Alberttól – Zsiborásig
Novák Dezső
Kétszeres olimpiai, négyszeres magyar bajnok, VVK győztes, világválogatott labdarúgó, három ferencvárosi bajnok-, valamint a Bajnokok Ligájának csoportkörébe jutott csapat edzője. Schlosser Imre óta nem volt a Fradi történetében olyan játékos, edző, aki hét bajnoki aranyérmet nyert volna ferencvárosi pályafutása során.
A játékos:
A világhírnév felé vezető úton az Egyházasrádóc megyei első osztályú csapatából indult, ahol még a csatársort erősítette. 1954-ben a szombathelyi Gépipari Technikum tanulója lett és kollégista a Táncsicsban. A futball volt az élete, az iskolát abba is hagyta miatta. Két hétig Körmenden a Ládagyárban dolgozott, majd Szombathelyen folytatta pályafutását, a Postáshoz került, ahol Balogh “Loja” bácsi figyelt fel tehetségére. Egy idény után leigazolta a megye első számú csapata, a Haladás. 1956. május 9-én mutatkozott be az élvonalban. 1957. márciusában a Salgótarján ellen – sérülések miatt, kényszerből – a balhátvéd posztjára állította őt Kiss Gábor vezető edző. Húzása olyan jól bevált, hogy Novák Dezső pályafutása végéig a védelemben maradt. 1959. október 25-én Svájc ellen mutatkozott be a válogatottban, 8:0-ra győzött csapatunk. Bekerült a római olimpiára készülő keretbe is. Még az olimpia előtt a Fradi szerette volna leigazolni, de a Haladás nem adta ki. Két választása volt: vagy kivár egy évet és akkor lemarad az olimpiáról, vagy az NB II-ben folytatja, mivel a Haladás kiesett az NB I-ből. Ő az utóbbit választotta.
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, “mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bálint László: 75
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Czéh László: 55
Az 1994/95-ös szezonban a középpálya bal oldalán szerepelt a Videotontól igazolt válogatott játékos. Zöld-fehér pályafutását Szuperkupa győztes csapat tagjaként nyította, majd aktív szerepe volt a magyar kupát és bajnoki győzelmet elért Novák Dezső vezette gárdának.
A 25. bajnokcsapat góljaihoz két találattal járult hozzá. A második volt a fontosabb, ugyanis Ő lőtte a DVSC elleni bajnokavató mérkőzésen a vezető gólt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szántó Gábor: 65
1976 szeptemberében a DVTK színeiben mutatkozott be az élvonalban. Első klubsikereit is a borsodi csapatban érte el: két kupagyőztes-, egy kupadöntős-, valamint egy bajnoki bronzérmes csapat meghatározó tagjának mondhatta magát.
1979-ben előbb az olimpiai, majd az A-válogatottban is debütált dr. Lakat Károly kezei alatt.
23 éves korára öt elsőosztályú szezont töltött el a piros-fehéreknél, közel 150 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, nyolcszor a válogatott mezét is magára öltötte, így személyében egy fiatal, de mégis rutinos és jó képességekkel bíró védő került a bajnokcsapathoz 1981 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Józsi György: 40
Családi örökség a Józsi familiában a futball, hiszen édesapja is NB I-es játékos volt.
Józsi György a ZTE nevelése, a kék-fehérek színeiben mutatkozott be az élvonalban 2001 tavaszán. Hét éven át volt a zalaegerszegiek igazolt játékosa (egyszer a bajnokcsapatban is pályára lépett), igaz közben megfordult kölcsönben Nagykanizsán és a nagymultú prágai Slavia-nál is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Árpád: 75
1966-ban a Gammától került Csanádi Ferenc ifi-csapatába, majd két év múlva Lakat Károly tette be először az első csapatba az Óriás becenévre hallgató védőt.
A Videoton ellen csereként lépett pályára, így tagja volt az 1968 évi bajnokcsapatnak. Egy év múlva vált stabil csapattaggá. A csapatban a kapusposztot leszámítva mindenhol megfordult ferencvárosi pályafutása alatt.
Koltai József
A nyugodt, körültekintő, fáradhatatlan labdarúgó tagja volt az első magyar válogatott csapatnak. Általában hosszú átadásokkal lendítette támadásba csatárait. Fejelésre azonban — amely akkoriban „lenézett produkció” volt — csak ritkán vállalkozott. Kolhanek-Koltai a csatársorban is megállta a helyét.
Nyugodtan, körültekintően játszott, a megtestesült hidegvér volt. Külön specialitása volt az ellenfél játékosait a legszabályosabban földhöz “kenni”.
A Nemzeti Sport hasábjain 1924-ben jelentek meg ezek a sorok a magyar labdarúgás őskorában játszó fedezetről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyilasi Tibor: 68
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Biztos voltam benne, csak elő kell bányásznom az emlékeket és úgy fog szaladni a kezem alatt a billentyűzet, mint ahogy Nyíl cikázott át az ellenfél védőin. 1975-től számomra Nyilasi Tibi testesíti meg a Fradizmust, azóta hogy először láttam játszani a Szeged ellen. Akkor már ismert játékos volt, de mint vidéki középiskolás, csak nagy ritkán tudtunk mérkőzésre járni. Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon készültünk, már néhány héttel előtte, az Újpest elleni derbire (4:1 vertük a lilákat és Nyíl lőtte a negyedik gólunkat) szerettünk volna felmenni a Népstadionba, de akkor nem sikerült. Szeptember végén (amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”) már ott szorongtunk Szegeden a lelátón és boldogan csaptunk egymás kezébe, amikor a második félidő közepén Nyíl megszerezte a győztes gólt.
Gerendás András
Balösszekötőként kezdte Békéscsabán, majd jobbhátvédként folytatta a Bp. Haladásban. 1955-ben került a Ferencvároshoz. Mindkét lábával jól kezelte a labdát, de fejjel is kitűnően bánt a labdával. Legszívesebben a balfedezet posztján szerepelt.
Amikor a Fradihoz igazolt még Griecs András néven szerepelt, majd a csapatkapitány Kispéter magyarosította a nevét. Egy Békés megyei község ihlette meg Misát, így lett Griecsből Gerendás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
