelésű 17 éves játékost “csalna” el Magyarországra, aki egy év múlva már stabil kezdő játékos, majd újabb egy év és már 40 millát ér…és tegnap este olyan dolgokat csinált (miközben azért fél szemmel már “kifele” kacsingatott), mely el is döntötte a továbbjutást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.VIII.13. BL-selejtező: Ferencváros – GNK Dinamo Zagreb: 0-4
Csak a szurkolás volt BL-szintű: négy gólt kapott odahaza a Fradi!
Hiába az idegenbeli döntetlen, hamar vezetést szerzett a Dinamo Zagreb, majd a szünet után hengerelt.
Hiába az idegenbeli döntetlen, a Ferencváros labdarúgócsapata hazai pályán súlyos, négygólos vereséget (0–4) szenvedett a Dinamo Zagrebtől a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik körének visszavágóján. A horvátok még egy büntetőt is kihagytak a hajrában. A magyar bajnok az Európa-ligában folytatja, ott a csoportkörért mérkőzik meg, egy, a mostaninál sokkal gyengébb ellenféllel.
Feljegyzések a fotelból – Nyitva az ajtó
A XVII. században, ha az alattvalók vagy a nagykövetek audienciát akartak kérni a Napkirálytól először is el kellett utazniuk Versailles-ba, majd belépve a pompázatos kastély vaskapuin, több szobán át vezetett az út XIV. Lajosig. Az meg nem volt egy könnyű menet, hiszen nem csak az ajtók előtt strázsáló testőrökön kellett átvergődni, hanem a szobákat egy jó nagy pénzes ládával “védő” minisztereken is, akiknek ha nem csurrant-csöppent egy kis adomány, akkor jött Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan (oké, ők csak Dumas regényében próbálták megmenteni a királynő becsületét) és máris vagy a felcsernél, vagy a palota nagykapus bejárata előtt találta magát a vendég. Ha pedig nagy-nagy nehézségek árán el is jutottak a trónteremig, ott sem a Napkirály várta őket, hanem a mindig szigorú és agyafúrt Richelieu bíboros, aki végül is döntött, hogy a jobb vagy a bal oldali rejtett ajtót nyitja ki. Az egyik a királyhoz, a másik valamelyik miniszterhez, általában Colberthez vezetett. Már annak is lehetett örülni, de a végső cél, mégis csak a királyi lakosztály volt, a csodaszoba, mindenki álma, mert aki ide bejutott, annak örökre megváltozott az élete.
Szerhij Rebrov néhány hete öltötte fel legszebb ruháját és hű testőrei kíséretében indult el azon az úton, melyről tudta, hogy nehéz lesz, tudta, hogy többeket is hasonló szándék vezet, és nem is az ő csapata rendelkezik a legtöbb pénzzel, de felvértezve szívvel, ésszel és taktikai érzékkel eljuthat az “álmok szobájáig”, ahol már csak egy lépés és egy ajtó választja el a királytól, de ha Richelieu bíboros csak “másik” ajtót nyitja ki, már az is az álmaink birodalmát jelentené. Tegnap este nem Versailles csodás palotáján, hanem az Adria-i tengertől nem messze, egy elég furcsa kinézetű stadionban nyílt ki ajtó, ahová még nem léphetünk be, de az út felét már megtettük, és csak egy lépés kell és bejutottunk az előszobába. Onnan meg… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.VIII.6. BL-selejtező: GNK Dinamo Zagreb – Ferencváros: 1-1
Reményt adó döntetlen: nem kapott ki Zágrábban a Fradi!
Ráijesztett a magyar bajnokra az elején a Dinamo, de egy Sigér-góllal és némi szerencsével iksz lett a vége.
A magyar bajnok Ferencváros 1–1-es döntetlenre végzett a Dinamo Zagreb otthonában a labdarúgó Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörének első mérkőzésén.
Bajnokok Ligája beharangozó – GNK Dinamo Zagreb
A BEK majd az utána jövő Bajnokok Ligájának változásai miatt elég fals képet kapnánk ha összehasonlítanánk a jelenlegi “menetelésünket” a régebbi időkkel. Persze lehet játszani az adatokkal, meg lehet említeni, hogy három fordulót eddig csak a BEK sorozatban mentünk, annak is már több mint ötven éve, igaz akkor “csak” bajnokok indulhattak, nem voltak még a pénzgyűjtésre kihegyezett kiemelések, ráadásul az európai “színtér” sem volt ennyire széttagolt. Gondoljunk csak bele, hogy a Szovjetunióból és Jugoszláviából hány ország szakadt ki a szabadság oltárán, mely következtében szinte megduplázódott a bajnokok száma, hozzájuk jöttek még az UEFA-együttható alapján a topbajnokságokból bajnokoknak “kinevezett” csapatok, akik egyből csoportkörbe csöppennek. Nekik nem is kell átvergődni négy fordulón, 8 meccsen azért, hogy tagjai lehessenek az “elitkörnek”. Szándékosan nem selejtezőt írtam, számomra degradáló, főleg úgy, hogy akik selejteznek, azok bajnokok. Ahogy mi is, ráadásul az előző évek nem éppen pontszerző szereplése miatt a sorsolásunk sem nevezhető kedvezőnek. Ettől függetlenül két fordulót sikerrel vettünk, főleg a bolgár bajnok elleni kettős győzelem volt igazán értékes, hiszen a Ludogorec már megjárta a BL-csoportkört (EL-csoportkörös is volt), bajnokként mégis már az első fordulóban be kellett kapcsolódnia. A horvát bajnok kapott egy kör “haladékot”, ők a második fordulóban csatlakoztak és két sima győzelemmel jutottak tovább. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Második lépcsőfok, egy kis dohogással
Annak ellenére, hogy agyunk legmélyebb bugyraiban a múltheti hajrában bekapott gól miatt (plusz Dibusz bravúr a végén) éreztük, hogy a visszavágó nem lesz egy unalmas babazsúr, de az eddigi három meccsen annyira elvoltunk “kényeztetve”, hogy még a legapróbb figyelmeztető jeleket is minimum Vlagyivosztokig száműztük. Az még elmegy, hogy a szurkoló így működik – főleg annyi hányatott év után -, de vajon a játékosok miért hitték el ugyanezt? Kétlem, hogy Rebrov mester úgy küldte volna fel őket a pályára, hogy gyerekek, csak sétáljatok fel a (mű)gyepre, nem kell itt erőlködni, főleg sárga lapot összegyűjteni, tudjátok jövő héten már Zágrábban lesz randevúnk és még az is lehet, hogy a megfigyelők is kémkednek, mivel a horvát bajnok “a Ferencváros játékáról nem tudok gyakorlatilag semmit” mondattal üzent, miután kitömte a grúz bajnokot. Tudom azt is, hogy nem könnyű úgy felpörögni, ha tudod, hogy jobb vagy és valójában a máltaiak csak akkor tudnak gólt lőni, ha mi ehhez lelkesen asszisztálunk. Persze más lett volna a műfüves randevú akkor is, ha a Szentélyben csak a felét pluszban belőjük a helyzeteinknek, akkor tényleg elég lenne csak a focicsukát bedobni a pályára. Mielőtt bárki is útilaput kötne a lábamra, hogy minek kötekedek, nyavalygok itt, hiszen végül is továbbjutottunk, ráadásul a két forduló alatt ki sem kaptunk, tisztelt fotelszurkoló gondolj csak az elmúlt évek szenvedéseire és annak tudatában folytasd itt az önmarcangolást…Oké, igaza van a szívemnek, tényleg nem kéne egyből a bevezetőben farkast kiáltani, főleg úgy, hogy a tegnap esti idegrohamot már kialudtam és jól belegondolva, néhány percet leszámítva (volt az 25 perc is), még a máltaiak vezetése után sem forgott igazán veszélyben a továbbjutásunk…Most meg az agyam kezdi verni az üstdobot, hogy azért ácsi, a nagy lelkesedésben nehogy már átessünk a ló túlsó oldalára, mert a földet érés egy kicsit fájdalmas lesz. No de hagyjuk el a lelki “tiki-takit”, nézzünk egy kicsit részletesebben a bödön fenekére, hátra közelebb kerülünk az igazsághoz, ami ugyebár mindig ott van, csak meg kéne valahogy találni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
