Bajnoki fieszta Diósgyőrött: 1992. június 20.

6 hozzászólás a(z) Bajnoki fieszta Diósgyőrött: 1992. június 20. bejegyzéshez

• 

  Nagy Laci on 2012. június 20. szerda - 20:49

  Csodálatos nap volt, soha nem lehet elfelejteni. A fenti cikk nagyszerűen visszaadja az akkori hangulatot és az hogy megemlí­ti az í­rója a nevem, az különösen megtisztelő számomra.

  Laci

  Válasz
• 

  balinqu on 2012. június 20. szerda - 17:19

  A végén még irigy leszek rátok! Nekem eddig csak egy bajnoki ünnepben volt részem, de az is felejthetetlen emlék.
  Jackie! Ha a pletykaoldal hozzászólásaira gondolsz, akkor igazad van, én csak a főcimeket szoktam elolvasni. A kommenteket már nem mert azok bizony túl sokak nekem, pedig csak harminc éves vagyok, de nehezen viselem ha nem tiszteljük egymást és a másik véleményét.

  Válasz
• 

  jackie on 2012. június 20. szerda - 17:11

  Kedves lalolib !

  Engem most csapott meg az elmúlás szele…olvasom az önmagukat fradistáknak vallók hozzászólásait és elborzadok…ezzé lettünk…gyűlölet fröcsögő indulat uralkodik mindenhol ” Im ezzé lett magyar hazátok”

  Válasz
• 

  lalolib on 2012. június 20. szerda - 12:51

  Kedves Jackie!

  Nekünk legalább vannak emlékeink, melybe néha jó érzés belekapaszkodni. De tény, hogy amit az eltűnő Fradizmusról í­rtál, az a legnagyobb gondunk. A vereségeket, az egyre rosszabb játékosokat még el lehet viselni, de ha egyszer eltűnik az összetartó erő…az már a mi halálunk is lesz.

  Válasz
• 

  jackie on 2012. június 20. szerda - 11:21

  Drága barátaim !

  Ez az élmény ami nem adatott meg az azóta fölnőtt nemzedéknek…ez az összetartozás érzés…húsz év alatt rosszabbak lettünk mi valamennyien…széthúzás,gyűlölködés,perc emberek tobzódása erodálta a Fradizmust,mára nem maradt semmi csak az emlékek.

  Válasz
• 

  L.I. alias kispufi on 2012. június 20. szerda - 08:20

  Akkor is EB zajlott éppen, épp elég meccs volt a tévében, az MTV meg még egyeduralkodó volt, nem volt kivel nézőversenyeznie (meg közvetí­tésijog-versenyeznie…), ezért csak a 2.félidőt adta, az elsőről meg ment az összefoglaló, pedig utána már csak arról szólt a történet, hogy mikor lesz már vége, mikor kezdődhet az ünneplés. Ha az elejétől adják, hát nem is tudom, a kezdő sí­pszónál hánymilliós nézettséget regisztráhattak volna… De nekem, 17 évesen, az első teljes fradista-tudattal átélt bajnoki cí­mem volt (’81-ben a Fradi-szí­v már megvolt, de a tudat, az eredmények figyelése még nem, na meg akkor nem is volt 11 évnyi várakozás. Csak jelzem, most is már 8-nál tartunk, és ünnepi emlékeknél is hadd szomorkodjam, nem ünneprontásból, de a ’49-’63 közötti 14 éves negatí­v csúcs megdöntésére is sajnos reális esélyt látok).

  Válasz