
mjozef22
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, “mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bálint László: 75
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gerendás András
Balösszekötőként kezdte Békéscsabán, majd jobbhátvédként folytatta a Bp. Haladásban. 1955-ben került a Ferencvároshoz. Mindkét lábával jól kezelte a labdát, de fejjel is kitűnően bánt a labdával. Legszívesebben a balfedezet posztján szerepelt.
Amikor a Fradihoz igazolt még Griecs András néven szerepelt, majd a csapatkapitány Kispéter magyarosította a nevét. Egy Békés megyei község ihlette meg Misát, így lett Griecsből Gerendás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Móré János
A magas termetű, jó fizikumú játékos remekül látott a pályán, kitűnően szervezte a játékot, ügyesen és ötletesen küldte támadásba a csatárokat. Fejjátéka jóval túlszárnyalta az átlagot, technikailag is megfelelő képességekkel rendelkezett.
Móré 16 évesen már a debreceni profi csapat, a Bocskai FC játékosa volt, innen került be a válogatottba. A Fradi 1933-ban szerződtette és itt már csatár erényeit is megcsillantotta. Azonnal bajnokcsapat tagjának vallhatta magát és ezért Móré is sokat tett. A Lyka, Móré, Lázár fedezetsor sokszor produkált nagyszerű játékot.
A ferencvárosi évekről egyszer így nyilatkozott: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dalnoki Jenő
Az FTC történetének első labdarúgó olimpiai bajnoka, a Ferencvárosi labdarúgás egyik emblematikus személye.
Dalnoki Jenőt játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület, keménység, határozott játék, jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Küzdőszelleme mindig kifogástalan volt, a játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rumbold Gyula
A Ferencváros legendás hátvédje, a magyar labdarúgás hőskorának egyik kiemelkedő alakja.
Jó ritmusérzék, helyezkedés és finom szerelések jellemezték bámulatos játékintelligenciáját. Az első nemzetközi színvonalon jegyzett hátvédpárunk szellemi vezére. A Boráros téri grundról került az FTC-be, ahol a tizes években meghatározó hátvédkettőst alkottak Payer Imrével. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Ödön
1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.
A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.
A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.
Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pataky Mihály
Pataki Mihály az ősidők magyar labdarúgásának kiemelkedő csillaga, az FTC első klasszis középcsatára, vagy ahogy akkor mondták: centercsatára. Az egykor roppant népszerű „Pityke” labdarúgósportunk kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Elődei általában az áttörő, erőteljes játékstílust követték, inkább a befejezésben jeleskedtek. Pataki új utakon járt. A „taktikus”, ésszerű középcsatár-játéknak hazánkban ő volt az úttörője. Finom húzásokkal, jól kiszámított, pontos átadásokkal a támadósor játékát tervszerűen, mesterien irányította. Elsősorban társait igyekezett minél többször helyzetbe hozni. Emellett azonban a kapura maga is nagy veszélyt jelentett, a támadások befejezéséről sem feledkezett meg. Fölényes játékintelligenciája, könnyed, elegáns mozgása itthon és külföldön egyaránt nagy elismerést aratott. Ezt még fokozta szolid, mindig sportszerű magatartásával, amellyel sok hívet szerzett a magyar labdarúgásnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mátrai Sándor
Orosházáról, mint válogatott atléta került az Üllői útra!
Eleinte még tagja (később aztán kikerült) volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak (10.9 másodperc volt a legjobb ideje!), valamint távolugróként (egyéni legjobb: 699 cm) és magasugróként (egyéni legjobb: 183 cm) is jeleskedett.
Magna néven érkezett az Üllői útra és csak később, a futballcsapat tagjaként „keresztelték” el Mátraira! A „keresztapa” Gulyás Géza, csapat kapusa volt.
Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.
A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült, hogy a hátvédsorban (középen és jobb oldalon is) egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nemes (Neufeld) Sándor
A nagykereskedő családból származó Nemes (eredetileg és később: Neufeld) Sándor a magyar futball nagy világvándorainak egyike.
1916 júniusában egy ificsapattól, az ILK-ból érkezett az FTC-hez. Alig több mint 17 esztendősen mutatkozott be az első csapatban. A rendkívül gyors, gólerős csatár rövid ideig szerepelt zöld-fehérben. Többnyire jobbszélső volt, de a Fradiban több poszton is szerepelt. Az 1916/17 évi hadibajnokságban az FTC legeredményesebb góllövője 8 góljával. 1918 májusában Svájc, 1919 júniusában és 1919 októberében Ausztria ellen a magyar válogatottban is szóhoz jutott.