Feljegyzések a fotelból – Böde százados!

fotelszurkolo-29Nagyon kedvelem a magyar labdarúgás mókuskerekén ücsörgő megmondó embereket, akiket a szurkolók nagyon találóan csak “szagértőknek” neveznek. Ők azok, akik minden forduló előtt és utána mosolyt csalnak az arcunkra még akkor is, ha nekünk éppenséggel nincs hangulatunk jókedvet játszani. Szombat délelőtt amikor “összefutottam” egy volt lila mester előzetes kalkulációjával, majd lefordultam a székről. Az még OK, hogy az újpesti gyökerek miatt nem nagyon kedveli amikor az Üllői úti fák az égig nőnek, de annyit talán kéne tudnia saját múltjából is, hogy igenis, egy újpesti győzelem, még ha nyögve-nyelősre is sikerekedett, nem csak a szurkolókat repí­ti az égig, hanem a játékosoknak is ad olyan plusz töltetet, hogy azzal néhány fordulót biztosan át lehet vészelni. Várhidi döntetlent vizionált, amit Laudetur barátommal a meccsre tartva harsány kacagással konstatáltunk, majd előre véve szokásos Fradista optimizmusunkat, egy bizonyos gólzsák kiszakadásában reménykedtünk. Melynek már éppen ideje lett volna, hiszen az még ügyes cselekedett volt, hogy az eddigi három fordulót lehoztuk kapott gól nélkül, de az egyetlen árvácska gól ami a lilák kapujába landolt, nem kerül aranybetűvel a történelem könyvekbe. Pedig az a bizonyos könyv már egy ideje nyitva állt, és várt egy gólt, nem törődve azzal, hogy az csak éppen átgurul a gólvonalon, vagy bombaként robban a bal felső sarokba, a lényeg a gólszerző személye: Böde Dánielé, aki tegnap megduplázta a jövőbeli emlékezést, hiszen nem csak a 100. gólját szerezte dí­jmérkőzésen, hanem egy olyan parádés szóló után pókhálózta ki a mackónadrág bal felső csücskét, hogy ezzel méltán lehet tagja a legeredményesebb Fradi játékosok dicsőségtáblájának.

Ahol olyan játékosokat előzött meg mint Gyetvai, Szedlacsik, Táncos, Varga Zoli és a közelmúltunkból Dzurják Csöpi, és olyanok nyomába eredt, mint Szőke, Kocsis, Mike és Rákosi. Dani is már a harmincat tapossa, de a lábában még minden bizonnyal több gól is bizsereg, de a nagy elődök listáján “csak” 140 gólig lapoztam, í­gy is, nagyon közel kerülhet a TOP20-hoz, mely ismerve dicsőséges labdarúgásunkat, nagyon sokáig lesz behozhatatlan teljesí­tmény.

De ne menjünk ennyire előre, Dani századossá válásáig történt egy-két “aprócska” esemény mely emlékezetessé tette a tegnapi Haladás elleni mérkőzésünket. Kezdjük az összeállí­tással, mellyel Doll mester alaposan megkeverte a lapjait, még akkor is, ha az valójában semmi különlegességet nem tartalmazott. “Csupán” kimaradt három válogatott kerettag, gondolom nem azért, hogy a mai válogatott összetartásra ne tűnjenek fáradtnak. Mókás kis hét elé néznek Geráék, lesznek vagy tizenketten, a létszám elég lesz békés csevegésekre a mágnestáblák előtt és talán még néhány ultipartira is marad idő, persze az függ attól is, hogy a frissen honosí­tott védőnk az állampolgári eskü mellé megkapta-e az ulti szabálykönyvét.

Térjünk vissza a csapathoz, és a kispadot koptató válogatottjainkhoz. Botka még oda sem került, csak sejteni lehet, hogy az elmúlt meccseken kapott annyit a lábára, a fejére, a szemére, hogy az orvosok pihenőt í­rtak fel, és talán Kleinheisler sem épült fel teljesen a lázból, de ők ketten a Dózsa ellen kiválót játszó Lovrencsiccsel kiegészülve elég furcsán mutattak a padon. Hogy ennek van-e bármi köze a Fradi-MLSZ háborúhoz – azt döntse el mindenki vérmérséklet szerint. Amellett, hogy ők hárman kimaradtak, örömteli volt Koch visszatérése és meglepetés Varga és Hajnal kezdőként való jelölése.

Túl sok időnk nem maradt az elmélkedésre. Még be sem fejeztük a Fradi-himnusz éneklését, zúgott a Hajrá, Fradi!, mely után lelkesen üzentünk a liláknak, miközben harsány “üjjön már le!” kiáltások zúgtak el felettünk, mely már évek óta jelzés arra, hogy útjára indul a “gyönyör”. Mely tegnap 18:00:15-kor olyan magasságokban ért, hogy annak a zseniális spanyol filmrendező Luis Bunuel is is szentelt volna néhány képkockát. Pedig úgy indult, ahogy szokott. Középkezdés, hátrakerül a labda Leohoz, aki mértani pontossággal a jobbszélen felfutó Böde felé í­veli a labdát, akinek vagy sikerül valamerre “stukkolni” egyet, vagy jöhet az ellenfél egy bedobással. Ezt már többször láttuk, eddig eredmény nélkül. Tegnap megtört a jég – de hogyan! Dani bólintott, Varga Roli elszáguldott a szélen, felnézett, azt talán sejtette, hogy Amadou valahonnan a Könyves Kálmán környékéről elindul, és ha ő elindult, akkor bizony időben fog érkezni a beadásra. Érkezett is, miközben az ország mackónadrágja megpróbálta szemmel verni a labdát, de nem sikerült. És még csak 16 másodperc telt el! Vajon mikor lőttünk ilyen gyorsan bajnoki gólt?

A gyorsaság meg is adta a félidő további hangulatát. Végre volt játék, voltak szélsők, voltak remekül felfutó hátvédeink, középen Koch “uralkodott”, akin talán egy úthenger sem tudott volna átmenni. Halmosi – aki a Fradi szurkolók egyik “kedvence” – nehezen is viselte a megpróbáltatásokat, úgy dobálta magát, mint nagypapám az ultiban a betli lapjait, amit néhány Citrom-dí­jas (Oscar-dí­j “ellentéte” a filmiparban) alakí­tással próbált fűszerezni, mely harsány kacagást és néhány keresetlen jelzőt váltott ki a nézőtéren. Ezekben a percekben játszott a Fradi, melynek meg is lett az eredménye. Varga Rolit döngölték a földbe, a büntető jogos, jöhetett a két “nagy öreg” büntető párbaja. Mintha Charles Bronson és Henry Fonda lépett volna elő a vadnyugatról, Bronson alias Gerzson arcát a nyugalom, Fonda alias Király arcán a félelem és egy kicsinyke remény arra, hogy Gerzson a jobb alsó sarokba lövi majd a labdát – mert oda szokta…a kivétel erősí­ti a szabályt, tarja a bölcselet, és mivel Gerzson sejtette, hogy Király mit sejt, ezért magasan, erővel, a bal felsőbe helyezte a pöttyöst. Király meg elővette a naplóját és bejegyezhette, hogy Gera Zoli nem csak a jobb alsó sarokba tudja lőni a büntetőt.

Az igazi varászlat még csak ezután jött. Az addig is remeklő Böde Dani gondolt egy “Messit vagy CR7-et”, a saját térfelén kapott labdával a maga mackósnak (nem nadrág!) mondható mozgásával először lyukat fúrt Jagodics lába között, majd olyan nemes egyszerűséggel hagyta faképnél a másik Haladás védőt, hogy az ijedtében még visszahúzni, vagy elkaszálni sem tudta, pedig mindig igyekezete erre irányult. Dani meg csak futott, terelte a labdát maga előtt, jobbról-balról kétségbeesett Haladás játékossal kí­sérve, majd mikor betört a büntető területre, felnézett, maga előtt látta a szokásos “megtévesztő” mozdulatokkal felé cammogó Királyt és mire az ki tudta volna nyújtani a kezét, jobbal bődületes bombát eresztett meg a bal felső sarokba!

Bent volt a harmadik, bent volt a 100.!

Kell ennél több? Kellett volna, jó lett volna látni egy kiszakadó gólzsákot, de a második félidő már egy kissé szerényebbre sikerült. Továbbra is uraltuk a játékot, voltak is helyzeteinket szép számmal, de gólt, merő véletlenségből a vendégek szereztek, ezzel lekopí­rozva a 2016/17-s bajnoki nyitány mérkőzését, ahol a félidőben szintén 3-0 volt (akkor Dani két gólt lőtt), majd a másodikban jött a szépí­tés. Ettől függetlenül a lefújás után boldog arcokat lehetett látni a nézőtéren, most kevesebb volt a morgolódás, több az öröm és a remény.

Nem bonyolult dolog ez. Kell hozzá lendület, kellenek hozzá szélsők, kell hozzá egy remek szűrő és természetesen kell hozzá egy remeklő Böde Dani!

A századossá előlépő Böde Dani!

13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Böde százados! bejegyzéshez

  • A meccs után „a jaj de jó, simán győztünk” érzésen kí­vül nem volt véleményem, mert – szemben a korábbiakkal – a »sztrí­m« nálam ezúttal nagyon beteg volt. Hol hang nem volt, hol kép nem volt, hol egyik sem, néha kivételesen minden együtt. Ezért még a szokásosnál is többet ugráltam át egyik szöveges közvetí­tésről a másikra. Ami közben megerősödött bennem sokadszor is, hogy „annyi meccsemlék van, ahányan látták” – merthogy a viszonylag kisebb jelentőségű események közül hol az egyik í­rt meg valamit, hol a másik. így az első gólról csak szövegesen értesültem, mert az elején se-kép-se-hang. A tizenegyest csak hangban kaptam meg, Dani gólját viszont hang nélkül az ismétlésben láttam. így kénytelen voltam megvárni az összefoglalókat, de főleg a tegnap éjszakai „ismétlést”, hogy valamennyire képben legyek.
    Nagyon sok mindent megí­rtak már előttem, de néhány érdekességet megemlí­tek.
    Az első gól előtti Leo-Dani-Roli összjáték nemzetközi szinten is mintaszerű volt; különösen, ahogy Varga előre beindult, hogy „jókor jó helyen” találkozzon a labdával. Csokigyerekünk meg úgy érkezett expresszvonatként a mélyből, mint anno szegény Pusztai Laci csinálta.
    A tizi előtt Gera nagyon átverte Királyt. Úgy helyezkedett, mintha jobbra akarná rúgni, s aztán elegánsan betette a „balközépbe”, még meg is emelte, nehogy véletlenül Király lábában elakadjon. De ehhez megfelelő rúgótechnika is kell, no meg némi finesz.
    A harmadik gól azzal kezdődött, hogy a »vazsmegyeiek« elveszették a középső harmadban a labdát, ezt (ha jól láttam) Hajnal estében Danihoz továbbí­totta, de úgy, hogy Daninak csak tovább kellett mennie. Mert Dani ott ólálkodott elöl, mint anno Deák “Bamba”, s várta, hogy mikor jön a labda.
    És a cselei! Nem csak ekkor, de egyébként is. A második félidőben néha burleszkbe illően kavarta meg a Hali védőit. Igazán gólt érdemelt volna legalább az egyik.
    Előző hozzászólásomban azt í­rtam, hogy győzelem a fontos,a szép játék csak kellemes ráadás lehet időnként. Nos ezen a meccsen kaptunk ebből egész szép mennyiségben.

  • A Doll-féle a védelmet és a védelembôl kiindulò és felépîtò jí ték ùgy lí tszott, hogy ùjbòl be fog indulni.

    Nem szabad elfelejteni, hogy a Volt bajnokcsapat pont ìgy kezdett (és aztí n, milyen porondon végzett !!)

    A Leonardo-Sternberg kettôs mí r remek és erre épült a jelenlegi csaptnak legalí bb 70 %-os tí madòjí téka.

    A Mutatari gyerek bí r önzô, de azért minden ellenfélnek legalí bb két embert rí  kell í llìtania. No meg Böde medvére is, aki szintén 2 embert vesz igénybe.

    Most meg a remek Vargarolandra meg nem jutott Haladí s jí tékos. Ez meg két gòlal megbosszulta magí t.

    Hajnal, igaz mí r idôsebb, de pontrùgí sban még mindig jò.

    Radòt többet kellene jí tszattatnia Dollnak.Önzésben mí r nem tudja felvenni a versenyt Mutarival, de gyorsasí gal sokszor igen.

    A középpí lya szilí rdìtí sa a jôvô sikernek titka.

    Itt is jò uton haladunk (Koch).

    Lovrencsics meg mindig jobb formí ban jí tszik.

    A Bogní r fiùròl meg mög hallani fogunk. Nagy tehetség ! Remélem több lehetôséget fog kapni az edzôtôl.

  • Végre megmutatkozott valami abból, amit szeretnénk minden mérkőzésen látni, de van még mit javí­tani, mert legalább 5-6 góllal kellett volna nyernünk. Úgy gondolom, hogy Bödét és Djuricint nem szabad együtt játszatni. Böde most azt játszotta, amit tud és amit elvárunk tőle. Nem értem továbbra sem, hogy Hajnalt miért kell erőltetni, hiszen az inStat indexek alapján is utolsó a rangsorban. A Haladás gólja előtt is ott bóklászott, ahol három fradi védő is volt, középen pedig üresen maradt a Haladás gólszerzője. Ő helyette akár Bognár, akár Radó jobb lenne. Az sem érthető Kleinheislert miért kellett kihagyni. Hiányolom azt is, hogy a fiatalok még a kispadra sem kerülnek pedig egy háromgólos vezetés bírtokában velük is kellene próbálkozni. Moutarival sem vagyok elégedett, sok az üresjárat a játékában és nagyon önző. Most talán már jó úton indultunk el, de tovább kell fejlődnünk! Böde gólja nálam messze megelőzi Bartha gólját, mert a-mögött egy komoly csatár teljesí­tmény van, mí­g a másik csak egy szerencsés gól.

  • Bartha Lacinak is volt egy fantasztikus gólja a hétvégén:

  • Magyar és Fradi szinten is egész jó első félidőt láttunk. A nézőtéren ülve a kevés néző ellenére is hihetetlen jó volt a hangulat. Jó szélsőjáték, jó centerezések, megfelelő szűrés (Koch), biztos védelem, jó helyzetkihasználás, szóval szinte minden klappolt. Aztán jött a 2. félidő: lassú gondolkodás, elkényelmesedés. Többször leí­rtam már, de még mindig igaz: mi vagyunk magyar szinten a Barca vagy Real. Ha a félidőben 3-0, akkor tessék már rúgni 6-ot, 8-at stb. A következő meccsre ez +1000 -2000 nézőt jelentene. Folyamatos “játék” esetén pedig+5000. Aztán elérnénk azt, mint a Veszprém kéziseinél, hogy a jegyek 90 %-a elfogy bérleteseknek. Ezt kellene belenevelni a fiúkba. Hogy az ellenfél remegő lábakkal jöjjön hozzánk. A Barca azért tudott továbbjutni a PSG ellen, mert megszokta, hogy tud 4-5-6 gólt rúgni egy meccsen. Én is szeretném megszokni…..

    • Teljesen helytálló a gondolatok 99%-a.
      1%-a Barca a bí­ró segédletével jutott tovább a psg ellen.

    • A meccseken való leállásban egyetértünk, de a kézilabdás példában nem.
      A Veszprém egy világ-válogatott, amit kizárólag a gazdasági háttér tart össze.
      Ha a Veszprém valahol a 300. helyen kullogna az európai rangsorban vajon hány nézője, bérletese lenne?
      Attól én speciel í­rtózom, amikor egy klub játékosainak döntő többsége légiós, ugyanis a kérdéses klubsikerek oltárán feláldozzák magát a honi sportágat.
      Ez történik jelenleg idehaza a kézilabdával.
      Amint megroggyan a gazdasági háttér, nem lesz magyar játékos, aki játssza ezt a játékot nemzetközi szinten, ugyanis a fiatalok helyén még a kieső csapatoknál is légiósok vannak.

  • Végre foci!!! Jó volt látni, hogy újra jól, ötletesen és lendületesen játszottunk. A Derby-győzelem és a 14. másodperces gól láthatóan felszabadí­totta a fiúkat, régóta vártuk már az ilyen teljesí­tményt. Kár, hogy a Vidi is összeállt, í­gy soknak tűnik az a 6 pont. A Honvéd-Vasas duó szerintem nem ellenfél…

  • Az első félidő kifogástalan volt. Legalább 70/30 %-ban a labda nálunk. Letámadás a középpályán. Hajnal fejpárbajokat tudott megnyerni! Mindkét szélen akciók. Sokat futtattuk Mutarit, aki elképesztően gyors. Régen nem látott lendületes Varga Roli -- két gólban döntő érdemmel. És Dani az egész meccsen szenzációs volt. Mint, akit kicseréltek. (Jót tett neki a válogatott keretből kimaradás?) Djuricin nekem nem hiányzott.
    Az 5:1 reálisabb lett volna, de a második félidőben jött a tudat alatti koncentráció csökkenés. Ezzel együtt: soha rosszabbat! Kár, hogy szünet jön. HAJRÁ FRADI!

  • Sajnos a meccset nem közvetí­tette a tv,persze azért “követtem”a neten munka közben.Több mint fél óra után “klikkeltem”az oldalra,gondolván a mostanában előrukkoló teljesí­tmények miatt,nem maradok le semmiről.Pedig “szerencsére “igen.Akkor már 2:0 volt utána pedig majd percenként frissí­tettem az oldalt.Mivel nem láttam a meccset,képet nem tudok alkotni,de jó érzés volt olvasni,hogy ha már gólt is lőttünk nem az van leí­rva,hogy -pl. 2 méterről,kavarodásból stb…-kí­váncsi leszek nagyon az összefoglalóra,Böde 100. gólja szép teljesí­tmény, a tudósí­tások alapján,tán hasonlót Vincze Ottó lőtt a Grashoppers ellen.Bár Ti,akik ott voltatok jobban tudjátok ,nehogy még hülyeséget beszéljek.

    Jó lenne mindig ilyen hangvételű sorokat olvasni a fotelszurkoló rovatban,hisz akkor még talán bajnokság is meglesz.Igaz lehet,hogy “nagy” árat fizetnénk érte….

    Hajrá Fradi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ