Alberttól – Zsiborásig
Aczél László
Már 17 évesen az NB II-es BVSC kapuját őrizte. 1958-ban a vasutas-csapat színeiben mutatkozott be az NB I-ben az ekkor már ifi-válogatott kapus.
A BVSC után a katonaévek következtek, a leszerelés után 1962 decemberében került a Ferencvároshoz.
A Fradi híres „gumiemberének” (Szepesi György nevezte el így a Honvéd ellen megnyert 1:0-s mérkőzés rádióközvetítése során) az 1963-as volt a legjobb éve.
Már az első két tétmérkőzésén 11-est védett és 1963 tavaszán sorra hárított nehéz és kritikus helyzetekben. Nagy részt vállalt a bajnoki elsőségből. Tizenhárom mérkőzésen tíz gólt kapott, hat találkozón “lehúzta a rolót”.
Élete talán legnagyobb védéseit a pécsiek ellen mutatta be. A mezőny legjobbjáról így írtak a Népsportban:
Suhai István
Alacsony termetű jobbszélsőnk, amatőr csapatunk (1938-39) tagja Biró Danit helyettesítette 1940 tavaszán. Nem is rosszul.
Az 1939/40 évi bajnokcsapat tagjaként 11 mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett.
Tevékeny részese volt a 1940-es tavaszi menetelésnek, góljait a Kispest és majdani klubja, az Újpest ellen szerezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lukács Ede
A nagyváradi születésű csatár a helyi Crisanában kezdett futballozni 1934-ben, a ’37/38-as idényben már az első csapatba is bekerült. ’39 nyarán került a Nagybányai SE-hez. Ekkor már román B-válogatottat is megjárta, éppen a magyarok ellen játszatták. 1940-ben pályára lépett Erdély válogatottjában és két gólt is lőtt Pálinkás kapujába, későbbi csapata a Ferencváros ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kovács Elemér
Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasznos labdarúgónak bizonyult. Megbízható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt.
Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Erdélyi Károly: 60
Egykori kapusunk Újpesten nevelkedett, ahol a serdülő öttől az NB I-es csapat kispadjáig jutott. Tétmeccsen azonban sohasem szerepelt lila-fehérben.
Pályafutását a Ganz MÁVAG csapatában folytatta, Kőbányáról igazolt az Üllői útra 1985 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berkessy Elemér
Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:
– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…
Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.
Fritz Alajos
Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbízhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.
A Rumbold-Payer Európa hírű hátvédpár alaposan megkönnyítette kapusteljesítményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kívül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.
(Nemzeti Sport)
Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Móré János
A magas termetű, jó fizikumú játékos remekül látott a pályán, kitűnően szervezte a játékot, ügyesen és ötletesen küldte támadásba a csatárokat. Fejjátéka jóval túlszárnyalta az átlagot, technikailag is megfelelő képességekkel rendelkezett.
Móré 16 évesen már a debreceni profi csapat, a Bocskai FC játékosa volt, innen került be a válogatottba. A Fradi 1933-ban szerződtette és itt már csatár erényeit is megcsillantotta. Azonnal bajnokcsapat tagjának vallhatta magát és ezért Móré is sokat tett. A Lyka, Móré, Lázár fedezetsor sokszor produkált nagyszerű játékot.
A ferencvárosi évekről egyszer így nyilatkozott: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vágvölgyi Mihály
Saját nevelésű csatárunk 1969 nyarán játszotta egyetlen tétmérkőzését a Fradiban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyulai László
A MÁVAG csapatából érkezett az Üllői útra és „karácsonyi ajándékként”, 18 évesen játszott először a Ferencvárosban.
1944 őszén már rendszeresen helyet kapott, mint jobbösszekötő és sorra lőtte is a „hadigólokat”.
1945 tavaszán pedig az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első világháború utáni győztes gólja (FTC – UTE 1:0)!
A B-közép természetesen szívébe zárta az ifjú csatárt és csak a szeretet jeléül „Srác” néven becézték…
Zsonglőrszerű technikájával, nagy munkabírásával elkápráztatta a korabeli nézőket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
