mjozef22
Toldi Géza
A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő lendület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helytállt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul rengeteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányossága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sárosi Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gulyás Géza
Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Major Ferenc: 62
Szülővárosában, a MOTIM TE színeiben kezdte pályafutását, innen került Dorogra, ahol az NB I-ben is bemutatkozott 1976 augusztusában a ZTE elleni mérkőzésen.
1977 nyarán igazolt a Fradiba a bányászvárosból. A védő a Bp. Honvéd ellen debütált tétmérkőzésen a csapatban, majd egy hónappal később első zöld-fehér gólját is megszerezte: a magyar kupában az alacsonyabb osztályú Szabadegyházi Kinizsi ellen talált a kapuba. A következő szezonban a KEK sorozatban is mattolta az ellenfél kapusát a svéd FF Kalmar elleni 2-0-s mérkőzésen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Láng Károly
A Vörös Lobogótól (1949-53: 2 bajnoki / 1 gól) került az Üllői útra. Láng is azok közé a játékosaink közé tartozik, aki Kinizsi mezben kezdte, majd ferencvárosi szerelésben fejezte be Üllői úti szereplését.
A középcsatár legeredményesebb éve 1956-ban volt, hiszen 14 gólt szerzett!
Láng góljai közül a következő kettő sporttörténeti jelentőségű volt: az FTC 1957. március 24-én játszotta történetének egyetlen esztergomi bajnoki meccsét. Terészetesen nem a hazaiak ellen, hiszen ők soha nem szerepeltek az első osztályban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.
Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.
A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.
Ónody Andor
A Kispest csapatában kezdett futballozni. 20 éves került a budapesti Elektromos csapatába, majd az 1942/43-as bajnokságban már a NAC színeiben rúgta a labdát. Fiatal feleségével költözött le Nagyváradra, és a pálya közelében kapott lakást. Légvonalban alig száz méterre lakott a pályától.
Két évig rúgta Váradon a labdát. A közönség nemcsak mint nagyszerű védőjátékost, de mint kapuvédőt is szívébe zárta.
1944 végén ő volt az a nacista, aki a legjobban szerette volna, ha a NAC Budapesten a saját neve és színe alatt venné fel a küzdelmet a Hadi Bajnokságban. 1945 után a Ferencvárosba igazolt. Innen lett válogatott is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss László
Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.
Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
