
mjozef22
Horváth András
Tősgyökeres FTC-nevelés volt, előbb a kölyök, majd az ifjúsági válogatottban is játszott.
A tehetséges fiatal csatár már az amatőr válogatottat is megjárta, amikor a Ferencváros vezetői a csapat görögországi portyájára jutalomból elvitték.
Ezen az 1938-as túrán sem okozott csalódást, különösen az Athén válogatott elleni mérkőzésen játszott hasznosan. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balassa Béla
– 1914-ben léptem be az FTC ifi csapatába. Középiskolás lévén, Balázs Béla álnéven szerepeltem. Malaky Mihály véleménye szerint, a labdáimat zsinóron húzták, így az ifi góllövő mestere voltam. 1916 tavaszán váratlanul kerültem az első csapatba.
Az ifimérkőzés lejátszása után felültem a tribün kakasülésére, várva a nagyok játékát. A mérkőzés megkezdésének ideje közelgett, amikor egyszer csak megjelent a játékoskifutó rácsozatánál Malaky János jól megtermett alakja. Felkiáltott a tribünre:
– Hol vagy Béla? Gyere az öltözőbe! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Láng Károly
A Vörös Lobogótól (1949-53: 2 bajnoki / 1 gól) került az Üllői útra. Láng is azok közé a játékosaink közé tartozik, aki Kinizsi mezben kezdte, majd ferencvárosi szerelésben fejezte be Üllői úti szereplését.
A középcsatár legeredményesebb éve 1956-ban volt, hiszen 14 gólt szerzett!
Láng góljai közül a következő kettő sporttörténeti jelentőségű volt: az FTC 1957. március 24-én játszotta történetének egyetlen esztergomi bajnoki meccsét. Terészetesen nem a hazaiak ellen, hiszen ők soha nem szerepeltek az első osztályban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kertész Géza
Játékos korában Kertész IV néven említették, noha csak névrokona volt az MTK-s Kertész testvéreknek. Ő maga sosem játszott a Hungária úti nagycsapatban, első osztályú játékos pályafutása két csapat közt oszlik meg: a BTC-ben szerepelt 1911-től 1919-ig, majd 1924-25-ben, közben pedig az FTC-ben. Az előző csapatából került be egyetlenegyszer a nagyválogatottba (1914. május 5., Bécs, 0:2 Wagner-serleg-mérkőzésen), az utóbbiban tizenkilenc bajnoki meccsen nyolc gólt szerzett az 1920/21-es idényben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mátrai Sándor
Orosházáról, mint válogatott atléta került az Üllői útra!
Eleinte még tagja (később aztán kikerült) volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak (10.9 másodperc volt a legjobb ideje!), valamint távolugróként (egyéni legjobb: 699 cm) és magasugróként (egyéni legjobb: 183 cm) is jeleskedett.
Magna néven érkezett az Üllői útra és csak később, a futballcsapat tagjaként „keresztelték” el Mátraira! A „keresztapa” Gulyás Géza, csapat kapusa volt.
Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.
A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült, hogy a hátvédsorban (középen és jobb oldalon is) egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Landi Ferenc
Landi véletlenül lett kapus! 1954-ben még úszó volt és egy orosházi tornabemutató szünetében állt először a futballkapuba. A sok srác elözönlötte a pályát, és Landinak már csak a kapuban maradt hely.
„Röpködött” a labdák után, és jó érzékére az orosháziak edzője, Csonka Béla is felfigyelt. Leigazolták az Orosházi Kinizsihez. Rövid idő múlva már az ifjúsági, majd az utánpótlás válogatott kapuját védte.
1959-ben pedig a fővárosba költözött, miután leigazolta a Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Albert Flórián
Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elválaszthatatlan márkanév.
Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szüksége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együttes legutóbbi bajnoki címe óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezényelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.
Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társait is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgária (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a sikerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzásra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tudta pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kovács Elemér
Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasznos labdarúgónak bizonyult. Megbízható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt.
Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vépi Péter: 70
“Tizenegy Vépivel bármikor bajnokságot nyerek.”
A sokat sejtető mondatot Dalnoki Jenő mondta róla.
Az FTC saját nevelésű játékosa kapusként kezdte, majd a csatárposzton folytatta. Később fedezet, majd beállós, végül szélsőhátvéd lett belőle. Nem volt született tehetség. Szorgalma, akarata, kitartása révén érte el eredményeit. Vépinek sohasem volt “bérelt” helye, a játéklehetőségért mindig meg kellett küzdenie. Sohasem mondták róla, hogy “… ebből a fiúból válogatott lesz”, mégis bekerült a legjobbak közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dán Vilmos
Dán első ferencvárosi edzése előtt hangzott el ez a villáminterjú:
– 1915-ben játszottam először nyilvános mérkőzésen, Angyalföldön. Barátaim unszolására beléptem a Fővárosi TK-ba, ahol azután 11 évig játszottam. A II. osztály gólkirálya lettem, sőt a II. osztály válogatottjába is bekerültem. Amikor bevezették Magyarországon is a profizmust, a Fővárosi TK beolvadt a Turulba, amely a Fradi fiókegyesülete. Jól játszhattam, mert a Ferencváros vezetői szerződést ajánlottak és most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek az Üllői úton.
Ezután jöttek az első mérkőzések, az első Dán Vili-gólra azonban sokáig kellett várni, egy Attila elleni Magyar Kupa meccsen talált először a kapuba. Az első Ferencváros – Vasas Magyar Kupa meccs pedig meghozta a Dán-féle gólzáport: négy alkalommal talált az angyalföldi kapuba! Egy kattintás ide a folytatáshoz....