Alberttól – Zsiborásig
Vépi Péter: 70
“Tizenegy Vépivel bármikor bajnokságot nyerek.”
A sokat sejtető mondatot Dalnoki Jenő mondta róla.
Az FTC saját nevelésű játékosa kapusként kezdte, majd a csatárposzton folytatta. Később fedezet, majd beállós, végül szélsőhátvéd lett belőle. Nem volt született tehetség. Szorgalma, akarata, kitartása révén érte el eredményeit. Vépinek sohasem volt “bérelt” helye, a játéklehetőségért mindig meg kellett küzdenie. Sohasem mondták róla, hogy “… ebből a fiúból válogatott lesz”, mégis bekerült a legjobbak közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berta Ferenc
A Bp. Spartacustól érkezett védő 1958 és 1960 között 54 tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehér színekben.
1958-ban az SBTC elleni győztes kupadöntőn mutatkozott be a csapatban.
Az 1959/60 évi ezüstérmes csapatban 22 találkozón volt a csapat tagja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dán Vilmos
Dán első ferencvárosi edzése előtt hangzott el ez a villáminterjú:
– 1915-ben játszottam először nyilvános mérkőzésen, Angyalföldön. Barátaim unszolására beléptem a Fővárosi TK-ba, ahol azután 11 évig játszottam. A II. osztály gólkirálya lettem, sőt a II. osztály válogatottjába is bekerültem. Amikor bevezették Magyarországon is a profizmust, a Fővárosi TK beolvadt a Turulba, amely a Fradi fiókegyesülete. Jól játszhattam, mert a Ferencváros vezetői szerződést ajánlottak és most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek az Üllői úton.
Ezután jöttek az első mérkőzések, az első Dán Vili-gólra azonban sokáig kellett várni, egy Attila elleni Magyar Kupa meccsen talált először a kapuba. Az első Ferencváros – Vasas Magyar Kupa meccs pedig meghozta a Dán-féle gólzáport: négy alkalommal talált az angyalföldi kapuba! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pamuki Tibor
Saját nevelésű, ifibajnokságot nyert kapusunk Henni Géza távozása után, 1950. augusztus 20-án Szombathelyen mutatkozott be a helyi Lokomotív ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rákosi Gyula: 81
A zöld-fehérek „perpetuum mobilé”-je örökmozgó középpályás játékos, törékenynek tűnő termetével kifogástalanul bírja a szakadatlan mozgást. Szinte az egész játéktér az övé. A válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt már. Rendszerint különleges taktikai megbízással lép pályára. Rákosi játéka nagyszerűen megfelel a korszerű labdarúgás követelményeinek. Derekasan kiveszi a részét a védekezésből és lankadatlanul indítja, szövi a támadásokat. Érthető, hogy az egész mezőnyre kiterjedő játéka közben ritkán nyílik alkalma a gólszerzésre. Páratlan munkabírása jó labdakezeléssel, magas fokú taktikai érettséggel és fegyelmezettséggel, valamint harcos küzdőmodorral párosul. Lövőereje ugyan átlagon felüli, de az „irányzékkal” gyakran baj van. A mai, rengeteg mozgást igénylő labdarúgásban az ilyen típusú fáradhatatlan játékos nemcsak hasznos, hanem — nélkülözhetetlen is.
– írja róla az Antal-Hoffer szerzőpáros az Alberttől Zsákig c. könyvben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kispéter Mihály
Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott — főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét.
Rumbold Gyula
A Ferencváros legendás hátvédje, a magyar labdarúgás hőskorának egyik kiemelkedő alakja.
Jó ritmusérzék, helyezkedés és finom szerelések jellemezték bámulatos játékintelligenciáját. Az első nemzetközi színvonalon jegyzett hátvédpárunk szellemi vezére. A Boráros téri grundról került az FTC-be, ahol a tizes években meghatározó hátvédkettőst alkottak Payer Imrével. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ungár Gyula
Az ifiben már együtt játszott Patakival és Blummal. A tízes évek elején az FTC „aranykorszakában” került az első csapatba. Bár nem okozott csalódást. Fritz Alajost, az első számú kapust nem sikerült kiszorítania.
Néhány nagyszerű védést így is produkált, a legnagyobbat éppen a labdarúgás tanítómestereinek, az angolok otthonában. Az időpont: 1912, London. Az English Wanderers elleni mérkőzésen már az első félidőben is, többször is bravúrral védte az angol játékosok lövéseit. A második játékrészben „az angolok fokozott iramát már csak Ungár ügyes védései teszik ártalmatlanná, miközben meg is sérült, de szerencsére labdával érte el. Másnap a lapok a fotográfiáját is hozták „a briliáns magyar kapuvédő” címmel.” – (Nemzeti Sport)
Ő volt az FTC történetének az első kapusa, aki tizenegyest lőtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rab Tibor: 64
Az FTC saját nevelésű játékosa mindössze tizenkilenc esztendős volt, amikor bemutatkozott a Fradiban, ráadásul nem is akárhol: Liverpoolban. A Népsport tudósítója szerint “nem okozott csalódást”. Valószínűleg akkori mestere, Dalnoki Jenő is így volt vele, mert további KEK mérkőzéseken is jutott neki szerep (csak a malmöi meccs maradt ki számára a KEK menetelésből) és a bajnokságban is egyre többször került be a csapatba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zsinka János: 54
Serdülő játékosként Dunaújvárosban szerepelt, ifistaként már a Videoton játékosa volt.
Még 17 sem volt amikor bemutatkozott az élvonalban 1982 augusztusában. A ’82/83-as idényben tizennégy meccsen lépett pályára a székesfehérvári csapatban, egyszer a kapuba is betalált.
Egy idénnyel később a budapesti Volánhoz igazolt, a közlekedésiek színeiben tizenöt mérkőzésen két gólt szerzett. Az ifi EB-győzelem idején még a rákospalotaiak játékosa volt, 1984 nyarán igazolt a Fradihoz.
