Hát ezt az eseménysort nem az én egészségi állapotomnak találták ki, két kórház között nem ezt javasolta az orvos… De a végére csak normálisra szállt le a cukorom (ez most orvosilag komoly), és amikor Szabó spori – igen >kellemes< emlékeink vannak róla – befújta a tizit, nem akartam hinni a szememnek. És akkor még a guta környékezett, emlékezve egy vagy 25 évvel előtti esetre, amikor Pintér Attila a Springer szobor fejét veszélyeztette… De Rósa Dini csapatkapitányhoz illő nyugalommal belőtte, és így "happy end" lett a vége. Fordítottunk, és én bizakodó vagyok…
Őszintén megmondom, nem vártam győzelmet. Remek sportemberek a játékosok és remek pedagógus Prukner László! Ilyen előzmények után nem lehetett nehéz a pályára lépni. Főleg a légiósoknak lehetett szokatlan, itt főleg Heinzre gondolok. Mindenki odatette magát és ha még nem is játszottunk gördülékenyen, de nagyon fontos győzelmet arattunk.
Ehhez csak gratulálni lehet!
Hát ezt az eseménysort nem az én egészségi állapotomnak találták ki, két kórház között nem ezt javasolta az orvos… De a végére csak normálisra szállt le a cukorom (ez most orvosilag komoly), és amikor Szabó spori – igen >kellemes< emlékeink vannak róla – befújta a tizit, nem akartam hinni a szememnek. És akkor még a guta környékezett, emlékezve egy vagy 25 évvel előtti esetre, amikor Pintér Attila a Springer szobor fejét veszélyeztette… De Rósa Dini csapatkapitányhoz illő nyugalommal belőtte, és így "happy end" lett a vége. Fordítottunk, és én bizakodó vagyok…
Szeretem az ilyen simogatásokat.
Őszintén megmondom, nem vártam győzelmet. Remek sportemberek a játékosok és remek pedagógus Prukner László! Ilyen előzmények után nem lehetett nehéz a pályára lépni. Főleg a légiósoknak lehetett szokatlan, itt főleg Heinzre gondolok. Mindenki odatette magát és ha még nem is játszottunk gördülékenyen, de nagyon fontos győzelmet arattunk.
Ehhez csak gratulálni lehet!