1909.IV.4. Magyarország – Németország 3:3

NS-19090410-21-19090404

Magyar—német mérkőzés.

Az első magyar-német mérkőzés 3:3 arányban eldöntetlenül végződik!

Németország—Magyarország. Az ez évben is elmaradó cseh-magyar szövetségi mérkőzés helyett, a MLSz április hó 4-én d u. 1/2 5 órakor megrendezi a Thököly úti millenáris versenypályán az I. német magyar szövetségi reprezentatí­v csapatok mérkőzését. A MLSz máris kiválogatott egy csomó játékost akik szorgalmasan trení­roznak Minder Frigyes szövets. kapitány felügyelete alatt. A magyar csapatnak végleges összeállí­tását a válogató bizottság csak közvetlenül a mérkőzés előtt fogja nyilvánosságra hozni. A mérkőzést Meissl Hugó (Bécs) fogja vezetni.

(Sport-Világ, 1909. március 27.)

A Német—Magyar mérkőzéshez. A Deutscher Fussball Bund válogató bizottsága a következő német játékosokat szemelte ki az április 4-én Budapesten megtartandó Németország—Magyarország közötti mérkőzésre: kapus: Werner (Kiel); hátvédek: Hirt (Berlin), Riso (Leipzig); fedezetek: Knesebeck (Berlin), Frankenthal (Hamburg), Hunder (Berlin); csatárok: Schweickert (Pforzheim), Dunke (Berlin), Jäger (Altona), Röpnack (Berlin), Queck (Braunschweig). Amint ebből az összeállí­tásból látható a németek csapatában csakugyan egész Németország képviselve van, mig nálunk a válogatott csapat összeállí­tása tisztán a fővárosi egyesületek játékosaira szoritkozik.

A magyar csapat a következő összeállí­tásban áll ki a mérkőzésre: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Gorszky (FTC), Bródy (FTC), Biró (MTK) — Sebestyén (MTK), Weisz (FTC), Korody (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC).

Biró: Meisl Hugó (Bécs).

(Sport-Világ, 1909. április 3.)

A jövő vasárnap, az 1909. április 4-iki dátum a labdarúgás történetében mindenesetre nevezetes napot fog jelenteni, mert e napon fog összekovácsolódni az első szem abban a láncban, amely Magyarország és Németország footballsportját a jövőben hivatva van erősen összetartani. A jelen pillanatban, úgy érezzük, a sporton kivül más jelentősége is van a német-magyar reprezentativok találkozásának. A közelmúltban, de még a jelenben is folyó politikai események nehéz torlódása alkalmával Németország olyan magatartást tanúsí­tott, mely alkalmas arra, hogy a magyar szivekben eddig a németséggel szemben létező zárkózottságot felolvaszsza és azokban az általuk jói kiérdemelt szimpátiának adjon helyet. Reméljük, hogy a magyar közönség nem fogja elmulasztani a mostani kedvező alkalmat, hogy midőn a német birodalom labdarugóinak legjobbjai első í­zben fognak megjelenni magyar földön, tüntető kifejezést ne adjon fejlődésben levő baráti érzetének és rokonszenvének Németország fiaival szemben.

A jövő vasárnapi mérkőzés sportszempontból is nagy fontosságot képvisel. Ennek mérlegelésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Magyarországra küldött német csapat nem Berlin, hanem egész Németország válogatottjai. Berlin csapatának rossz szereplése Wien ellen nem fokmérője a német labdarúgás erejének, ami abból is kitűnik, hogy a hozzánk küldendő német csapatban csak öt berlini játékos van. Németországban a labdarúgás majdnem az összes nagyobb német városokban egyszerre indult fejlődésnek, úgy, hogy a német vidéki csapatok ní­vója sokszor emelkedik a német fővárosban létező csapatoké fölé. A német válogatott csapat a következő összeállí­tásban fog minden valószí­nűség szerint játszani: Werner (Holstein-Kiel)—Hirt (Hertha, Berlin), Riso (Lipcse)—Knesebeck (Vikt. Berlin), Frankenthal (Vikt. Hamburg), Hunder (Vikt. Berlin)—Schweikert (Pforzheim), Dumke (Vikt. Berl.), Jager (Altona), Röpnack (Vikt. Berl.), Queck  (Eintrachts-Braunschweig).

A magyar válogatott csapat összeállitása akkor, midőn e sorok í­ródnak, még nem egészen befejezett dolog s az eddigi megegyezésekre is a válogató bizottság titoktartást fogadott. Ez azonban nem zárta ki, hogy egyik hétfői sportújság, melynek egyik szerkesztőségi tagja egyszersmind a válogató bizottság tagja is, a „valószí­nűség” hangoztatásával az eddigi válogatottak névsorát le ne közölje. Ezek szerint a magyar csapat a következő:

Domonkos (MTK.)—Rumbold (FTC), Szendrő (BTC.): Ez eddig teljesen megfelel az összes sportkövetelményeknek. Domonkos kitűnő formában van. A két hátvéd gyors, elhatározott fellépésű és biztos rugásu játékos. Sokan Bosnyákovits-ot szeretnék a balhátvéd helyén látni, de mi a bizottság választását tartjuk helyesebbnek, mert a 33-as hátvédnek az utolsó évben kevés alkalma volt első osztályú kombináció ellen játszani.

A fedezetsor: Gorszky (FTC.), Brody (FTC.), Biró (MTK.): Brody és Biró a maguk helyén elsőranguak. Gorszky beállí­tása azonban erőszakos. Ez a hely feltétlenül Weiszt (Főv. TC.) illeti meg, aki állandóan jó formát mutatott. Gyorsabb és agilisabb is, mint Gorszky, aki minden jó tulajdonsága mellett is nagyon lassú a reprezentatí­v csapatban való szereplésre.

A csatársor a következő lenne: Sebestyén (MTK.), Weisz (FTC.), Korody (FTC.), Schlosser (FTC.), ?. A balszélső helyére Borbás (MAC.) vagy Gross (BAK.) van tervezve. A függőben levő balszélső helyét a legnagyobb valószí­nűség szerint Borbás dr.-al töltik be, aki most ismét olyan fényes formában van, mint régi legjobb napjaiban. A csatársor jobb oldala azonban nem állja ki a kritikát. Ebben az összeállí­tásban ez a csatársor képviseli azt a tavalyi összeállí­tást, amely tavaszszal azt a szégyenletes 4:0-ás eredményt hozta haza Bécsből. Vagyis ez a csatársor gólképtelen volt. Weisz, mint jobb összekötő csatár teljesen hasznavehetetlennek bizonyult. Nála hiányzik az az energia és bátorság, amelylyel az összekötő csatárnak a kapu előtti nehéz pillanatokban rendelkeznie kell. Ellenben mint jobbszélső igen jó s e helyet be is tudná tölteni. Az összekötő helyén Krempelsz volna ez idő szerint legjobban megválasztva. Ezen a részen ilyen módosí­tás lényegesen javí­taná a csatársor játékerejét.

A mérkőzés egyébként a Millenáris pályán lesz 1/2 4 órakor.

(Nemzeti Sport, 1909. április 3.)

1909. április 4., 16:00, Budapest, Millenáris, Magyarország — Németország 3:3 (2:2)
vezette: Hugo Meisl (osztrák)
nézőszám: 9 000
Magyarország: Domonkos (MTK.) — Rumbold (FTC.), Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródy (FTC.), Gorszky (FTC.) — Sebestyén (MTK.), Krempels (MAC.), Korody (FTC.), Schlosser (FTC.), Borbás dr. (MAC.)
Németország: Werner (Holstein Kiel) — Hirt (Hertha Berlin), Riso (VFB. Leipzig) — Poetsch (Union Berlin), Ugi (VFB. Leipzig), Hunder (Viktoria Berlin) — Dutton (Preussen Berlin), Richter (Drezda), Worpitzky (Viktoria Berlin), Quek (Eintracht Braunschweig), Schulz (Hertha, Berlin)
Gól: Borbás (4.), Schlosser (29.), Sebestyén vagy Koródy (60.) ill. Worpitzky (6., 34.), Ugi (65. – 11-esből)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Herzog Ede, Löwenrosen Charles, Malaky Mihály, Zuber Ferenc és Minder Frigyes szövetségi kapitány.

A múlt hét a magyar-német reprezentativjainak jegyében folyt le. E mérkőzésnek úgy sport, mint sportpolitikai, valamint tiszta politikai szempontból vett nagyfontosságu következményei lesznek. Közelebb fogja hozni egymáshoz a két nemzetet s elő fogja késziteni az egymás iránti megértést. Németország manapság világhatalmi tényező, melynek kulturális és hatalmi erejével az egész világnak számolni kell. Ilyen hatalmas nemzetnek barátságát érdemes megnyerni. A német nép nem udvarias természetű náció. Azért amit mond, el lehet hinni. Pedig az itt időzött németek mind elragadtatással beszéltek a magyarokról. Lelkesedtek értünk. Rajtunk áll, hogy az alapon épületet rakjunk.

Magyar—német mérkőzés.

Az első magyar-német mérkőzés 3:3 arányban eldöntetlenül végződik!

A magyar sportélet ismét egy történelmi értékű eseménynyel, a magyar labdarúgás pedig egy értékes összeköttetéssel lett gazdagabb. Múlt vasárnap iktatódott be football-sportunk történetében, egy az igazi barátságon felépült közeledés első látható és értékelhető eredménye: a magyar-német reprezentativok első mérkőzése. A németekkel való barátság értéke el nem vitatható. Ezzel a nemzettel való barátkozás és rokonérzés nehezen született meg ugyan szivünkben, mert a szivünkben évszázadok óta felgyülemlett keserűségek, melyek a germán faj egy másik hajtásával való összeköttetésünknek visszamaradó érzései voltak, önkéntelenül reájuk is átvitettek. Az utolsó hónapok politikai eseményei azonban az igazi német fajt illetőleg, a magyarok érzelmi világában alapos változást idéztek elő. És most kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy az a nemzet, mely oly sziklaszilárdan állotta a szövetséget a nehéz időkben a politikában, annak a nemzetnek szövetségi hűsége a sportban sem lesz kisebb. Éppen ez oknál fogva érdemes volt a németekkel a barátságot keresni, azt ápolni és a jövőben azt ébren tartani. E mérkőzés létrehozását hosszú munka előzte meg s ennek érdeme Steiner Hugó, a MLSz. kiváló főtitkárától el nem vitatható.

A mérkőzés minden tekintetben kifogástalanul volt előkészí­tve s részleteiben keresztül, amiért annak rendezőit, a MLSz. elnökségét, de különösen Minder Frigyes szövetségi kapitányt magasfoku elismerés illeti meg.

Külsőségek: Az országszerte végig húzódó zimankos időjárás Budapestet sem hagyta érintetlenül. Az első magyar-német mérkőzés napján kellemetlen, hideg és nedves napra ébredtünk. A tavasz helyett, a várt meleg helyett, novemberi időjárás állott be. Szinte aggódni lehetett a mérkőzés sorsa iránt. A napilapok egy része, különben is agyonhallgatta a készülő nagy sporteseményt. A következmények azonban azt mutatták, hogy sem az egyik, sem a másik nem ártott. Kora délután megindult a népvándorlás a Millenáris pálya felé. Hömpölygött az emberáradat szakadatlanul. A két hatalmas tribünön kivül, az uj, a harmadik födetlen tribün is megtelt s egy talpalatnyi föld sem maradt üresen. A peronon is körülbelül 200—300 ember tanyázott. Az olcsó helynek a Csömöri-ut felé eső részében az embernyúlvány egészen a gól mögé ért, ami azt jelenti, hogy nézők száma meghaladta a kilenc ezret. Az eső a mérkőzés alatt is folyton szitálva hullott, de nem annyira erősen, hogy a játékot befolyásolhatta vagy a közönséget a födetlen helyekről elriasztotta volna.

A csapatok. Valamivel 4 óra után jelent meg elsőnek a német csapat. Egy-kettő kivételével, mind hatalmas szál legények voltak. A közönség hatalmas ovációban részesí­tette a kivonuló német legénységet. Dreszük német birodalmi sassal volt diszitve és valamivel tompább vörös szinü, mint amit a magyar reprezentatí­v szokott használni. A csapat összbenyomása igen kedvező volt. A magyar legénység magyar cí­meres fehér ingben jelent meg s a közönség itt sem spórolt az ovációval. Egyik csapat sem állott ki az előre közhí­rré tett összeállí­tásban. A német csapatban lényeges változásokat eszközöltek, mig a magyar csapatban csak egy változás történt, ugyanis az utolsó napon megbetegedett Weisz (FTC.) helyett Krempelsz került a jobb összekötő helyére.

A német csapat ereje. Az előzetes hí­rek szerint, a közönség legnagyobb része azzal a biztos tudattal ment a mérkőzés szí­nhelyére, hogy ott a magyar csapat döntő fölényü győzelmének lesz tanúja. Akik ezzel a . feltevéssel mentek ki a mérkőzésre, azok alaposan csalódtak. A német válogatott csapat első klasszisu kombinációnak bizonyult.. Védelme, beleértve a fedezetsort is, semmi kí­vánni valót sem hagyott hátra. Ez volt különben a csapatnak jobbik része. Ezek közül is a két hádvéd emelkedett ki. Fényes labdatechnikával, pompás helyezkedéssel és biztos í­télő képességgel dolgoztak. A kettő közül Rizo (Leipzig) volt a jobbik. A fedezetsorból Ugi (Leipzig) vált ki, s ő volt a német csapat legjobb embere. A fedezet játékosok mind rendkí­vül szí­vósak voltak s a rettenetes tempót elejétől végig birták, dacára annak, hogy munkájukat egyenletesen osztották el a védelem és támadás támogatásában. A csatársor gyönyörű kombinációkkal dolgozott s a pasz játékban messze felülmúlták magyar kollégáikat. Egyetlen, de végzetes jelentőségű hibájuk a lövéstől való irtózás, annak dacára, hogy tudtak lőni. A kapu előtt 15—10 méternyire is össze-vissza paszolgattak s szinte azt a benyomást keltették, mintha az elhibázott lövésért járó felelősséget a másikra akarták volna áthárí­tani. A kapusuk is biztos technikájú védő, s a nagy rutinra való helyezkedése mellett még rendkivül óvatos is. Egyetlen labdát sem becsült le. A kapus klasszisát különben az angol szaklapok is megfelelően méltatták, abból az alkalomból, midőn most legutoljára a német csapatban Anglia ellen játszott.

Általában hangsúlyoznunk kell, hogy a német reprezentativok főereje, nagy mozgékonyságukban, fényes labdatechnikájukban és jó kombináció képességükben rejlik. Ezzel szemben legnagyobb gyengeségük, hogy a mezőnybeli munkájukat, a kapuk előtti határozatlanságuk miatt kihasználni nem tudják.

A magyar csapat ereje. A magyar csapat nagy csalódást keltett. Válogatása, amint a mezőnyben kiállott, megfelelt a közhangulatnak, de játékuk messze elmaradt a közvárakozástól. Három játékos állott csak feladata magaslatán: Borbás dr., Sebestyén és Szendrő. Borbás tüneményes játéka magával ragadta az ezernyi publikumot s még azok is kénytelenek voltak lelkesülni, akik pedig már elakarták temetni a MAC. kiváló balszélsőjét. Sebestyén a mezőnyben szintén elsőrangút produkált, de kissé későn centerezett, sőt sokszor azt a benyomást tette, hogy azért várta meg a védelmet, hogy a hátvédbe rúgja a labdát s igy kornert érjen el. Kétségtelen, hogy egy pár kitűnő helyzetet teremtett, de sok kedvező alkalmat szalasztott is el. Minden várakozáson felül állót produkált Szendrő. Nem csak a maga nehéz feladatát oldotta meg oly biztonsággal, amely bámulatra ragadta még a legszőrszálhasogatóbb szakkritikust is, de e mellett helyre hozta mindazt a végzetes hibát is, amit Rumbold halomra követett el. Rumbold játékára nem lehetett ráismerni. Nem csak hogy nem produkált a helyén semmit, hanem azzal, hogy folyton elkalandozott a halfsorba, sőt a csatársorba, a legvégzetesebb erejű támadásoknak nyitott utat. A halfsor egyenesen csődöt mondott. Egyedül Gorszky, akiben pedig legkevésbé biztunk, tudta szárnyát sakkba tartani. A halfsor sem a védelemben, sem a támadásban nem állotta meg a helyét, és az első félidő huszadik percében már egészen kész volt. Soha olyan kevés labdát nem kapott még csatársor a fedezetektől, mint ez alkalommal. Néha 30—40 m.-es űr tátongott a fedezet és csatársor között. Ebben azonban a csatársor is hibás volt. Nálunk az utóbbi esztendőben az a végzetes felfogás kezd tért hóditani, hogy a csatársornak nincs más dolga, csak elől maradni s várni a labdákra. Ilyen körülmények között nem is volt csodálatos, hogy még Brody is az első 20 perc után beadta a derekát. A halfokat egyszerűen agyonpasszolták a német csatárok. S ha a magyar fedezet, megszerezte valahogy a labdát, nem tudta a nagy távolság miatt a csatársorba visszahelyezni. Néha szinte boszantó volt nézni, mint állottak a középső csatárok tétlenül, azután, hogy a német fedezetek a labdát elvették tőlük. A csatársor közepe nagyon gyengén dolgozott. Korody nem tudta a szárnyakat összetartani s a labdaosztásban csakis Schlosserre támaszkodott. Krempelsz, különösen az első félidőben rendkivül gyengén játszott. Idegen cipője miatt a labdát nem tudta kontrolálni s Sebestyénnel sem tudott összedolgozni, aki főleg egyéni játékot játszott. Borbás csak igen ritkán kapott labdákat, pedig az az napi formáját jobban ki kellett volna a középsőknek használni. A kapus is gyengén dolgozott. Jobban diszponálva a két első gólt védenie kellett volna. Általában a magyar csapat játékosai legnagyobb részének igen rosz napja volt s mélyen igazi tudásuk és ismert formájuk alatt játszott.

A játék bí­rálata. Az adott esetben az elért 3:3 végeredmény igazságosnak tekinthető. A németek a mezőnyben, a magyarok a gól előtt voltak jobbak. A német csapat játéka ideálisan fair volt, természetesen a magyaroké is. Akit nem befolyásolt teljesen a végeredmény alakulása, az a játékban nagy élvezetet találhatott, mert rendkí­vüli gyors irama mellett, a kép pillanatról pillanatra változott.

A bankett. A mérkőzés után a MLSz. elnöksége a német vendégek tiszteletére az Országos Kaszinó egyik külön termében bankettot adott, melyen a két csapat játékosai és a magyar labdarugó-sport vezető egyéniségei vettek részt. Az első felköszöntőt Kárpáti Béla a MLSz. elnöke mondotta a német vendégekre. A németek nevében Scharffe, a Német Labdarugók Szövetségének elnöke válaszolt, gyönyörű szavakkal ecsetelte azt a baráti viszonyt és hűséges szövetségi viszonyt, amely most már a sportra is átterelődik a két nemzet között. Frappáns hatást ért el Iszer Károly, ki tömör beszédében méltatta a nap jelentőségét. Végül elhatározták, hogy a MLSz. táviratban fogja üdvözölni a német császárt és trónörököst, mig a német a magyar királyt és József főherceget,

A játék lefolyása. Gyenge széltől segitett oldalt kapják a németek s ők kezdenek. A labda azonban hamarosan Sebestyénhez kerül, akinek lefutását, illetve magasan ivelt lövését a németek kapusa ököllel kiütve, utasí­tja vissza a mezőnybe. A vendégek felelete előbb ugyan a balszélső offside állásán hiúsul meg, de a következőkben a Worpitzky centercsatár támadása a balszárny által gyönyörűen folytatva, már Domonkosnak ad munkát, aki a balszélső centeréből Quck fejesét kénytelen védeni. Most Borbáshoz kerül a labda, aki a jól kiadott paszszal szédületes iramban maga mögött hagyja a németek védelmét s 14 méterről hosszú lapos lövést küld a kapura. A kapus a labda után nyúl, de kezéből az centiméterekre a hálóba pattan. Werner kapus ugyan a következő pillanatban kivágja a gólból a labdát, de az éleslátásu biró a labdának a kapusikon való át jutását már előbb konstatálva gólt í­tél. (4. p.). Csak pillanatokig tarthat az öröm, mert a német csapat mesés összjátékkal viszonzásul a magyar kapu elé viszi a labdát, amely előbb ugyan még eredménytelen kornerrel végződik, de egy perc elteltével a vendégcsapat csatársorának céltudatos összjátéka a centercsatárt oly előnyös helyzetbe juttatja, hogy az jól helyezett lövéssel kiegyenlithet. A lövés annyira helyezve volt a bal sarokba, hogy Domonkos nem védhette. (6. p.) 1:1! A magyarok meglepődnek a németek korai kiegyenlitésén, kissé trémázva játszanak, az ellenfél ennek következtében még jobban erőre kap. Ugy hogy körülbelül 10 percig szóhoz, sem jutnak reprezentativjaink. Szerencse, hogy a németek játéka is csak mezőnyjátékban merül ki, a magyar kaput igy komolyan nem veszélyezteti. Végre Sebestyén révén kiszabadul a magyar csapat a németek offenzí­vájából, de sem ez, sem a kitűnő jobbszélső ujabb támadása, amelyet Schlosser továbbit, nem hoz pozití­v eredményt, mert a németek kapusa helyén van. (17 p.). A magyarok következő támadása eredménytelen kornerrel végződik, ép ugy nem hoz nagyobb veszélyt a németekre a következő percekben a magyar csapat szabadrúgása, amelyet Werner utasí­t vissza. (25 p.). Továbbra is a mieink maradnak támadásban, amelynek végre eredménye lesz. Korody leleményes kombináció után jó helyzetbe Schlossernek adja a labdát, aki azt kitűnő helyezéssel védhetetlenül a gólba lövi. (29. p.) 2:1! Újra a magyaroknál a labda: Sebestyén lefutása kornert hoz a magyaroknak. A németek elhárí­tják a veszélyt. Balszárnyuk gyors adogatással áttöri a magyar védelmet s centercsatáruknak, Worpitzkynak arra is jut ideje, bár rajta lóg a védelem, hogy szép kitörése után a labdát közvetlen a gólfa mellett a gól bal sarkába helyezhesse. Újra kiegyenlí­tve! 2:2! (34 p.). A magyar csapat vehemens ellentámadással felel. Borbás dr. rohan le a balszélen, középre adott labdája nagy zavart idéz elő a németek hálója előtt. Néhány passz, Krempels lövéshez jut, amit a bal bek kézzel érint. A közönség büntetőt követel! A biró azonban Schubert határhiró megkérdezése után, (aki nem látta a 11-es tényét) a 11-est nem itéli meg. Krempels magas lövésével ér véget a félidő. Kornerarány 4:1 a magyarok javára. Félidő 2:2.

Újra kezdés után a magyar reprezentatí­v csapat lép fel támadólag. Néhány pillanatnyi középjáték után Sebestyén fut le és centerét kornerre védik a német kapu előtt. (4 p.) Néhány percig tartó középjáték után ismét Sebestyén vezet támadást, de középre adott labdáját nem értékesí­thetik, mert a német kapus jól véd. A magyar balszárny támadása Borbás messziről lőtt váratlan suttjával nyer befejezést, amelyet ismét az idegen csapat kapusa utasit vissza. A magyarok balról rúgott kornere kavarodást idéz elő, amelyből Sebestyén a vezető gólt szerzi meg. (15 p.) 3:2! A vezetés megszerzése fellelkesitőleg hat a magyar csapatra, mindenki a magyarok végleges, elhatározó fölényét várja. Borbás viszi le a labdát, amelyből Schlosser éles lövését csak korner árán tudja Werner a német gólban menteni, amelyből ismét sarokrúgás származik. (18 p.) A németek fokozott erővel látnak munkához s a magyar kapu elé terelik a játékot. Domonkos védendő, szabálytalanul akadályozza meg a németek balszélsőjét. A biró kissé tulszigoruan, de jogosan 11-est itél, amelyet Ugi centerhalf védhetetlenül a kapu jobb sarkába plassiroz. 3:3! (20 p.). A mérkőzés kimenetele ezzel ismét nyí­lt lesz! Vajjon melyik csapat éri el újra a vezetést? A magyarok támadnak ismét, de Werner Korody támadását és a magyarok szabadrúgását sorra kivédi. A magyarok támadásai erő- és tervnélküliek, mivel részint Korody erősen fáradtan játszik s Schlosserrel egyetemben igen önző játékot produkál. Borbás támadása ismét Wernert foglalkoztatja. Most a németek kerekednek felül s nagyon félő, hogy a győzelmet szerzik meg. Energikus támadásainak azonban a magyar védelem végső megfeszí­téssel áll ellen. A németek í­gy csak három eredménytelen kornert érnek el a 34., 38. és 40-ik percben. Kiszabadul végül a magyar csatársor is s Sebestyén szép lefutása a győzelem kiví­vását helyezi kilátásba, de a fáradt Korody nem tudja értékesí­teni a jobbszélső beadását. A félidő utolsó percében még Schlosser egyéni játéka kecsegtet reménynyel, de lövését a német kapus kifogja s ezzel pár pillanat múlva a mérkőzés is véget ér.

Németek: Werner (Holstein, Kiel) — Hirt (Herta, Berlin), Riso (VFB., Leipzig) — Poetsch (Union, Berlin), Ugi (VFB., Leipzig), Hunder (Viktoria, Berlin) — Dutton (Preussen, Berlin), Richter (Drezda), Worpitzky (Viktoria, Berlin), Quek (Eintracht, Braunschweig), Schulz (Herta, Berlin).

Magyarok: Domonkos (MTK.) — Rumbold (FTC.), Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródy (FTC.), Gorszky (FTC.) — Sebestyén (MTK.), Krempels (MAC.), Korody, Schlosser (FTC.), Borbás dr. (MAC.)

Kornerarány félidőben 4:4.

Biró: Meisl Hugó (Kriketter). Határbirák: Schubert M. Ferenc (MUE.), Herczog Ede (MTK.)

(Nemzeti Sport, 1909. április 10.)

Magyar-német szövetségi mérkőzés.

— 1909 április 4. —

A magyar-német válogatottak első találkozása — váratlanul — eldöntetlen eredménnyel végződött. A mérkőzést megelőző hí­rek a német csapatot igen gyengének tüntették fel, amely csapat ellen könnyű dolga lesz, a mi — mindenki által helyesléssel fogadott összeállí­tású — reprezentatí­v csapatunknak. Érthető érdeklődéssel tekintett tehát mindenki e mérkőzés felé, mely a német és a magyar labdarugósport ní­vója közötti különbséget volt hivatva feltüntetni. A győzelem azonban — sajnos — ezúttal elmaradt. A német birodalmi válogatottak nemcsak, hogy rosszabbak nem voltak a mieinknél, de összjáték és stilus dolgában bizony felül is múlták a magyar csapatot. Valóban bámulatos, hogy a német birodalom különböző városaiból összeválogatott játékosok minő precziz s az angol csapatokéhoz hasonló összjátékot produkáltak, hogy megértették egymást s mily hamar felismerték a magyar csapat erősségét és gyengéit s miként igyekeztek ezt ellensúlyozni vagy a maguk javára kiaknázni.

A csapat s egyúttal a mezőny legjobb játékosa a centerfedezet a lipcsei Ugi volt. Higgadt, nagy játékrutinnal biró, fáradhatatlan játékos, ki gyakran egymaga látta el a halfok nehéz szerepét, mig a másik két fedezet, hol az aránylag gyengébb hátvédsort, hol pedig előrehuzódva, a csatárokat támogatta. A csatársornak különösen a bal oldala volt jó; centercsatáruk, valamint balszélsőjük, Schulz (Hertha-Berlin) igazán elsőrangú játékosok; méltó partnereik voltak a bal és a jobb összekötő csatárok is, kik igen szép passzjátékkal közelí­tették meg mindannyiszor a magyar kaput, de a kapu előtt határozatlanoknak látszottak; a legtöbb támadásuk — igaz ugyan, hogy ebben nagy része van, az egyik magyar hátvédnek: Szendrőnek — mire góllövésre kerültek volna, befejezetlen maradt. A német hátvédek erélyesen — mindamellett teljesen fairen — játszottak.

A kapuvédő Werner (Holstein-Kiel) igen jól helyezkedő, nyugodt és merész játékos, kit a szerencse is segí­tett a mérkőzésen. Több ököllel védett labdája ugyanis ahogy sikerült a mezőnybe visszaröpí­teni, épp úgy keze mellett a hálóba is csúszhatott volna. A csapat valamennyi játékosa nyugodt és fair játékos.

A magyar csapat játékáról már nem sok kedvezőt mondhatunk. A játékosok legnagyobb része nagy indiszpoziczióval küzdött. Állí­tólag, a németek kedvéért beszerzett tulnehéz labda volt az oka az indiszpozicziónak, bár mi — ha már valami külbehatásban keressük az okot — ezt inkább a hideg, szeles és esős időjárásban véljük feltalálni. A magyar reprezentativek játéktudása — egynéhány kivételével — nem volt kielégí­tő. A csatázósornak csak a két szélsője, Sebestyén és Borbás, állották meg helyüket, kik csakugyan igen szép játékot produkáltak. Veszélyes lerohanásaik és remek centerezésük a mérkőzés legizgalmasabb perczeit szerezték a közönségnek. A csatársorban Weisz F. helyén, ki betegsége miatt nem játszhatott, Krempels szerepelt és pedig igen gyengén.

Reprezentatí­v csapatunk fedezetsora szerezte a legnagyobb meglepetést. Mindhárom játékos mélyen formája alatt játszott. Rosszul helyezkedtek, hamar kifáradtak, a labdaszedésről is megfeledkeztek. A hátvédsorban volt a csapatnak kétségkí­vül legjobb embere: Szendrő. Biztos helyezkedése, hosszú rúgásai, nem egyszer komoly veszélyt hárí­tottak el a magyar kaputól. Partnere Rumbold sokat hibázott s minduntalan a fedezetsorba ment előre. A kapus, Domonkos, is gyenge volt ezúttal.

A mérkőzés személyeiről szólván, nem feledkezhetünk meg Meisl bí­róról, kinek korrekt, precziz, határozott és ellentmondást nem ismerő bí­ráskodása valóban mintául szolgálhat a mi biráinknak is. Méltó segí­tői voltak, fontos tisztében a határbirák: Herzog Ede (MTK) és Schubert M. Ferencz (MUE).

Már a kora délutáni órákban, daczára hideg időjárásnak és a permetező esőnek, óriási tömegekben vonult ki a közönség a millenáris pályára, hol ez alkalommal a rendes tribünökön kí­vül még egy uj póttribün is várta az érdeklődők sokaságát. Jóval a kitűzött idő, 1/2 4 óra után, feltűnt a két tribün között a német labdarugók piros dresszes csapata. Riadó éljenzés, hatalmas tapsvihar fogadja a rokonszenves megjelenésű, szálas német fiukat, kik lassan bevonulnak a pályára. Néhány perczel utóbb, lelkes éljenzés közepette jelenik meg a pályán a piros kabátos, fehér dresszes magyar csapat.

A német válogatott csapat összeállí­tása: Werner (Holstein, Kiel) — Hirt (Hertha, Berlin), Riso (V. F. B., Lipcse) — Poetsch (Union, Berlin), Ugi (V. F. B., Lipcse), Hunder (Viktoria, Berlin) — Dutton (Preussen Berlin), Richter (Drezda), Worpitzky (Viktoria Berlin), Queck (Eintracht Braunschweig), Schulz (Hertha Berlin)
A magyar csapat összeállí­tása: Domonkos (MTK)  — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Biró (MTK), Bródy (FTC), Gorszky (FTC) — Sebestyén (MTK), Krempels (MAC), Korody (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (MAC)

(Első félidő.) A német csapat kezd, de azonnal a mieink lépnek támadásba s már az első perczben védésre kényszerí­tik a német kaput. A németek csakhamar visszaadják e támadást, mely ugyancsak a kapust, Domonkost is foglalkoztatja. Majd Borbáshoz kerül a labda, ki gyors iramban viszi a kapu elé, lövése a kapus kezéből kiperdül, de ez utána kap, azonban biró a gólt megí­téli (4 p.). A közönség biztatására a magyar csapat újra támadólag lép fel, azonban a németek visszaszorí­tják és az 5. perczben kornerhez, majd két percz múlva Worpitzky és a hiányos magyar védelem révén szép gólhoz jutnak. Az elért eredmény által fellelkesitett német csapat újólag támad, de a folytonosan lesben álló balszélsőjük miatt a biró sok támadásukat szakí­tja félbe. A 17-ik perczben Sebestyén vezet támadást, szép beadását azonban a középső csatárok kézzel segí­tik a kapuba, minek következtében a biró a gólt nem adja meg. Sebestyén újabb beadását Schlosser éles lövéssel továbbí­tja a kapura, mit a kapus csak kornerre tud védeni. A magyar csapat folytonosan támad, a csatárok azonban egyik hibát a másik után követik el, igy a 28-ik perczig teljesen eredménytelen a játék. Ekkor Schlosser szépen helyezett lövéssel megszerzi a vezető gólt. Nem sokáig marad azonban ez az eredmény, mert alig 5 percz múlva a német válogatottak, ugyancsak Worpitzky révén a kiegyenlí­tést újra megszerzik. A félidő vége felé a német kapu előtt valaki kezével üti le a labdát. A biró azonban nem tudván megállapí­tani, hogy magyar vagy német játékos vétett-e handset, a közönség által követelt tizenegyest nem í­téli meg. Félidő 2:2.

(Második félidő.) Szünet után a közönség nagy része még mindig bí­zik a magyar győzelemben. A pályára bevonuló német csapatot ismét zúgó tapssal és „hoch“ kiáltásokkal fogadja. A magyar csapat fogadtatása azonban az előbbinél már némileg csendesebb, leginkább Szendrőt, Borbás dr.-t és Sebestyént éljenezik meg. Kezdés után a magyar csapat lép frontba. Szépen támad, de már meglátszik a játékosokon az előbbi félidő erős irama által okozott fáradtság. Az 5-ik perczben kornerhez, majd pedig a 15 ik perczben Korody szép lövése folytán gólhoz jut a magyar legénység. Néhány perczig még a mieink támadnak. Erőteljes ostromuk nehéz munkát ad a német védelemnek, mely most igen jól és szerencsével működik. Kis idő múlva már a magyar kapu előtt folyik a küzdelem. A 24-ik perczben Domonkos a kapu előtti kavarodásban Schulze csatárt átkarolja, mire a biró tizenegyest í­tél, miből a német csapat — immár harmadszor is — kiegyenlí­t. A közönség buzdí­tására a magyar fiuk újra támadást intéznek, de a kapu előtti határozatlanságuk — meg a merészen dolgozó német kapus ügyessége folytán — eredményhez nem tudnak jutni. Majd ismét a németek jutnak fölénybe s háromszori kornerrugásuk komoly veszélybe hozza a magyar kaput A játék vége felé azonban ismét a magyar csapatot látjuk offenzivában. Sebestyén lefutása után átadja a labdát Korodynak, ki a kapu mellé hibáz, majd Schlosser lövése foglalkoztatja a német kapust. A németek térfelében folyik a játék akkor is, midőn a biró a mérkőzés végét jelzi.

*

Mérkőzés után, este, az Országos Kaszinó földszinti termében bankett volt a német csapat tiszteletére, melyen számos felköszöntő hangzott el a német – magyar sportbarátság megszilárdí­tására. A MLSz elnöke, Kárpáti Béla szép szavak kí­séretében nyújtotta át a MLSz ajándékát, egy selyem zászlót, valamint a „Corda Fratres“ hatalmas babérágát a németeknek, kiknek nevében Scharfe János, szöv. titkár köszönte meg a fogadtatást és a szives vendégszeretetet. A MLSz elnökségéhez az Oest. Fussb. Verband és a MOTESz táviratokat intéztek, melyekben a német sportbarátságot ünnepelték. A táviratok felolvasását különösen a német vendégek fogadták kitörő lelkesedéssel. A lakomáról a MLSz a német császárt és a trónörököst, a németek pedig a magyar királyt és József főherczeget táviratilag üdvözölték.

(Sport-Világ, 1909. április 10.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.04. 15:30 m4 Sport
EL-csoportkör 12.09. 21:00 M4 Sport
12.12. 16:30 m4 Sport
12.18. 14:45 m4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ