Feljegyzések a fotelból – Amikor semmi sem sikerül

fotelszurkolo_newRosszul aludtam az éjjel. Ahelyett, hogy kihasználtam volna a visszakapott egy órát, csak forgolódtam az ágyban. Most persze könnyű lenne ráfogni a tegnapi mérkőzés okozta stresszre, de a hazaút közel két órás ideje alatt volt időnk Laudetur barátommal kibeszélni a fájdalmunkat. Ráadásul az útfelügyelet is rá tett egy lapáttal, amikor úgy zárta le több száz akadállyal az M0 lehajtó sávját, hogy semmilyen tájékoztatást nem adott arról, hogy ezek után vajon melyik úton is találunk haza. Végül is egy kis barangolás után ráleltünk az 51-s útra, de ez közel félórával meghosszabbította a hazautat. Talán még köszönet is jár érte, hiszen egyrészt jó társaságban nem gond az idő múlása, másrészt mire este hazaértünk, már nem volt kedvem nekifogni semmilyenjegyzetírásnak. Annyira azért ismerem magam, ha győzünk, biztos éjfélig is verem a billentyűket, mert az öröm biztosan kikényszerítené belőlem az írást. De itt tegnap este nem volt öröm, de még bizakodás sem. Gyászjelentést sem készülök írni, hiszen bármennyire is fáj a elmaradt győzelem, a mérkőzésnek voltak biztató jelei is, amit jelen helyzetünkben nagyon meg kell becsülni. Ráadásul elég sok időt töltöttem már el eddig is a foci környékén, hogy tudjam, van olyan mérkőzés, amikor semmi sem sikerül.

Az újonc Mezőkövesd elleni pontosan ilyen volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezzel a kissé magyarázkodó megállapítással megelégednék, hiszen bár a jegyzetem címéből hiányzik egy “de” szócska, de (no tessék egy újabb “de”) itt már nem hiányozhat, hiszen aki látta a mérkőzést, az tudja jól, hogy ezzel nem lehet elintézni az újabb pontvesztést. Mert itt sokkal többről van szó, mint amit a cím sejtet.

Három olyan mérkőzésen voltunk túl amin 9 pontot kellett volna szerezni, helyette 1 jött. Ezzel meg vége is lett az álomnak és zöld-fehérre festett terveinknek. Talán ez is magyarázta, hogy elég kevesen gondoltuk azt, hogy élőben próbáljunk lelket és erőt adni a csapatnak. Pedig végre úgy kezdtük a találkozót ahogy azt elvárható egy Ferencvárostól, főleg akkor, amikor az NB I újoncát fogadja. Teljes offenzívát nyitottunk, Jovanovics és Bönig is kihasználta a széleket, egymás után gördültek a támadások, melyek vagy szöglettel vagy oldalszabadrúgással végződtek. És itt a végződésen van a hangsúly, hiszen ezekkel az állított helyzetekkel egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni. A beadásokat vagy védők fejelték ki, vagy a mezőkövesdi kapus jött ki tökéletes időzítéssel a kapujából. Nem lehetne ezt megtanulni?

Helyzeteink voltak ugyan és a lelátóról is úgy éreztük, hogy hamar meg fog törni a lelkes vendégcsapat, mely csak akkor találkozott a labdával amikor fel kellett szabadítania a kapujukat. Ettől függetlenül elég sokáig bírták a vendégek a nyomást, mely felborította ugyan a pályát, de mégsem volt elég hatékony. Vajon miért? Mondhatnánk, hogy lelkesek és önfeláldozók voltak a vendégek (ez igaz is) és Horváth Tamás is remekül védte a kaput (meg is jegyeztem a nevét), de ettől még a támadásainkban nem volt elég lendület. Alig tudtuk helyzetbe hozni Bödét, aki egyedül birkózott, a legtöbbször eredménytelenül. Itt persze egyből felvetődik a kérdés, hogy hazai pályán, egy eleve védekezésre berendezkedő csapat ellen miért csak egy “ékkel” léptünk pályára?

Félóra gyömöszölés után jött a büntető (élőben is jogosnak látszott, persze a Kaposvár ellen is volt egy ilyen szitu – akkor nem fújták be), amit illik értékesíteni. Józsinak nem sikerült, pedig róla tényleg elmondhatjuk, hogy a büntetőket eddig legalábbis mindig magabiztosan értékesítette. Tegnap délután ez sem sikerült. Ráadásul az egyik csapás után jött a másik! Még fel sem ocsúdtunk a kimaradt büntető kábulatából, amikor egy ártalmatlannak tűnő vendég szabadrúgás után megkaptuk a “szokásos” gólunkat. Beívelés, a védők csak néztek, mint a moziban, Jova lába meg ott ragadt a gólvonalon, a vendégvédő megköszönve a lehetőséget, egy szép fejessel vezetéshez juttatta a Mezőkövesdet. Itt már fogtuk a fejünket, “ezt nem hiszem el”-s celeb felkiáltással nyugtáztuk, hogy megint olyan gólt kaptunk, amit egyedül csakis saját magunknak köszönhetünk!

Jó lenne végre ha valaki megtanítaná a csapatot arra, hogyan kell körbezárni a kapunkat. Jó lenne, ha valaki végre megtanítaná Jovát kijönni a kapuból, mert mostanság ebből a hiányból kaptunk egy-két gólt. Az sem menti fel a kapusunkat, hogy utána volt két szép védése, hiszen egy Fradi kapustól azért elvárható egy-két bravúr, ha már a mezőkövesdiek Horváth Tamásának is összejött belőle jó néhány, plusz, ő még minden beívelésre határozottan ki is tudott jönni. Az meg a végén egy kicsit necces volt, hogy a Fradi két legendája Jovát választotta meg a legjobbnak (a közönség reakciója ismert).

Innentől aztán csak a kapkodás jellemezte a csapatot. És a szakmai vezetést is. Mert azt nehéz megmagyarázni, hogy a büntetőt kihagyó Józsit miért is kellett a második félidőben 8, azaz nyolc percre a pályán hagyni, amikor számítani lehetett rá, hogy a közönség nem tapssal fogja “elbocsájtani” a kapitányt a pályáról? Ezzel sikerült az amúgy is megrogyni látszó játékost még jobban a földbe döngölni. Igazán azt sem értettük, hogy Józsi helyett miért is Busai jött be, aki az előre játékhoz igazán nem nagyon tud hozzátenni.

Az újabb edzői meglepetésre sem kellett sokat várnunk. Bejött Buzsáky, ami az előre játék miatt érthető is, de vajon miért Jovanovics helyett? A jobbhátvéd volt szinte az egyetlen, aki bejátszotta a pályát, többször tört előre mint a csatárok és szinte hiba nélkül játszotta le a meccset (csak zárójelben jegyzem meg, személy szerint őt neveztem volna meg a mezőny legjobb fradi játékosának). Ezután a csapat mindenese, Somalia húzódott vissza, amit szintén az érthetetlen kategóriába soroltunk. Oké, mi csak szurkolók vagyunk, én meg plusz egy botcsinálta jegyzetíró, de a második félidő elején ahhoz túl sok volt a “váratlan” edzői húzás, hogy ne csóváljuk a fejünket.

Néhány perc és jött Diallo, amit végre tapssal is jutalmaztunk, de talán nem Gerson kellett volna lekapni a pályáról, hanem a levegőért kapkodó Hollmant. Diallo jött, látott és fejelt gyorsan egy gólt. Ami a csatároknak nem sikerült 65 perc át, a “megmagyarázhatlan modulatokra képes” csatárunk 3 perc alatt megoldotta és mattolta Horváth Tamást. A gól után szinte egyszerre szakadt fel bennünk a sóhaj: innentől már nem lesz gond, simán gurítunk még hármat…

Gurítani gurítottunk elég sokat, csak gól nem lett az egyikből sem. Voltak elég “vicces” kalandok a mezőkövesdi kapu előtt, néha egy-két méterről sem tudtuk a kapuba préselni a labdát. A végén még Diallo majdnem befejelte a másodikat, de most nem jött össze.

Lehet, hogy a sors akarta így, vagy talán tényleg csak ennyit tudunk? Azt még elfogadom, hogy tényleg van olyan meccs amikor semmi sem sikerül és ha ez a döntetlen egy győzelmi sorozat után jön, simán elkönyveljük egy peches meccsnek. Mert tényleg az volt,de ez nem magyarázat a csapat több hetes vesszőfutására. Vajon mi a baj? Vajon miért görcsösek ennyire a játékosok? Vajon az egymás biztatása helyett miért “veszekednek” egymással a játékosok a pályán? Vajon miért esett vissza a legtöbb játékos formája?

Kérdések kérdések hátán, melyre az öltözőben kell megtalálni a válaszokat. Nem kell kikiabálni a nehézségeket – meg kell oldani őket. És nagyon gyorsan.

Nincs más választás, mert a négy könnyebbnek hitt mérkőzés után (12 pont helyett 2!) négy nehéz mérkőzés következik. Bár nehézzé tettük a helyzetünket, ezeken fog valójában eldőlni, hogy hol is helyünk.

Remélem nem ott, ahonnan Moniz érkezése előtt voltunk!

9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Amikor semmi sem sikerül bejegyzéshez

  • Sok bosszúságot okoz nekem is az utóbbi időben mutatott játék. Az nem tetszik, hogy mostanában a beívelgetéseket erőltetjük és nem vesszük észre, hogy ez nem vezet eredményre. Sajnos Jovának is nagy része van abban -- bravúrjai ellenére- hogy ennyi elkerülhető gólt kapunk. A csapat játékunk gyenge. Nincsenek meghatározó játékosaink Besicet kivéve. Jovanovics egy csupaszív hajtós játékos, valóban kár volt lecserélni. Ő középpályásként is hasznos tagja lehetne a csapatnak. Ideje lenne megtalálni mindenkinek a helyét a csapat szerkezetében, mert ez az állandó változtatgatást megsínyli a csapatjáték. Több mozgásra és rövid passzos játék megtanulására lenne szükség és a gyors szélekre váltásra, hogy a védők mögé tudjunk kerülni. Ha Diósgyőrben is kikapunk, akkor végképp elszállnak álmaink. Hol van a legendás Fradi szív? Janesz

  • Ahogy látom, nem jöttünk ki rosszul ebből a fordulóból (igaz jól sem).
    A 20 pontunkból 17-et az alsóháztól szereztünk, a felső házban 3/12 a mutatónk.
    Most meg lehet mutatni, jönnek a 6 pontos meccsek.

  • Egyébként eddig “kritikátlan” hódolója voltam a Mesternek, de az Újpest meccs óta valami nála sem stimmel… Ezt nem tudjuk, hogy mi? Az nem létezik, hogy valaki 1 év alatt nem tud sem egy csapatot, sem egy taktikát kialakítani, és vagy 8 játékosnak nem találja meccsenként a helyét… Ott vagyunk, ahol kb. 1 éve… emlékeztek még? Győzelem Fehérváron, 91. percben 0-1-ről a Loki ellen, 0-2-ről X Kecskeméten, 0-2-ről 3-2 Pécs ellen… kezdtem ismét bizakodni… Most SEMMIVEL sem vagyunk előrébb…

  • Pipu, én megértelek, én is pip(u)a vagyok… a tippmixemet ugyanúgy vitte, az 5 tutim jött ezen kívül és “csak” 82.000.-et vitt el imádott csapatom…
    A lényeget összefoglaltátok. 3+1 xar csapat ellen 12 helyett 2 pont (a Honvédot figyelembe véve, min. 10 lehetett a REÁLIS elvárás)… pár napja leírtam, miért KELL feltétlenül nagy gólaránnyal LEMOSNI a matyókat a pályáról… Most megyünk Diósgyőrbe, ahol a futballtörténelem legnagyobb Fradijai is megizzadtak és sokszor kikaptak, olykor kiesés ellen küzdő DVTK-tól! Most meg, szárnyal a Sivic-csapat, az egyik legjobb MAGYARORSZÁGI edző csapata (aki már nem egyszer elkottyantotta, hogy mint minden vajdaságinak, két titkos álma van: a Zvezda és a Fradi), na, már csak ezért is mindent be fog vetni… a Diósgyőr most nagyon jó, de röhej, hogy nem tudunk lépni egy olyan fordulóban, amikor a 3 dobogós összesen 2 pontot (!) szerez, ebből 2 otthon játszott… ha ilyen sanszokkal nem tudunk élni, sansztalanok vagyunk… Ez a meccs annyiból választóvíz lesz, hogy ha EZEK UTÁN győzni tudnánk a “Vasgyár” ellen, akkor még bármi lehet… ha kikapunk (sajnos, ez a papírforma), akkor temethetjük már most (!) -okt.-nov.- még a dobogós álmainkat is…
    Egyszer a Nagy Fradi (mármint a ’60-as évekbeli, a sok Nagy Fradi közül) megdöbbenésre leadott otthon egy pontot egy kiscsapat ellen… A Császár dühöngött, valaki, tán Rákosi Gyuszi vigasztalta: majd a jövő héten visszaszerezzük az elvesztett pontot! Mire a Császár: Szerezhetünk akármennyit, de EZ már nem jön vissza! Ez a 4 forduló alatt elvesztegetett 10 pont már nem jön vissza! TEMPÓ FRANZSTADT! HAJRÁ FRADI!

  • Tudom “nem számít”,de a tabella jelenlegi utolsó 3 helyezettjét nem sikerült legyőzni!!!

    Ráadásul fogadtam 3 meccsre,ami most 6 számjegyű!!! összeget hozzott volna a konyhára:
    (persze a tét is nagy volt)Fradi-kövesd, hali-dvtk, vidi-kispest.
    És melyik nem jött be????

    Egyébként Monizon kívűl lassan már mindenki látja,hogy Józsit ki kellene tenni a csapatból és nem teszi.
    Lassan az Ő felelőssége is lesz ez szégyentelen produkció.

    Elnézést csak megint “magamon kívűl” vagyok….

    Hajrá Fradi

  • A “feltámadásban” bíztam, de az elmaradt. Tévedtem! Egy biztos, a kihagyott 11-esért és a helyzetekért nem az edző a felelős. Ő legfeljebb az összeállításért és a cserékért. Tegnap a rendelkezésre álló egészséges játékosokból (J.Gy. kivételével) -- véleményem szerint -- a legjobb 11-et küldte pályára.
    Változatlanul bizakodó vagyok, tavasszal hozzuk a dobogós helyezést. Hajrá Fradi!

    Kedves Balinqu! Kurucz sérült, térdműtét…

  • Én már nem mondok semmit…!

    Benny Hill Show fradi módra.
    A mérkőzés kezdete előtt “nagyon” kíváncsi voltam az összeállításra,de nem lepődtem meg.Sajnos!!!
    Tudtam,hogy Jova maradni fog,mert Kurucz sérült,bár szerintem akkor is Ő lett volna a kezdő,ha a vetélytársa egézséges.Megint mennek el rajta meccsek.A Kaposvár és a tegnapi meccs is negatív hőse volt,ezért sem nem nyertünk.A védelem nagyjából rendben volt.Aztán a középpályát nem értettem.Tudtam Józsi kezdő lesz,de kérdem én, mikor jön Moniz rá,hogy ki kell tenni végleg,meghogy csapatkapitány…Ebből a gárdából max. Besic érdemelné meg ezt a titulust.Aztán ,hogy Buzsáky nem kezdett,nem értettem ,mert Ő legalább próbál fazont szabni a játéknak.Holman egy vicc volt tegnap és baromi sok ziccert rontott el az utóbbi időben,de nincsen megfelelő háttér “garnitúra”, így ez van.Csatárok esetében sem értem ,hogy itt van Diallo, miért nem kezd és Böde mellett még Valpoort is ott lehetne.Ha hazai pályán játszunk, főleg nem egy top csapat ellen, simán el tudnék képzelni egy Bőde-Diallo-Valpoort triót.Lehet,hogy van benne kockázat,de talán több esélyünk lenne a gólszerzésre.

    Szóval egy újabb kínos eredmény,de ahogy írtam a Rákóczi és a Kövesd elleni cikkekben is, a hadrafogható keret ennyit tud és talán pont az ute meccsig volt ,ami csak az álom volt és most jön a valóság.
    Viszont ez alapján Szivicsék simán “hazavágnak” minket.

    Ennek ellenére bízom a csodában,mert jelen helyzetben az kell,hogy előre lépjünk.

    Hajrá Fradi!!!

  • Elképesztően lassú és körülményes a játékunk. Ennyi beadásból még véletlenül is szerez 2-3 gólt bármelyik csapat, csak a Fradi nem… A gólunk a szokásos kabaré kategória -- Jova az egyik legcikibb alapvonalkapus, szórványos bravúrjai ellenére. Lendület, erő és gyilkos ösztön. Ezek hiányoznak a legjobban a játékunkból -- és egy vérbeli, mozgékony, gólerős befejező csatár. Érthetetlen a folyamatos visszaesés év eleje óta, ez a mostani gödör pedig maga a döbbenet! Tényleg nem tudom megfejteni, hogy mire megy ki itt a játék,,.. Ez nem rossz forma, ez valami egészen más.
    Miközben épül a szupermodern stadion, állítólag a büdzsé rendben van, azt veszünk meg, akire Moniz rámutat, kínos azt suttogni-szinte remény nélkül -- hogy: Hajrá Fradi!

  • Már vátam a jegyzetet. Külföldön vagyok igy csak a neten tudtam követni a mérkőzést. Nagyon kiváncsi voltam,hogyan láttad a meccset. Nem valami biztató a helyzetünk de talán nincs még minden veszve.
    Úgy látom a fejekben kéne rendet tenni és akkor talán helyre állnak a világ rendje, bár a bajnoki álmainkról lemondhatunk.
    Arra majd kiváncsi leszek,hogy a többiek hogyan értékelik a mester cseréit. Józsit eleve ki kellett volna hagyni, nagyon nem megy neki. Amikor Buzsáky beszállt akkor javult a játékunk?
    Jova meg nagyon kétarcú kapus. Bravúrok mellé olyan nokedli gólokat kap amit egy fradi kapus nem engedhet meg magának! Nincs helyett más? Miért nem Kurucz védett? Tavaly nagyon jó volt Siófokon, persze más tészta egy fradi kapusának lenni.
    Monizt meg továbbra is kedvelem és bizom benne. Talán kéne egy lélekbúvár aki helyre rakja a játékosokat. Bárhogyan is állunk azért Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 12.12.21:00 EL csoportkör Ludogorec-FTC (TV:Sport1)
Következik: 12.15.18:00 DVTK-FTC (TV:M4sport)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST