Alberttól – Zsiborásig
Sárosi Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Bródy Sándor
A szorgalmas, lelkes játékos fedezetet játszott. Bródy nem kiemelkedő képességeivel, hanem roppant szorgalmával, fáradhatatlan, mindenkor a csapat érdekeit szolgáló játékfelfogásával emelkedett a legjobbak közé. Nem volt olyan gyenge ellenfél, aki ellen Bródy nem teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel küzdött volna.
Amikor felvette az FTC-mezt, csak a győzelemre, a csapat első sikerére gondolt. A közepes termetű, izmos játékos kitűnően fejelt és jól szerelt. A támadósort rendszerint hosszú hosszú átadásokkal igyekezett előrelendíteni.
Feltűnően hamar megkopaszodott. Néhány játékostársa szerint azért, “mert szívesebben továbbította a labdát fejjel, mint lábbal”. Tény, hogy fejjátékát társai közül talán csak Károly Jenő múlta felül.
Társai rendkívül szerették, egy ideig csapatkapitány és, mint rangidős, amatőr edzőként is működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kincses Sándor: 57
Hajdúsámsonban töltötte gyerekkorát, itt kezdett el focizni és került be a megyei válogatottba. Ekkor figyelt fel rá a DMVSC és igazolta le az ifjúsági csapatába. Már a Loki tartalékcsapatából került a Debreceni Universitashoz, katonaidejét a H. Papp J. SE csapatában töltötte le.
A leszerelés után a fővárosba igazolt és a Csepel játékosa lett. A piros-kékek színeiben debütált az NB I-ben 1983 augusztusában. Hamar alapembere lett csapatának, két bajnoki idény után igazolt az Üllői útra 1985 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gulyás Géza
Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vörös Béla
A tehetséges kapus két bajnoki szezonban állt a Fradi rendelkezésére Géczi mögött.
Tagja volt az 1972. évi MNK győztes csapatnak továbbá az UEFA kupában az elődöntőig menetelő együttesnek.
A Wolverhampton elleni mérkőzések során ő állt mindkét találkozón a kapuba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berán József
Berán illetve Barna néven már az 1900-as labdarúgó-mérkőzéseken is pályára lépett a kistétényiek (Rapos, Pokorny és Borbás is a csapattársak között volt, ill. ezidőtájt Pokornyval és Kovács Gézával a IX. kerületi polgári iskola növendékei voltak) és az FTC színeiben is.
A labdarúgó-szakosztály megalakulásánál “fölvételre jelentkezett”… Az FTC-be 1901. június 2-án “a tagok sorába fölvétetett.” – írja a Sport-Világ.
“Mikor a Ferenczvárosi Torna-Club alakulóban volt, már ő ott forgott az alakítók közt, mint a IX kerület felső kereskedelmi iskola 16 éves diákja és szinte nélkülözhetlen lett rögtön, mert különösen apróbb dolgokban ezermester volt: a trainingekhez szabadterületet keresni a város szélein, ma itt, holnap ott (mert akkor még pályánk nem volt), a „mozgó-pálya“ felszereléseit hamarosan előteremteni, a már agyonkinzott öreg labdába uj életet „pumpálni“ s több hasonló dologban fáradhatlan volt. És footballozott, trainirozott az öregekkel együtt folyton kedvvel és kitartással. A footballban valódi tehetség volt, mert nagy mértékben meg volt benne a hozzávaló erő, ügyesség és flegma.” – írja róla Horváth Ferenc a Sport-Világban megjelent nekrológban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fogl József
Fogl III (Fogoly III, Újpesti III) József (1897. augusztus 14., Újpest – 1971. január 31., Budapest), az UTE és az Újpest FC (1918-31: kétszeres bajnok-, egyszeres KK-győztes valamint a Bajnokok Tornáját nyert csapat tagja) balhátvédje, 1920 és 1930 között 38 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Puskás Lajos: 74
Puskás Lajos (1944. augusztus 13., Tetétlen) a DVSC (1960-64: 98 bajnoki / 19 gól) és a Vasas (1964-74: 196 bajnoki / 132 gól; két bajnok-, és egy kupagyőztes csapat tagja) csatára. 1964 és 1969 között hétszer volt válogatott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pyber István
Az amatőr csapatban 1932-től 1938-ig játszott.
1936 őszén két bajnokin lépett pályára az ezüstérmes csapatban a fedezet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vigh Zoltán
1953 januárjában került az Üllői útra az Orosházi Kinizsi csapatából. Együtt érkezett Mátraival és Gulyás Gézával. Esetében az utóbbi a fontosabb, ugyanis mindketten kapusok voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
