Alberttól – Zsiborásig
Judik Péter: 65
A KSI-ben kezdte a labdadrúgást, majd tizenöt évesen került a Fradihoz. A folytatás nem volt éppen álomszerű, nem tudott a csapatba kerülni, így a Bp. Spartacusban folytatta pályafutását. A katonaság alatt a kaposvári Táncsics SE-ben szerepelt.
1976 nyarán már a Dombóvári Spartacustól igazolt a Dunaújvároshoz és a Kohász színeiben mutatkozott be az élvonalban. Három idényt húzott le a Duna partján, ahol mindössze 2! bajnokit hagyott ki ebben az időszakban Novák Dezső csapatában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Toldi Géza
A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő lendület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helytállt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul rengeteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányossága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sárosi Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gulyás Géza
Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pyber István
Az amatőr csapatban 1932-től 1938-ig játszott.
1936 őszén két bajnokin lépett pályára az ezüstérmes csapatban a fedezet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vigh Zoltán
1953 januárjában került az Üllői útra az Orosházi Kinizsi csapatából. Együtt érkezett Mátraival és Gulyás Gézával. Esetében az utóbbi a fontosabb, ugyanis mindketten kapusok voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Garami József: 80
A pécsi ifjúsági és utánpótlás csapatban bontogatta szárnyait, hogy nagyon fiatalon kerüljön a mély vízbe. 1957 tavaszán, 18 évesen mutatkozott be az NB I-ben.
“Még nem érett fizikumú, nagyon technikás játékos. Kreatív játékmodorával új szín az egyesületben. Még csak a mérkőzések felét játssza, de megcsillantja egy nagy egyéniség ismérveit.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Páncsics Miklós
Tizenhét éves, amikor az egyik barátja levelet ír Tátrai Sándornak, hogy felhívja a figyelmét az ifjú Páncsicsra. Egy sikeres próbajáték után előbb a Mészáros József vezette ifi csapatba, majd 1963-ban az NB I-es csapathoz kerül. Ekkor Dodó bácsi már a felnőtteket edzi…
A félidényes bajnokságban tíz meccsen Mátrait kell pótolnia a védelem közepén. Kilenc meccsen mindössze hét gólt kapnak és csak három pontot veszítenek, amikor jön a Honvéd elleni 2:7 …
A sikeres bemutatkozást nem követi azonnali állandó csapattagság. Sőt. Legközelebb nyolc hónap múlva kap lehetőséget egy Komló elleni győztes bajnokin, amit újabb négy mérkőzés követ 1964 júliusában. Ismét közel egy év telik el, amikor pályára lép az élvonalban. Az MTK ellen 4:2-es vereséget szenved a csapat. 1965-ben ez az egyetlen tétmeccse …
Hiába, a Novák, Mátrai, Dalnoki hármasba nem sétagalopp bekerülni és ráadásul vetélytársak is akadnak Havasi és Horváth Api személyében. 1965-ben Havasi és Horváth többször is helyet követel magának a védelemben, míg Páncsics továbbra is csak Mátrai helyetteseként kerülhet szóba.
1966-ban az Inter elleni BEK meccsen Horváth Apit kiállítják, így Tátrai mesternek új balhátvéd után kell néznie. A BEK visszavágón már Páncsics szerepel a védelem bal oldalán és “Jairral szemben is nagyszerűen helytáll”, így a csapatban ragad. Jellemzően így áll fel a Fradi védelme az 1966, 1967 évi bajnokságok során: Novák, Mátrai, Páncsics. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.
Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.
A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.
