mjozef22
dr. Borbás Gáspár
Az FTC legendás balszélsője szerezte az FTC első bajnoki gólját (1901. április 21. FTC – MUE 3-5), a magyar válogatott első gólját (1903. április 5. Magyarország – Csehország 2-1) és ő volt az első a magyar labdarúgók közül, aki doktorált (1908-ban ügyvédként szerzett doktori oklevelet, majd ügyvédi szakvizsgát tett).
Továbbá ő volt az első nemzetközi színvonalat elért, kiváló képességű csatárunk is. 181 cm-es termetével kimagaslott a szélsők közül. Pompás labdakezelés, sima labdavezetés és nagy gyorsaság jellemezte játékát. Több jelentős atlétikai versenyen is diadalmaskodott a legjobb hazai rövidtávfutók ellen. Kellő időben és pontos beadásai rengeteg gólt eredményeztek. Európa legjelesebb balszélsői között emlegették. Schlosser Imrével együtt határainkon túl is hírneves balszárnyat alkotott. Még az “utolérhetetlen” angolok elismerését is kivívta. Tovább olvasom
dr. Fenyvesi Máté: 84
A zöld-fehérek népszerű, „Tüske” néven becézett, szűkszavú balszélsője a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozik. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (A Fradiban — kevesebb taktikai megkötöttséggel — gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül — egyszer sem. Tovább olvasom
Vilezsál Oszkár
“A Salgótarjáni Bányászból jött át, és ma már úgy él köztünk, mintha itt nőtt volna fel. Ő is csatárból lett fedezet, és ezen a poszton nyújtotta a legtöbbet. Hosszú játékos-pályafutása tekintélyt biztosít számára a fiatalok előtt. Jogos tekintélyt. Oszi az a típusú élvonalbeli labdarúgó, akit soha nem emeltek az egekig, de soha nem is pocskondiáztak.” – írta róla Mészáros József. Tovább olvasom
dr. Müller Ferenc
Alacsony, szívós, fáradhatatlan labdarúgó volt. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt és passzolt. Rúgótechnikája és gyorsasága azonban nem volt kielégítő.
Ő volt az FTC amatőr korszakának utolsó válogatott játékosa. 1926. június 6-án a csehek ellen 2:1-re megnyert mérkőzésen csereként lépett pályára.
Az amatőr korszak utolsó éveiben játszotta ferencvárosi meccseit. A profizmus bevezetése után a sok kitűnő halfjátékos között egyre jobban háttérbe szorult. Amikor a 33 FC ajánlatát elfogadta, csak egy feltétellel igazolt oda: soha nem játszik a Fradi ellen, és továbbra is az FTC tagja maradhat!
Így történt, hogy Müller a 33 FC-ben futballozott, de az FTC tagja maradt! Tovább olvasom
Albert Flórián
Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elválaszthatatlan márkanév.
Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szüksége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együttes legutóbbi bajnoki címe óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezényelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.
Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társait is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgária (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a sikerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzásra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tudta pótolni. Tovább olvasom
Magda István Béla
Ügyesen szerelő, kitűnőn passzoló, megbízható, taktikailag is képzett, fegyelmezett labdarúgónak bizonyult. A védelemben és a támadásban azonos értékű játékot nyújtott. Különösen pontos, ötletes átadásaival tűnt ki. Tovább olvasom
Szabó László
Óriási tehetségnek számított, fényes jövőt jósoltak neki. A Bozsik utódaként emlegetett tehetség aztán korai búcsúra kényszerült.
Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete. A Kinizsi felnőtt csapatában meccsről meccsre remekel. ’53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok – nyugodtan mondhatjuk – akkori világbajnokságát! És szintén ifistaként Sebes Gusztáv az aranycsapat mellé veszi és a válogatott edzőmérkőzéseken Puskásékkal szerepelteti.
Négyszer már a B-válogatottban is pályára lép és az utánpótlás nagy reménységei között tartják számon. A nagyválogatottság karnyújtásnyira, amikor egy utánpótlás válogatott találkozón véget érnek álmai: olyan súlyos sérülést szenved, hogy nincs folytatása szép reményű pályájának.
Dán Vilmos
Dán első ferencvárosi edzése előtt hangzott el ez a villáminterjú:
– 1915-ben játszottam először nyilvános mérkőzésen, Angyalföldön. Barátaim unszolására beléptem a Fővárosi TK-ba, ahol azután 11 évig játszottam. A II. osztály gólkirálya lettem, sőt a II. osztály válogatottjába is bekerültem. Amikor bevezették Magyarországon is a profizmust, a Fővárosi TK beolvadt a Turulba, amely a Fradi fiókegyesülete. Jól játszhattam, mert a Ferencváros vezetői szerződést ajánlottak és most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek az Üllői úton.
Ezután jöttek az első mérkőzések, az első Dán Vili-gólra azonban sokáig kellett várni, egy Attila elleni Magyar Kupa meccsen talált először a kapuba. Az első Ferencváros – Vasas Magyar Kupa meccs pedig meghozta a Dán-féle gólzáport: négy alkalommal talált az angyalföldi kapuba! Tovább olvasom
Tátrai Sándor
Rákosszentmihályon kezdett futballozni, majd Salgótarjánba került, ahol Zsengellérrel játszott együtt a csatársorban. Innen igazolta le a Fradi, ahol először jobbösszekötőként szerepelt és negyedik bajnoki meccsén már az ő két góljával győzött a Fradi a Phőbus ellen 2:0-ra.
Első jobbhátvéd játékára Portóban került sor, 1937 januárjában. A megbízható, egyenletes teljesítményt nyújtó Tátrai 1944 karácsonyáig, Budapest ostromáig rendszeresen tagja volt a Ferencváros bajnok és kupagyőztes csapatainak. Tovább olvasom
Takács József
A „kis Taki”, Takács I. Géza öccse, minden idők legkiválóbb magyar csatárainak, a legeredményesebb góllövőknek egyike. Pedig csak jobb lábbal tudott lőni és fejjátéka sem állt arányban erényeivel. Nagyszerűen cselezett, kivételes érzékkel foglalkoztatta szélsőjét. A kapu előtt páratlanul találékonynak, szemfülesnek, gólveszélyesnek bizonyult. Minden helyzetben feltalálta magát. Ösztönösen jól helyezkedett, szinte megérezte a labda várható útját. Fordulásból nagyon kevés magyar csatár tudott úgy lőni, mint ő. Góljainak jó részét közelről szerezte, de távoli lövései is veszélyt jelentettek a kapura. A legreménytelenebb esetekben is rajtolt a labdára. Mindig számított a védők, főleg a kapus esetleges hibájára. Ilyen esetben ő mindig ott termett és kérlelhetetlenül juttatta a labdát a hálóba. Szemfülességének rengeteg gól lett az eredménye. Az utódok közül Kocsis Sándor játéka sok tekintetben hasonlított „Taki”-éhoz. A kitűnő csatár óriási népszerűségét nemcsak képességeinek és góljainak, hanem példás emberi magatartásának, szerénységének is köszönhette. Minden szempontból méltó volt az általános megbecsülésre.
Huber Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Tovább olvasom
Schaffer Alfréd
Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).
Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.
A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Tovább olvasom
Gyetvai László
A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára.
Izsák Zsazsa tanítványaként igazi ferencvárosi nevelés. 1933-ban került a klubhoz, a kölyök, az ifjúsági és amatőr csapat után, több, mint egy évtizeden át szerepelt az első csapat balszélső posztján.
18 esztendősen két nagyon fontos Közép-európai Kupa mérkőzésen mutatkozott be, nagy sikerrel, ezzel nyolc nap alatt érdemelte ki a „Ferencváros üdvöskéje” címet. Tovább olvasom
Toldi Géza
A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő lendület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helytállt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul rengeteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányossága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Tovább olvasom
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Tovább olvasom
Sárosi Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Tovább olvasom
