Vajon húsvét nagypéntekén véget ér Dibusz Dénes “gólböjtje”, és ha igen, azzal véget is ér a 11 mérkőzéses veretlenségi sorozatunk? Ezek a kérdések jutottak eszembe ma reggel miközben az áruház húsos pultjánál próbáltam kiválasztani az idei húsvéti sonkát… mely sonka csak a nevében (vagy talán még abban sem) hasonlí­tott gyerekkorom füstölt sonkájára, amit apám már péntek este kitett az ebédlőasztal közepére. Akkor még nem nyúlhattunk hozzá, a szavaival élve pihentette és érlelte másnapra. Amit eleinte még el hittünk, de mikor másnap reggel felkelve kisebbnek véltük a sonkát, kételkedni kezdtünk az érlelés folyamatában, de akkor jött anyám “cinkos” mosolya és meséje az éjszaki kisegérről mely pillanatok alatt elfeledtette a sonkafogyás igaz történetét. Ráadásul a szombati nap nálunk már a sonkafőzésről szólt és amikor a füstölt illat átlengte a konyhát órákig képesek voltunk anyánk mellett toporogni a konyhában. Arra nem nagyon emlékszem, hogy régen játszottunk-e nagypénteken bajnokit, de ahogy a sonka, úgy a hétvégi menetrend sem a régi. Szerencsére a csapat jelenlegi formája és eredményessége már a régi időket idézi. Fél éve nem kaptunk ki, hét tétmérkőzésen Dibusz nem kapott gólt, mellyel olyan legendákkal került egy “listára”, mint Csikós Gyula és Géczi István. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →