Három nappal ezelőtt azt írtam, hogy ne igyunk előre a medve bőrére. Most már viszont elejtettük a medvét. Nem szerencsével, hanem értékelhető, becsülendő játékkal. És néha fifikával. Böde Dani „ipponja” először megdöbbentett, aztán jót nevettem rajta. Azt a taktikai utasítást kapta, hogy minél tovább tartsa fenn a labdát. A labda elveszett, visszaszerezni nem tudta (bár próbálta) így – bár nem szerezem ezt a megfogalmazást – szabálytalankodnia kellett, hogy a csapat visszarendeződjön. És ez volt a legjobb megoldás. Látványos, időhúzó, ám nem veszélyeztette a norvég testi épségét, szemben azzal, ha odarúg. Majdhogynem nevetségessé tette a norvégot. Ugyan szerzett egy sárga lapot – de ennek akkor már nem volt jelentősége. A labda visszahozatalával és a lap adminisztrációjával viszont szépen elment az idő.
*
Ha Pintér nem hülyéskedi el az első meccset, és ott pontot szerzünk, egyenes ágon is kijuthattunk volna ezekkel az eredményekkel. – Viszont ha Pintér marad az edző, soha az életben nem szereztünk volna ennyi pontot a többi meccsen, tehát a pótselejtezőig sem jutottunk volna el. így viszont most kint vagyunk.
*
És ami meghatott: hogy Gera Zoli a gyerekeivel együtt ment be a pályára ünnepelni.
Valahogy így kell megszerettetni (újra) a foci Magyarországon.
Ez a csapat most már nem csak »szerethető«, hanem egyszerűen szeretendő.
Egy forintot nem adtam volna még a tegnapi meccs előtt sem, hogy mi jutunk tovább…
A két, de különösen a tegnapi meccs alapján a jobbik csapat jutott ki az EB-re.
Storcknak is jár a dicséret, mert nagyon alaposan és taktikusan rakta össze mindkét meccsre a csapatot, sőt utólag úgy fest, hogy a keret kialakításánál is tökéletesen tudta, hogy mit akar csinálni.
Böde hihetetlen figura…
Az oslói meccs után azt írtam, hogy a meccset nem mi nyertük meg, hanem a norvégok veszítették el. (Senki sem bírált a megjegyzésemért…) Ezt a mérkőzést viszont mi nyertük meg, fantasztikusan nagy lelkesedéssel, küzdeni tudással. Nagyon boldog vagyok, hogy kijutottunk az Eb-re, kellett a magyar futballnak egy kis siker. így a futball és a stadionépítések miatt károgók egy kicsit visszavehetnek a hangjukból. Milyen jól jött most a Groupama Aréna a hangulatával! Hajrá magyarok! Hajrá Fradi!
Nagy Ádámtól pedig szeretnék elnézést kérni, hogy sokszor bíráltam. Nagyot játszott! Csak így tovább!
Én pl. károgok miatta.
Jártál mostanában általános iskolában vagy különféle eü. intézményekben?
Szerintem ezek fontosabbak.
Akinek nem fontosak az utóbbiak, az akkor ne is használja őket!
Kedves Karcsi! Jártam mindkét helyen. Három unokám általános iskolás, kórházban pedig, sajnos, látogatni voltam egyik társunkat. Valóban, ezek az intézmények fontosabbak, de ez egy sportfórum. Szerencsére, én az SZTK-ban, a meglátogatott kórházban és az iskolákban is láttam a fejlesztések eredményeit.
Attól mert ez egy sportfórum nem kell lekárogózni azokat, akiknek más véleményük van és hadd ne tapsikoljanak ahhoz, hogy 15-20%-o kihasználtság mellett építgetnek stadionokat, miközben pl. az akadálymentesítésre szánt összegek csökkentek és pl. egy rakás helyre nem lehet kerekesszékkel bemenni vagy éppen lerohad a lift. Nekem kerekesszékesként ez fontosabb, mint pl. Debrecenben 21 ezer üres szék.
Kedves Karcsi, én Téged megértelek. Nem Rád gondoltam, amikor “károgókról” írtam, hanem azokra a politikusokra, akik meggazdagodtak a pályaelbontásokban, most pedig a pályaépítések miatt “kárognak”. A XI. kerületben nőttem fel, itt futballoztam fiatalként, az akkori pályák helyén ma bevásárló központok, benzinkutak, kihasználatlan irodaépületek állnak. Ezért jutott idáig a magyar futball. Ezért örülök a mostani sikernek és annak, hogy végre van egy igazi arénánk! (10 évig a Népstadionban játszottuk “idegenben” a hazai meccseinket, az Albert Stadion mellékhelyiségeiben öt centis vizeletben álltunk, stb.). Szerintem, félreértettél! Részemről befejeztem ezt a levelezést, egy ideig csendben maradok…
Mit lehet ezen félreérteni?. Mivel az anyagiak végesek, ezért van aki szív. Lényegtelen, hogy kire gondolsz, amikor én vagy más szívunk miatta.
(Nem a Fradi-pályával van gond: mert kb. az az egyetlen észszerű beruházás, ráadásul szükséges is volt rá Budapesten.
Node Dunaújváros, Győr, Debrecen, Felcsút + a maradék ill. leendő túlméretezett beruházások, ahol lasszóval fognak majd nézőket, szükszégszerű és segíti a futball felemelkedését? Szerintem nem segíti.)
Én is befejeztem.
Kedves Kinizsi!
A károgás ne zavarjon. 1867 óta, amióta (többé-kevésbé) nyilvánosak a közpénzből finanszírozandó létesítmények adatai, mindig voltak károgók, és lesznek is. Csak az a különbség, hogy volt, amikor csak titokban lehetett, mert elvitte az embereket az ÁVÓ, máskor meg – mint most is – divat felerősíteni ezeket a hangokat. Ugyanúgy voltak károgói a Parlament, a Szépművészeti vagy az Iparművészeti Múzeum építésének, mint a Margit-hídnak, a metrónak, a Népstadionnak vagy az autópályáknak. De ezek – általában szerencsére – süket fülekre találnak. Most divat éppen a sportlétesítmények miatt károgni, holott ezek hozzátartoznak egy ország fejlettségéhez.
nemigen tudom kifejezni, mekkora boldogságot okozott ez a siker. mindenkinek nagy gratula, ami fiainknak külön ölelés is hozzá.
ötödik osztályos koromban láttam utoljára magyar válogatottat nagy világeseményen. drága öregem akkor fiatalabb volt mai önmagamnál, és ő utána már soha többet nem láthatta… 🙁
nagyfiam meg már gimnazista. nem is tudja, milyen az, úgy várni valamit…
sírni kell, nevetni kell, örülni, kiabálni, üvölteni. kavargás az egész. gyönyörűséges.
Három nappal ezelőtt azt írtam, hogy ne igyunk előre a medve bőrére. Most már viszont elejtettük a medvét. Nem szerencsével, hanem értékelhető, becsülendő játékkal. És néha fifikával. Böde Dani „ipponja” először megdöbbentett, aztán jót nevettem rajta. Azt a taktikai utasítást kapta, hogy minél tovább tartsa fenn a labdát. A labda elveszett, visszaszerezni nem tudta (bár próbálta) így – bár nem szerezem ezt a megfogalmazást – szabálytalankodnia kellett, hogy a csapat visszarendeződjön. És ez volt a legjobb megoldás. Látványos, időhúzó, ám nem veszélyeztette a norvég testi épségét, szemben azzal, ha odarúg. Majdhogynem nevetségessé tette a norvégot. Ugyan szerzett egy sárga lapot – de ennek akkor már nem volt jelentősége. A labda visszahozatalával és a lap adminisztrációjával viszont szépen elment az idő.
*
Ha Pintér nem hülyéskedi el az első meccset, és ott pontot szerzünk, egyenes ágon is kijuthattunk volna ezekkel az eredményekkel. – Viszont ha Pintér marad az edző, soha az életben nem szereztünk volna ennyi pontot a többi meccsen, tehát a pótselejtezőig sem jutottunk volna el. így viszont most kint vagyunk.
*
És ami meghatott: hogy Gera Zoli a gyerekeivel együtt ment be a pályára ünnepelni.
Valahogy így kell megszerettetni (újra) a foci Magyarországon.
Ez a csapat most már nem csak »szerethető«, hanem egyszerűen szeretendő.
Egy forintot nem adtam volna még a tegnapi meccs előtt sem, hogy mi jutunk tovább…
A két, de különösen a tegnapi meccs alapján a jobbik csapat jutott ki az EB-re.
Storcknak is jár a dicséret, mert nagyon alaposan és taktikusan rakta össze mindkét meccsre a csapatot, sőt utólag úgy fest, hogy a keret kialakításánál is tökéletesen tudta, hogy mit akar csinálni.
Böde hihetetlen figura…
Az oslói meccs után azt írtam, hogy a meccset nem mi nyertük meg, hanem a norvégok veszítették el. (Senki sem bírált a megjegyzésemért…) Ezt a mérkőzést viszont mi nyertük meg, fantasztikusan nagy lelkesedéssel, küzdeni tudással. Nagyon boldog vagyok, hogy kijutottunk az Eb-re, kellett a magyar futballnak egy kis siker. így a futball és a stadionépítések miatt károgók egy kicsit visszavehetnek a hangjukból. Milyen jól jött most a Groupama Aréna a hangulatával! Hajrá magyarok! Hajrá Fradi!
Nagy Ádámtól pedig szeretnék elnézést kérni, hogy sokszor bíráltam. Nagyot játszott! Csak így tovább!
Én pl. károgok miatta.
Jártál mostanában általános iskolában vagy különféle eü. intézményekben?
Szerintem ezek fontosabbak.
Akinek nem fontosak az utóbbiak, az akkor ne is használja őket!
Kedves Karcsi! Jártam mindkét helyen. Három unokám általános iskolás, kórházban pedig, sajnos, látogatni voltam egyik társunkat. Valóban, ezek az intézmények fontosabbak, de ez egy sportfórum. Szerencsére, én az SZTK-ban, a meglátogatott kórházban és az iskolákban is láttam a fejlesztések eredményeit.
Balázs,
Attól mert ez egy sportfórum nem kell lekárogózni azokat, akiknek más véleményük van és hadd ne tapsikoljanak ahhoz, hogy 15-20%-o kihasználtság mellett építgetnek stadionokat, miközben pl. az akadálymentesítésre szánt összegek csökkentek és pl. egy rakás helyre nem lehet kerekesszékkel bemenni vagy éppen lerohad a lift. Nekem kerekesszékesként ez fontosabb, mint pl. Debrecenben 21 ezer üres szék.
Kedves Karcsi, én Téged megértelek. Nem Rád gondoltam, amikor “károgókról” írtam, hanem azokra a politikusokra, akik meggazdagodtak a pályaelbontásokban, most pedig a pályaépítések miatt “kárognak”. A XI. kerületben nőttem fel, itt futballoztam fiatalként, az akkori pályák helyén ma bevásárló központok, benzinkutak, kihasználatlan irodaépületek állnak. Ezért jutott idáig a magyar futball. Ezért örülök a mostani sikernek és annak, hogy végre van egy igazi arénánk! (10 évig a Népstadionban játszottuk “idegenben” a hazai meccseinket, az Albert Stadion mellékhelyiségeiben öt centis vizeletben álltunk, stb.). Szerintem, félreértettél! Részemről befejeztem ezt a levelezést, egy ideig csendben maradok…
Mit lehet ezen félreérteni?. Mivel az anyagiak végesek, ezért van aki szív. Lényegtelen, hogy kire gondolsz, amikor én vagy más szívunk miatta.
(Nem a Fradi-pályával van gond: mert kb. az az egyetlen észszerű beruházás, ráadásul szükséges is volt rá Budapesten.
Node Dunaújváros, Győr, Debrecen, Felcsút + a maradék ill. leendő túlméretezett beruházások, ahol lasszóval fognak majd nézőket, szükszégszerű és segíti a futball felemelkedését? Szerintem nem segíti.)
Én is befejeztem.
Kedves Kinizsi!
A károgás ne zavarjon. 1867 óta, amióta (többé-kevésbé) nyilvánosak a közpénzből finanszírozandó létesítmények adatai, mindig voltak károgók, és lesznek is. Csak az a különbség, hogy volt, amikor csak titokban lehetett, mert elvitte az embereket az ÁVÓ, máskor meg – mint most is – divat felerősíteni ezeket a hangokat. Ugyanúgy voltak károgói a Parlament, a Szépművészeti vagy az Iparművészeti Múzeum építésének, mint a Margit-hídnak, a metrónak, a Népstadionnak vagy az autópályáknak. De ezek – általában szerencsére – süket fülekre találnak. Most divat éppen a sportlétesítmények miatt károgni, holott ezek hozzátartoznak egy ország fejlettségéhez.
nemigen tudom kifejezni, mekkora boldogságot okozott ez a siker. mindenkinek nagy gratula, ami fiainknak külön ölelés is hozzá.
ötödik osztályos koromban láttam utoljára magyar válogatottat nagy világeseményen. drága öregem akkor fiatalabb volt mai önmagamnál, és ő utána már soha többet nem láthatta… 🙁
nagyfiam meg már gimnazista. nem is tudja, milyen az, úgy várni valamit…
sírni kell, nevetni kell, örülni, kiabálni, üvölteni. kavargás az egész. gyönyörűséges.