mjozef22

Turay József

Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg “Suttyó”-ból “Császár” lett.

Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Polgár Gyula

Polgár Gyula

A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkör­ben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szél­sőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő he­lyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-s olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelem­ben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világ­háború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő ma­gyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhát­védje lett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Berkessy Elemér

Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:

– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsi­val, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…

Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fritz Alajos

Fritz Alajos

Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbízhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.

A Rumbold-Payer Európa hírű hátvédpár alaposan megkönnyítette kapusteljesítményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kívül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.

(Nemzeti Sport)

Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Móré János

(fotó: Sándor Mihály gyűjteményéből)

A magas termetű, jó fizikumú játékos remekül látott a pályán, kitűnően szervezte a játékot, ügyesen és ötletesen küldte támadásba a csatárokat. Fejjátéka jóval túlszárnyalta az átlagot, technikailag is megfelelő képességekkel rendelkezett.

Móré 16 évesen már a debreceni profi csapat, a Bocskai FC játékosa volt, innen került be a válogatottba. A Fradi 1933-ban szerződtette és itt már csatár erényeit is megcsillantotta. Azonnal bajnokcsapat tagjának vallhatta magát és ezért Móré is sokat tett. A Lyka, Móré, Lázár fedezetsor sokszor produkált nagyszerű játékot.

A ferencvárosi évekről egyszer így nyilatkozott: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sárosi Béla

sarosi-belaA “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Ombódi Imre

Ombódi ImreA negyvenes évek elején került a Ferencvároshoz. 1948-ig játszott az ifiben, több bajnokcsapat tagja is volt. Ezt egy év követte a tartalékok között, majd 1950 tavaszán a nagycsapatban is bemutatkozott, ahol 1958 nyaráig szerepelt. Dékány dr. és Dalnoki mellett Ombódi volt a harmadik olyan ferencvárosi játékos, aki végigfocizta az ÉDOSZ, majd a Kinizsi korszakot.

A klub történetének egyik híres Jolly Joker játékosa volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Finta Károly

Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal.

Érettségi után, a Szombathelyi SE-ben kezdte pályafutását, a folytatásban a Pamutipar, debreceni Bocskai, a francia Fives, a Hungária, majd a Nemzeti csapatában szerepelt. A felsorolt csapatok közös pontja amellett, hogy mind Finta csapata volt egykoron, még az is, hogy ezek az egyesületek előbb-utóbb megszűntek, így a csatár folyton csapat nélkül maradt. A civilben üzemi tisztviselőként dolgozó támadó 1940-ben került a Ferencváros FC-hez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Könyvajánló: Hatan a mágikus csapatból

Az Aranycsapat szó hallatán szinte mindenki az ötvenes évek varázslatos tudású válogatottjára gondol, akiket a világ minden részén csak Mágikus Magyarok néven emlegetnek. A hiánypótló kötet hat „mágikus” labdarúgó életét mutatja be. Közös bennük, hogy mindannyian Vas megyéből indultak, de pályafutásuk másutt, neves klubcsapatokban teljesedett ki. Egyikük állandó Aranycsapat-tagnak számított, de van, aki mindössze egy alkalommal ölthette magára a válogatott mezét. Azonban ne feledjük, hogy abba a ragyogó csapatba egy alkalommal is megtiszteltetés volt bekerülni, hiszen akkoriban a magyar B- és C-válogatott is a világ bármely együttese ellen esélyesként lépett volna pályára.

Kikről szól a könyv?
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Ónody Andor

Ónody I. Andor

A Kispest csapatában kezdett futballozni. 20 éves került a budapesti Elektromos csapatába, majd az 1942/43-as bajnokságban már a NAC színeiben rúgta a labdát. Fiatal feleségével költözött le Nagyváradra, és a pálya közelében kapott lakást. Légvonalban alig száz méterre lakott a pályától.

Két évig rúgta Váradon a labdát. A közönség nemcsak mint nagyszerű védőjátékost, de mint kapuvédőt is szívébe zárta.

1944 végén ő volt az a nacista, aki a legjobban szerette volna, ha a NAC Budapesten a saját neve és színe alatt venné fel a küzdelmet a Hadi Bajnokságban. 1945 után a Ferencvárosba igazolt. Innen lett válogatott is.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák