2014.X.11. EB selejtező, Románia – Magyarország: 1-1

Dárdai döntetlennel debütált – 1981 óta először szereztünk pontot Romániában

Rusescu góljával vezettek a románok, Dzsudzsák szabadrúgásból egyenlí­tett Bukarestben.
A magyar labdarúgó-válogatott Románia ellen játszott az Eb-selejtező F-csoportjában. A harcosan, fegyelmezetten játszó magyar csapat ellen a hazaiak a szünet előtt nem sokkal vezetést szereztek Raul Rusescu révén, de Dárdai Pál legénysége a hajrában a pokoli hangulat ellenére is egyenlí­tett Dzsudzsák Balázs pompás szabadrúgásgóljával. 1972 óta talált be újra Romániában nemzeti csapatunk, amely nyerhetett volna a végén, ha Nikolics Nemanja gólra váltja ordí­tó helyzetét.

 

EB-selejtező mérkőzés
ROMÁNIA – MAGYARORSZÁG 1–1 (1–0)
Bukarest, Nemzeti stadion, 54.000 néző, vezette: William Collum (Conquer, Chambers – skótok)

ROMÁNIA: Tatarusanu – Chiriches, Goian (Gardos 5.), Grigore, Rat – Hoban, Pintilii – Maxim (Stancu 84.), Chipciu, Sanmartean (Tanase 67.) – Rusescu
kispad: Lung, Pantilimon, Luchin, Latovlevici, Moti, Torje, Prepelita, Enache, Keserü
Szövetségi kapitány: Victor Piturca

MAGYARORSZÁG: Király – Varga J., Juhász, Korcsmár, Kádár – Gera (Tőzsér 77.), Elek – Lovrencsics (Simon K. 63.), Dzsudzsák, Stieber (Nikolics 46.) – Szalai
kispad: Dibusz, Megyeri, Fiola, Korhut, Kovács I., Kalmár, Gyurcsó, Priskin, Varga R.
Szövetségi kapitány: Dárdai Pál

Gól: Rusescu (45.) illetve Dzsudzsák (82.)
Sárga lap: Hoban (18.), Gardos (31.), Grigore (80.), Chipciu (89.), Rat (90+2.) illetve Gera (26.), Varga J. (51.), Juhász (69.), Elek (75.), Király (86.), Korcsmár (90+1.), Tőzsér (90+2.)

Egy évvel ezelőtt pocsékul kezdett a magyar válogatott, már a második percben hátrányba került Marica találata miatt. Ezúttal szerencsére elmaradt a korai gól, bár a 3. percben í­gy is felszisszenhettünk, amikor Chipciu veszélyes bal oldali beadása után nagy nehezen tisztázott a védelem. Támadásban maradtak a románok, előbb ismét egy Chipciu-beadás után alakult ki kisebb riadalom, de mindenki lemaradt a labdáról, majd Maxim erősen lesgyanús helyzetből durrantott a jobb felső sarok fölé. A mieink az első negyedórát követően kezdtek éledezni, de sem Dzsudzsák szöglete, sem egy gyönyörű kombináció végén történő szabálytalanság miatt megí­télt 20 méteres szabadrúgása nem okozott végül veszélyt. A félidő derekához érve a csapatkapitány Rat szánta el magát távoli lövésre, de Királynak ez nem okozott gondot, majd a Varga szabálytalanságát követő hazai szabadrúgás után ezúttal már valóban lesen állt meg az akció. A 39. percben aztán megrezdült a románok hálója! Dzsudzsák bal oldali szabadrúgása után Szalai fejelt a hosszú sarokba, de a leshatár környékéről induló támadó találatát nem adta meg a játékvezető… Az első játékrész utolsó percében pedig a magyar háló is megrezdült… Csak ez a gól már ért. Varga ragadt be csúnyán a félpályás indí­tásnál, Rat középre adására Rusescu érkezett üresen, és hét méterről a jobb felsőbe lőtt, 1–0.

A második félidőre Dárdai Nikolics pályára küldésével próbált lendületet hozni a játékba, Lovrencsics megiramodásai pedig üde szí­nfoltot jelentettek, még ha a lövése veszélyt nem is jelentett a kapura. Az 52. percben Gera óriási passzal indí­totta a felezővonaltól kilépő Nikolicsot, de Pintilii a 16-oson belül sajnos gyönyörűen szerelte. Nem sokkal később Gera és Lovrencsics összjátéka után Szalai került helyzetbe az ötös előtt, de tisztázni tudtak előle, majd ismét a románok kerültek fölénybe, de Juhász mentett Rusescu elől. A 69. percben aztán a románok is megtapasztalták, milyen, ha korán örülnek egy találatnak, más kérdés, hogy Rat beadásánál Rusescu nem centikkel, hanem méterekkel volt lesen fejese előtt. Az utolsó negyedóra kezdetén beí­velésekkel próbáltuk feltörni a román reteszt, hiába, majd Hoban távoli bombája zúgott el a léc felett. A 82. percben aztán jött az egyenlí­tés! Dzsudzsák esett el a 16-os előterében, a megí­télt 20 méteres szabadrúgásból pedig a jobb felső sarokba tekert, 1–1! (1972 óta először szereztünk gólt Romániában!) Sőt, maradtunk lendületben, Dzsudzsák távoli lövése nem okozott gondot Tatarusanunak. A 87. percben viszont óriási lehetőség maradt ki, Nikolics használta ki szépen Chiriches mélázását, de az ötös sarkáról elengedett lövése egy hazait érintve elkerülte a bal alsó sarkot. Az utolsó percekben még Szalai kerülhetett volna nagy helyzetbe, ha mellel át tudja venni a labdát, majd Juhásznak kellett mentenie, újabb gól azonban már nem esett.

Az 1–1-es eredmény azt jelenti, hogy 1981 óta először szereztünk pontot Romániában, akkor gól nélküli döntetlen született.

További képek …

AZ F-CSOPORT ÁLLÁSA

1. Észak-írország 2 2 – – 4–1 +3 6
2. Finnország 2 1 1 – 4–2 +2 4
3. Románia 2 1 1 – 2–1 +1 4
4. Magyarország 2 – 1 1 2–3 –1 1
5. Görögország 2 – 1 1 1–2 –1 1
6. Feröer 2 – – 2 1–5 –4 0

Nyilatkozatok:

20141011-romania-dardai-szabics„Nem úgy kezdtünk, ahogy terveztem, nem úgy húztuk meg az első tí­z percet, ahogy szerettem volna. Amí­g nem kerültünk hátrányba, addig nagyon kapkodtunk, nem nyugodtunk meg” – mondta Dárdai Pál.

„A románok nagyon sokat invesztáltak ezzel a futómennyiséggel, ha nem rúgták volna a gólt a szünet előtt, a második félidőben végük lett volna, ennyit nem lehet futni. Belementek a kockázatba. A második félidőben fölénybe is kerültünk, és ha mi vezettünk volna, kicsit másképp nézett volna ki. De ez igazságos döntetlen” – tette hozzá a kapitány, aki szerint a második félidőben szét is zilálhattuk volna a román csapatot.

„Gera Zoltán a mezőny legjobbja volt, de nem tud kilencven percet játszani. Jól jöttek be a cserék. A középpályás letámadásban azokon a területeken, ahol szerettük volna, megszereztük a labdát, négy nap alatt ez volt az elsődleges cél. Nem maradt azonban idő a támadózónában való nyomásra, ott bizonytalanok voltunk. A labdaszerzés utáni megindulások az első félidőben nem jöttek, a másodikban igen. Reméljük, két-három meccs múlva ez még jobban funkcionál.”

Dárdai a középpályás védekezésnél a csapat fontosságát emelte ki, szerinte mindenki nagyszerűen játszott. Viszont nem szabad lebecsülni a következő ellenfelet, mert ez a munka ezen a talajon a Feröer elleni meccsen benne lesz a lábakban.

„A románok nem leptek meg semmivel, talán csak azzal, hogy a védekezésüket kissé visszább húzták.”

„Nagyon jó érzés volt, hogy a szurkolók engem éltettek, igen jó stábbal dolgozom, rendkí­vül segí­tették a munkát. Ez az egész a szurkolók körül forog. Régóta járnak Romániába, gólt rúgni és pontot vinni innen nem szoktunk. Elégedetten mennek haza, és ezt meg is érdemlik a szurkolók.”

„Ne legyünk telhetetlenek, ez egy nagyon jó és összeszokott román csapat. Az én játékosaim négy napot kaptak a mi játékrendszerünk megtanulására. Ennek ellenére nagyobbat játszottunk, mint a románok.”

„Nem éreztem a nagy veszélyt, alig vártam, hogy a gól után az öltözőbe menjünk, s meghúzzuk az előre eltervezett cseréket. Mondom még egyszer, hogy ennyit nem lehet futni, mint a románok tették az első félidőben. Biztos voltam, hogy a másodikban meglesznek a lehetőségek. A románok eltaktikázták magukat.”

„A románok belementek abba rizikóba, hogy minket agyonvernek húsz-harminc perc alatt, de nem rúgták be a három négy gólt. Ha nem kapjuk azt az egyet, a második játékrészben jobban szétziláltuk volna őket. Nem lehet ennyit futni a futballban.”

20141011-romania-geraA végén megnyerhettük volna a meccset, de ő nem telhetetlen, az 1–1 Romániában nagyszerű eredmény – többek között ezt mondta Gera Zoltán a szombat esti bukaresti Románia–Magyarország labdarúgó Eb-selejtező után a helyszí­nen tartózkodó magyar tudósí­tóknak.

– A nagy boldogság közepette Szalai Ádám szomorkodott a támadójáték akadozása miatt.Önnek is van hiányérzete?
– Idegenben egy pont Románia ellen, azt hiszem, a meccs előtt mindenki azt mondja, hogy nagyszerű eredmény. Főleg annak tudatában, hogy ők szerezték meg a vezetést az első félidő utolsó percében. Lélektanilag ez nagy csapás volt számunkra, de a szünetben rendeztük a sorainkat. A második félidőben fölényben voltunk a mérkőzésen, nem tudom, hogy ez kintről hogyan látszott, és a végén megérdemelten szereztük meg az egyenlí­tő gólt egy fantasztikus szabadrúgás után. És igen, az utolsó pillanatban volt egy lehetőségünk, hogy megnyerjük a mérkőzést, de nem vagyok telhetetlen, örülök az egy pontnak.

– Dárdai Pál szerint ön volt a mezőny legjobbja.
– Örülök, hogy értékelte a teljesí­tményemet. Védekező középpályást kellett játszanom, és őszintén mondom, egyáltalán nem okozott problémát. Örülök neki, ha ő í­gy látta, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy továbbra is hasznomat vegye.

– Korábban játszott már ezen a poszton?
– Kezdőként még nem, de olyan már előfordult, hogy az ellenfél vezetett, támadót cserélt az edzőnk, és engem visszarendelt középső középpályásnak. Ez volt az első mérkőzés, hogy tipikusan, kimondottan középső, védekező középpályást kellett játszanom.

– Önök is úgy érezték, hogy a románok nagyon elfáradtak az utolsó fél órára?
– Az első félidőben nagyon erős tempót diktáltak, nagyon beszorí­tottak bennünket, sokat mozogtak, jól játszottak. A második félidőben egy kicsit feljebb toltuk a védekezésünket, nem hagytuk őket úgy kibontakozni. Szerintem el is fáradtak, vagy egyszerűen mi átvettük az irányí­tást, ezt nem tudom… Mindenesetre örülök, hogy egy magyar csapat nem kullogott, hanem diktálta a tempót. Még egyszer mondom, ez nagyszerű eredmény, Romániában egy ilyen közegben emberpróbáló feladat… Az otthon értünk szorí­tók és a Magyarországról érkező szurkolók megérdemelték már, hogy végre ne zakóval távozzunk innen. Örülök, hogy í­gy alakult a mérkőzés.

20141011-romania-dzsudzsakA mieink csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs a lefújás után elmondta, megérdemeltnek tartja a döntetlent.

„Abszolút megérdemelt a döntetlen, főleg ha még azt is hozzávesszük, hogy az utolsó percben ajtó-ablak helyzete volt Nikónak, és pár percen múlott, hogy nagyobb örömet szerezzünk és még nagyobb tettet hajtsunk végre. Természetesen nem vagyunk elégedetlenek az eredménnyel, amit lehetett ebből az öt napból, egy új felfogással, egy új stábbal, kihoztuk a legnagyobb rivális elleni meccsből” – mondta a lefújás után az MTVA kamerái előtt a válogatott csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs.

Az egyenlí­tő gól szerzője szerint a szünet után már jól is játszott a csapat.

„A második félidőben úgy játszottunk, ahogy kell, ahogy azt megbeszéltük. Nem volt helyzetük, nem tudtak mögénk kerülni, uraltuk a középpályát. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ezt a túrát megtette, remélem, hogy otthon is büszkék ránk.”

„Az első félidőben hazai pályán szerették volna minél hamarabb feltörni a védekezésünket.Negyvennégy percig ha nem is jól, de szervezetten játszottunk, aztán sajnos egyszer kihagytunk, és be is találtak. Az első játékrészben nem nagyon mertünk bátran előre menni, valami miatt akadozott a támadójátékunk, könnyen eladtuk a megszerzett labdát.”

„A szünetben semmi extra nem történt, mindenki nyugodt volt, a stábot is beleértve, mindenki látta, hogy a románok nem jobbak ezen a meccsen, és azt kell elhinnünk, amit a héten nem közhelyként, de a kapitány és mi is hangsúlyoztunk, hogy jó játékosok vagyunk, meg merjük mi is csinálni az egy-egyeket, és le is tudjuk venni őket, ha kell. Ezzel az eredménnyel a legnagyobb rivális otthonában nem kell szégyenkeznünk, és remélem, hogy kijaví­tottuk a tavalyi hibát” – zárta mondandóját Dzsudzsák.

NYILASI TANÁCSA IS KELLETT A MAGYAR GÓLHOZ

„Nyilasi Tibor a hét elején megkérdezte, hogy miért csak két méterről futok neki a labdának. A lefújás után nyakon vágott, hogy erről beszélt…” – mondta a magyar gólt szabadrúgásból szerző Dzsudzsák Balázs már a Nemzeti Sport Online-nak.

*

Hit és hitelesség: ezt hozta Dárdai Bukarestbe

A szövetségi kapitány szerepe nagyon leegyszerűsödött a világfutballban. Egy kapitánynak alig van ideje dolgozni a csapatával, kí­sérletezni nincs sok lehetősége, a poszt maga pedig állandó reflektorfénynek és kritikának van kitéve. Dárdai Pál a valaha volt legfiatalabb trénerek egyikeként dirigálta a válogatottat Bukarestben – és megadta azt a hitet, valamint hitelességet, amelyet a hazai közeg nem tudott felkí­nálni.

Ha ez volt a magyar edzői szakma arcul köpése, akkor nem is sikerült rosszul. Valamint tényleg motiváltabb, illetve egységesebb lett a válogatott.

A román–magyar mérkőzés döntetlenjétől nem lesz jobb a hazai futball. Nem lesz több hozzáértő, jó, avagy remek (utánpótlás)edző. Nem lesz jobb a játékosválaszték. Nem lesz jobb az elit. Nem nőnek ki hirtelen a földből képzett szélső hátvédek vagy gólvadász csatárok. Nem lesznek többen a stadionokban. Nem lesz BL- vagy El-főtáblás csapatunk, mi több, nem garantálja egyáltalán, hogy nem fogunk szenvedni Feröeren és megverjük a finneket, márpedig ahhoz, hogy a magyar válogatottnak legyen esélye legalább pótselejtezős helyet fogni az Eb-kvalifikáción, ebből a két meccsből hat pont kell.

Sőt! Még egy kijutás sem változtatná meg alapjaiban a közeget, amely évtizedek óta saját mocsarába húz szinte mindent és mindenkit.

Ugyanakkor úgy állhattunk fel a helyünkről, hogy ebben a csapatban volt erő ahhoz, hogy felálljon. Az elmúlt két évtizedben éles helyzetben, idegenben ez most harmadszor sikerült (1997-ben egy gyengébb játékerejű finn válogatott, 2013-ban pedig a törökök ellen). Egy olyan helyszí­nen, amelyen annyi megaláztatás ért bennünket. Ha visszaemlékszünk az ezelőtti három bukaresti mérkőzésre, mindegyikben kaptunk egy gólt az első öt percben, legfeljebb ötvenhárom perc alatt pedig mindegyik mérkőzés érdemi része véget ért, ki voltunk pipálva, ugrálhattak a román drukkerek.

Most nem.

Szombaton nem.

Nem tudhatom biztosan, ám hiszem, hogy ebben a talpra állásban döntő szerepe volt egy olyan embernek, aki olyan fiatalon került oda a válogatott kispadjára, mint senki 1930 óta. Aki bevallotta, hogy vannak kétségei azt tekintve, hogy alkalmas-e erre a posztra már most, hiszen tudja, tanulnia kell még a szakmát (itthon mintha kevesen vallanák be ezt). Aki ugyanakkor több száz mérkőzést játszott a világ egyik legkeményebb bajnokságában, amelyben minden egyes szereplésért – légiósnak pláne – meg kell dögleni a pályán. Naponta. Aki klubrekorder lehet egy patinás német klubban, aki pontosan tudja a saját példájából, mi kell ahhoz, hogy ilyen szinten szerepeljen egy játékos több mint egy évtizedig.

Röviden: hiteles.

Dárdai Pálra minden bizonnyal odafigyelnek azok a játékosaink is, akik – sajnos fájdalmasan kevesen – erős, meghatározó ligákban edződnek. Tudják, hogy ő nem a futballvilág főáramát kí­vülről szemlélőként oszt nekik tanácsokat, hanem annyi elitligás és nemzetközi meccsel a háta mögött, amennyiről a legtöbb magyar labdarúgó csak álmodik. Nem a hazai futball kétségbevonhatatlan elszigeteltségéből beszél, hanem egy olyan ország tapasztalatait magába szí­vva, amely most a nemzetközi futballvilág (egyik) ura. Bármilyen fiatal edző is.

Ettől még nyilvánvalóan nem lesz edzői géniusz, hibázhat, hozhat rossz döntést, kiütközhet a rutintalansága – most irányí­tott először felnőttcsapatot –, ám azon a tényen ez nem változtat, hogy gólt lőttünk és pontot szereztünk ott, ahol ez évtizedek óta nem sikerült. Román földön, ami szurkolói szemmel a lehető legnagyobb presztí­zsmeccs. Hiúsági és büszkeségi kérdés.

Felemelt fejjel léphetünk tovább Bukarestből, és erre sem volt évtizedek óta példa. A munka folytatódik, következik Feröer, ne higgyük azt, hogy laza séta lesz, mert csak áltatnánk magunkat.

De jobb érzés volt felállni a mérkőzés után, mint a közelmúltban szinte bármikor. Nem volt ez olyan magyar válogatott, amely lefocizza ellenfelét (őszintén: ki várja ezt el Románia ellen idegenben, és ha elvárja, mit szed?!), de olyan válogatott volt, amely hátrányba kerülve tökösen futballozott, nem pedig riadtan szemlélte az eseményeket. A mai válogatott futballban nem lehet sokat cizellálni a felkészí­tést. A válogatott edzők másfél hetet, néha annyit sem dolgozhatnak együtt csapatukkal. Nem tudnak évtizedes hiányosságokat javí­tani, ellenben tudnak hitet adni és hitelességet sugározni – mind saját játékosaik, mind a több évtizedes sikertelenségtől meggyötört szurkolók felé –, valamint ha jól végzik a dolgukat, nem követnek el nagy hibákat sem.

És ennyi már alapot képezhet, amire lehet később egy épí­tményt felhúzni. A mostani magyar labdarúgás elemeiből képtelenség extra palotát felépí­teni. Ám nem is törvényszerű az, hogy mindig kártyavárként omoljon össze az épí­tmény. Tán lehet nem megelégedve, tovább dolgozva, rendkí­vül sok munkával, hittel és elhivatottsággal egy szerény, stabil kis házat épí­teni.

Akik átélték Mexikót, az 1–12-t, Máltát, a legutóbbi bukaresti bukást, majd az 1–8-at, vagy akár az északí­rek elleni kudarcot, a magyar futballrealitásból érkező rengeteg sötét napot és kevés felvillanást, már ezért is hálásak tudnának lenni.

És ha „csak” a hitüket kapják vissza, már az sem utolsó dolog.

Sőt.

Ez lehet minden épí­tkezés alapja.

Drukkernél, játékosnál egyaránt.

(Marosi Gergely, Nemzeti Sport)

*

A Gazeta Sporturilor, a legnagyobb példányszámú román sportújság „Miért húzódtunk vissza, Piti?” cí­mmel veti Victor Piturca román szövetségi kapitány szemére, hogy az 1–0-s vezetés után a román válogatott „magára húzta” a magyarokat. A bukaresti lapok egyöntetű értékelése szerint ugyanis a meccs a románok kezében volt, és a döntetlen számukra kudarc

A Prosport.ro portál szerint is megmagyarázhatatlanul visszavonult Piturca, és a magyarok egyenlí­tése után annyira összeomlott, hogy már annak is örülnie kellett, hogy nem kapott ki. A portál téves bí­ráskodásnak nevezte, hogy Szalai első félidős fejes gólját a játékvezető les miatt nem adta meg. Idézik ugyanakkor Piturca méltatlankodását is, aki szerint az egyenlí­tő gól egy „nem létező fault” nyomán megí­télt szabadrúgásból született.

A Hotnews.ro hí­rportál szerint a sérülésre panaszkodó Lucian Sanmartean lecserélése (66. perc) után a román csapat olyan irányvesztett maradt, mint egy kutyafalka alfahí­m nélkül. Ha ennyire „fogatlan” a csapat Sanmartean nélkül, akkor a román szurkolók megint izgulhatnak azért, hogy a válogatott ki tudja-e harcolni az Európa-bajnokságon való részvételt.

Az Adevarul hí­rportál és több román sportlap is tág teret szentelt a lelátókon történt incidenseknek. A bukaresti lapok beszámoltak arról, hogy a csendőrök és a Román Labdarúgó-szövetség által szerződtetett BGS őrző-védő cég rendfenntartói véresre vertek többtucatnyi román drukkert, akiket – a két szurkolótábor ultráinak összecsapása után – el akartak távolí­tani a magyar szektor mellől.

A lapok egy Kolozsvárról érkező, összevert román szurkolóról közöltek képeket, akinek 14 éves lánya szeme láttára törték be a fejét a rendfenntartók.

A Sport.ro portál azt í­rta, hogy „fázós” meccs vár a román válogatottra kedden Finnországban, miután nem sikerült legyőzniük Magyarországot. Romániának három pontot kéne hoznia Helsinkiből ahhoz, hogy a selejtezőcsoport első két helyének egyikében reménykedhessen, és nem jó jel, hogy a szombati játéknapon a görögök csak 1–1-es döntetlent tudtak elérni Finnország vendégeként – í­rta a román portál.

(Az nso.hu és a UEFA hivatalos honlapja alapján, fotók: mlsz.hu)

Egy hozzászólás a(z) 11111011110ejegyzéshez

  • ’72-ben az is csalódás volt, hogy 3. meccsre kényszerültünk a “móc” szomszédok ellen … ’81-ben majd megőrültünk a boldogságtól, amikor Bucurfalván összejött a 0-0, mert akkor “már csak” Svájcot és Norvégiát kellet itthon megverni … 40 év alattaiak el sem hiszik, de AKKOR mindenki tudta, hogy ez már csak ujjgyakorlat …. Figyelem! ’80-as évekről beszélek! Az akkor már hanyatló magyar futball annyi klasszissal volt egy Svájc, egy Norvégia fölött, hogy MINDENKI tudta a bucurfalvi meccs után: lesz két népünnepély a Népstadionban! És lőn! Remélem, a mai 2 évesek megérik azt a mámort, amit mi megértünk mind2 meccs után … A világban sok minden változik, 2 valami nem: 1. HAJRÁ MAGYAROK!!! 2. HAJRÁ FRADI!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28.18:00 M4Sport
12.04. 15:30 m4 Sport
EL-csoportkör 12.09. 21:00 M4 Sport
12.12. 16:30 m4 Sport
12.18. 14:45 m4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ