Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 14.

„Zagallo? Ezt megeszem reggelire…”

Az 1948-49-es bajnokság álomszerű megnyerése óta Rudas Ferenc számá­ra 1953-ban jött el az idő, amikor már újra teljes ér­tékű futballistának érezhette magát.

A sérülés óta eltelt 2 év és 9 hó­nap maga volt számára a gyötrelem, a kétségbeesés, az elbizonytalano­dás, sőt, időnként az egzisztenciális vészhelyzet korszaka.

Utóbbi korántsem túlzás, hiszen ép­pen azokban a hónapokban, amikor ta­lán a legtávolabbnak tűnik az a pilla­nat, hogy újra magára húzza a 2-es szá­mú mezt (még ha a piros-fehéret is), a család abszolút anyagi biztonságát je­lentő Fradi-vendéglőt egyik napról a másikra államosí­tják, az senkit sem ér­dekel, hogy aki odakerül, talán még a futballmeccset sem látott életében…

A Fradi-szurkolók felháborodása persze a falakat döngeti, ám ez „ma­dárfütty” azoknak az esztendőknek a gyakorlatához, pontosabban politi­kai akaratához képest.

Annyit sikerül Rudasnak elintéz­nie, hogy a vendéglőhöz tartozó há­romszobás lakásból a családnak nem kell azonnal kiköltöznie, ami fontos, hiszen momentán nem is tudtak vol­na hová menni, de magának a vendéglőnek az elvesztése feletti fájdalmukat csak annyira enyhí­ti, mint mondjuk egy szépí­tő gól 0-4-es állásnál…

Az élet kereke azonban már csak úgy forog, hogy a legnagyobb mély­ség után mindig mutat valamit a maga szépségéből, í­gy aztán, amikor már-már ő maga is beletörődött abba, hogy soha életében nem lesz már olyan jó, olyan egészséges a lába, mint amilyen volt annak a végzetes becsúszásnak a pillanatában (1950. március 19-én a Postás ellen), szinte egyik napról a másikra az a bizonyos jobb láb elkez­dett mind jobb és jobb lenni.

A baj csak az volt, hogy közben nemcsak a világ, hanem a csapat is szinte teljesen megváltozott Feri körül.

140 rúgott góllal bajnok­ságot nyert csapatból már csak Kispéter, Kéri és Mé­száros maradt, az utóbbi kettő is többször volt cse­re mind kezdő, ezzel szemben feltűntek olyan fiatalok, mint a Bp. Lokomotí­v-ból (ez volt a BVSC, amelyből úgy lett Lokomotí­v, ahogy a Fradiból ÉDOSZ, majd Kinizsi), érkező jobbszélső, Ker­tész Tamás, a szentesi születésű, nagy tehetségű jobbösszekötő, Orosz Pál, az orosházi Mátrai Sándor (akit akkor még Magnának hí­vnak), s a jánoshal­mi balszélső, Fenyvesi Máté.

Az 1952-es kilencedik helyezés az addigi tréner, Deák Ferenc (nem ke­verendő össze Deák „Bambával”, már csak azért sem, mert ő javában rúgja a gólokat a Bp. Dózsa szí­niben…) ál­lásába kerül. Nem rúgják ki azonnal az esztendő végén, 1953-nak még az ő vezetésével fut neki a csapat, s ben­ne is megvan minden szándék a job­bí­tásra, a változtatásra, a fiatalí­tásra, hiszen az év első mérkőzésén azonnal a kezdőcsapatba állí­tja a klub vala­mennyi új szerzeményét.

így esik, hogy az az együttes, amelyből Feri a lábtörése miatt ki­szállni kényszerült, a Henni – Ru­das, Kispéter, Szabó – Kéri, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összeállí­tásról az 1953-as, igazán nagy visszatérésére a Gulyás – Rudas, Kéri, Dalnoki – Ombódi, Dékány – Kertész, Orosz, Mátrai, Mészáros, Fenyvesi összetételű ti­zeneggyé változik.

Ebbe a csapatba száll be Feri a maga 29 évével, s egyáltalán nem si­kertelenül, hiszen a nyitányon 5:2-re verik a Szombathelyi Haladást. (ÉDOSZ-ként, majd az első két évben Kinizsiként olyan csapatok nyertek zsinórban az Üllői úton, amelyek ko­rábban a félpályán is csak nagy nehe­zen jutottak át, í­gy aztán ez a fölényes győzelem egyáltalán nem volt magától értetődő.) Az újonc Mátrai (Mag­na) négy (…) góllal járul a győzelem­hez, ékes bizonyí­tékául annak: a hi­hetetlen bravúr nem csak bizonyos Juhász Istvánnak sikerült évekkel ké­sőbb (1963 novemberében a Pécs el­leni 5:1 alkalmából), amikor egyik napról a másikra az ifik közül a fel­nőtt csapatba emelték.

A center Mátrai négygólos berobbanásának pillanatában vajon ki gondolt volna arra, hogy nem is olyan sokára éppen ő lesz, aki Ru­das Feri helyére kerül a jobbhát­véd posztjára, aztán középhátvéd lesz ugyan belőle, ám a 2-es számú mezt hosszú évekre kibérli magának a magyar válogatottban?!

A dizájn a kor szellemét tükrözi, a csapat azonban már szinte vadonatúj

Mátrai még Rudas­nál is gyorsabb, mí­g Feri köztudot­tan 11,2 alatt fu­totta a 100 métert, addig az új fiú (még, jó, hiszen válogatott atlétából váltott futballistá­vá), úgy mutatkozott be 1953-ban a Bp. Kinizsiben, hogy előtte egy évvel tagja volt a helsinki olimpiára készü­lő 4×100-as váltó keretének…

Az 5:2-es győzelem Rudas nagy visszatérését, Mátrai több mint vissz­hangos bemutatkozását és az a vado­natúj edző, Sós Károly látványos de­bütálását hozza. A trénernek van Fra­di-kötődése, hiszen 1924 és 1927 kö­zött volt már a klub ifi- és amatőr csa­patának a tagja, de aztán más irányba kanyarodott az élete. Deák Ferencet az év első két Magyar Kupa-mérkőzé­se után teljesen váratlanul menesztik. (A Ganz Vagon ellen döntetlent ját­szanak, a Csepeltől kikapnak az Üllői úton, amelyek nem szép eredmények ugyan, no, de a bajnokság még csak akkor kezdődik…)

Feri szerint ez a váltás akkor teljesen érthetetlen és magya­rázhatatlan volt, mert bár a csak „zoknigyárosnak” hí­vott Deák Fe­renc nem volt a szakma professzo­ra, de ösztönösen értett a játéko­sok nyelvén, tudott hatni rájuk, a futballisták pedig kifejezetten sze­rették.

Az ÉDOSZ nacsalnyikjai a tava­szi bajnoki rajtra mégis Sóssal köt­nek szerződést.

Azzal a Sóssal, aki alapvetően nem is nyúl hozzá a Deák által „át­szerkesztett” csapathoz, amely azon­ban már egy másik együttes. Egy másik generáció, egy olyan mag, amelynek tagjai részint nem élték át az 1948-49-es bajnoki cí­m min­den elsöprő mámorát, akik nem vol­tak Fradi-játékosok akkor, amikor az FTC-ből egyik napról a másik­ra ÉDOSZ lett; akik számára egy ki­csit már az is természetes volt, hogy a szertáros nem zöld-fehér, hanem pí­ros-fehér szí­nű szerelést készí­t ki számukra a mérkőzések előtt.

Egyáltalán nem állí­tom, hogy hi­degen hagyja őket, vagy nem értenék és éreznék, hogy milyen orkánszerű, politikai ellenszélben lévő csapat­hoz igazoltak, no, de az is tény: test­közelből nem élték át az igazán nagy változásokat, lélekben ők voltakép­pen a „Fradihoz” szerződtek…

Ennek ellenére nem szerepelnek rosszul, sőt!

A korábbi évekhez képest egye­nesen szárnyalnak, amely végül csak egy ötödik helyezéshez elegendő, ám ez azokban az években a „Fradinál” majdhogynem egyenlő volt a bajno­ki cí­m megszerzésével.

Rudas pedig – játszik!

S azokban a hónapokban ennél jobb nem történhet vele!

Az első mérkőzése után a Nép­sport azt í­rja róla, hogy „nemcsak remek megoldásai voltak, de taná­ri módon fogta össze az egész védel­met is”.

1953. augusztus 20-án fel­avatják a Népstadiont. Monumentalitásában   (s valljuk be egy kicsit befeje­zetlen bumfordiságában), a Rákosi-korszakra jellemzően ugyan­olyan gigantomán az épület, mint annak a felavatása.

Ez azonban nem érinti a Fra­dit, hiszen a hivatalos nyitómeccset a Bp. Honvéd játssza a Szpartak Moszkva ellen, s nyer is 3:2-re, talán még a mérkőzést megelőző, órákon át tartó gigantikus tornaünnepély­nek, a több ezer embert felvonul­tató táncbemutatónak vagy a záró­akkordként programba iktatott női futballmérkőzésnek (Magyar A – Ma­gyar B 7:3) sincs konkrétan a Ferencvároshoz köthető résztvevője.

Annál inkább van annak az első kettős rangadónak, amelyet tí­z nap­pal a Népstadion avatása után ren­deznek.

Az előmeccsen a Bp. Dózsa 3:2-re veri a Csepelt (már ekkor 50 000-en szoronganak a lelátókon), majd jön az úgynevezett főmeccs az akkoriban éppen Vörös Lobogónak hí­vott MTK és a Bp. Kinizsi között, amely további 10 000-rel növeli meg a nézőszámot.

Gulyás hatástalaní­t egy óriási Vörös Lobogó-helyzetet (fotó: Gulyás Géza gyűjteményéből)

S Rudas Ferenc ott van a Népsta­dion története első kettős rangadó­jának egyik mérkőzésén!

Az a Rudas Ferenc, akinek szemé­lyét gondolatban mindenki csak és ki­zárólag az Üllői úthoz köti, s akiről, ha egy kví­zműsorban megkérdeznék, hogy vajon játszott-e valaha bajnoki meccset a Népstadionban, érzésem szerint a vá­laszolók közül százból kilencvennyolcan nemmel felelnének.

Maga a meccs nem egy sikertörté­net a Kinizsinek, hiszen a Vörös Lo­bogó (Kovács I. és Lantos góljaival) simán nyer 2:o-ra a Gulyás – Rudas, Kispéter, Ombódi – Kéri, Dékány – Kertész, Orosz, Mátrai, Szabó L., Fenyvesi összeállí­tású „Fradi” ellen.

(Parányi kortörténet: a Népstadi­on első kettős rangadójára jóval ol­csóbbak voltak a belépőjegyek, mint a megnyitóra. A két bajnoki meccset a legjobb helyekről 20, a szélekről 15 forintért tekinthették meg a szurko­lók. A magasabb felső lelátó üléseire szóló belépőket 10-13 forintért árul­ták, az állóhelyekről – akkor még léteztek ilyenek is – 3 forintért lehetett megnézni a 180 percet.)

Nem volt ez kapitális kudarc, hi­szen ne felejtsük el, azt a bajnoksá­got végül a Vörös Lobogó nyerte az ereje teljében és bombaformában lévő (már Cziborral is megerősí­tett) Bp. Honvéd előtt!

Rudas Feri (1954 őszén történt visszavonulásáig), még három bajno­ki meccset játszik a Népstadionban, a Csepel elleni 3:3 alkalmából még a góllövők közé is feliratkozik, í­gy törté­nelmi tényként jelenthetjük ki: a Nép­stadion legendás, oly sokat látott vil­lanyújságján egyszer ott világí­tott a neve a gólszerzők között.

Az alaposabb futballtörténelmi bogarászások során, persze még ennél pikánsabb esetekre is bukkanhat az ember.

Gondolta volna a tisztelt olvasó, hogy a Népstadionban valaha ját­szottak Bp. Kinizsi-Bp. Postás NB I-es bajnoki meccset?

Márpedig játszottak, s a találko­zót 4:3-ra a Bp. Kinizsi nyerte!

Az igazi szenzáció azon­ban már az 1954-es esz­tendőhöz kötődik, ami­kor a világhí­rű brazil csapat, az éppen euró­pai túrán lévő Flamengo látogatott Budapestre.

Erre az unikális találkozóra még külön műsorfüzetet is kiadtak!

Az 1954. április 16-án, pénteken délután fél 5-kor a Népstadionban lejátszott mérkőzésen a Bp. Kinizsi jobbhátvédjének, Rudas Ferencnek a Flamengo balszélsője, bizonyos Mario Zagallo volt az ellenfele.

A brazilok későbbi kétszeres vi­lágbajnok csapatának balszélsője (1958, 1962) 22 éves volt akkor.

Egy tejfölösszájú gyerek a 29 éves Rudas ellen.

„Na, ezt megeszem reggelire.” – gondolta.

Aztán elkezdődött a mérkőzés.

Lakat T. Károly

OLDALAK
12.04. 15:30 m4 Sport
EL-csoportkör 12.09. 21:00 M4 Sport
12.12. 16:30 m4 Sport
12.18. 14:45 m4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ