Emlékezetes Fradimeccseim 18., avagy a legnagyobb tapsot Kovács Ferenc kapta

4 hozzászólás a(z) Emlékezetes Fradimeccseim 18., avagy a legnagyobb tapsot Kovács Ferenc kapta bejegyzéshez

• 

  YSE on 2015. június 18. csütörtök - 06:26

  Egy nagy különbség azért van: Bukovi és Kovács az előtt cselekedtek, mielőtt a játékosuk kikészí­tett volna valakit, Kalmár meg csak utána. Az más kérdés, hogy a szí­vós Sándor Csikar sérülése nem volt maradandó, szemben pl. Kertész Tomiéval, akinek egész további karrierje megsí­nylette Lóránt belépőjét.

  Válasz
• 

  lalolib on 2015. június 14. vasárnap - 16:16

  Egy hazai Fradi vereségről nem mindig jó olvasni még akkor sem, ha az a történelmünk része. Most mégis örültem az í­rásodnak Imre bátyám, mert a személyes emlékeidnek kiapadhatatlan a tárháza.
  Plusz: lehet könnyen feledni az idei magyar kupadöntőt és az utolsó fordulót? Ferencváros: 6, Videoton: 0. 🙂

  Válasz
  • 

    YSE on 2015. június 17. szerda - 17:20

    Nem véletlenül vártam meg az idény végét a beküldéssel. Ha rosszabbul sikerült volna, akkor az “elfelejtettek” közé került volna az emlék.
    De Kovács Ferenc sportszerűsége -- mégpedig valódi formájában -- megérdemli a megörökí­tést. Egy ehhez hasonlót értem meg, amikor Bukovi Márton 1955-ben lehí­vta a pályáról Szuszát. Hol vannak ma az ilyen edzők? (Szakmailag is és emberileg is.)

    Válasz
    • 

      szabom on 2015. június 17. szerda - 19:35

      1955 januárjában, a legendás 9:7-es Honvéd-Vörös Lobogó meccsen Kalmár Jenő is lecserélte Lórántot, aki súlyos sérülést okozott Sándornak.

      Kalmár, az egykori legendás Hungária-csatár is igazi úriember volt. Állí­tólag egyszer Puskástól azt kérte edzés közben, hogy fusson még egy kört, mire ezt a választ kapta: -- Fusson maga, Jenő bácsi. Mire Kalmár: -- Öcsi kérem, ne tegyen ilyet!

      Válasz