Feljegyzések a fotelból – Egy lépéssel közelebb

Mielőtt belevágnánk a kissé lassú tűzön főzött matyói lecsóba, a hét lassan “divattá” váló Fradi jelenségét próbálom annak ellenére nem a homokba dugni, hogy az elmúlt napokban annyira lerágott csonttá vált, hogy még a kóbor kutyák is inkább elásták keserűbb napokra. ígérem nem fogom csócsálgatni a tényt és nem is fogok az igazságosztó szerepében tündökölni, de szurkolóként egy kissé értetlenül állok a történtek felett. Böde Dani után Lanzafamét is a sarokba kell állí­tani? Annak ellenére, hogy voltam katona, azt a fajta fegyelmet nagyon nem kedvelem még akkor sem, ha tudom, egy háborút a pénz, pénz, pénz hármas mellett a parancsok gondolkodás nélküli teljesí­tése nyeri meg. És bár a harmadik csillag elérése lassan egy “állóháborúvá” nemesedik, nem lehetett volna a kialakult helyzetet csendben, a szobák négy falai között, békésen rendezni? Pletykákra nem adok, a Fradi egy nagyok szűk szavú közleményt adott ki azok után, hogy valaki(k) merő jószándékból egyből rohantak a kattintásvadász hí­rportálokhoz., í­gy azon kí­vül, hogy Lanza valamit rosszat dobott a tűzre, mást nem tudni. Nem akarok a Bayern Münchennel példálózni, ott “csak” két játékos vitatkozott (verekedett) össze az edzésen, de utána nem lett bünti, nem kellett kukoricán térdelni és főleg nem kellett a következő bajnoki meccset otthon, néhány pohár sör és popcorn kí­séretében végigkövetni. A kiszivárgott hí­r után egyből Dani esete ugrott be és nem is a mellőzése, hanem az, hogy a rákövetkező meccset bizony elvesztettük. Természetesen nem Dani hiánya miatt, de tartottam tőle, hogy a mostani bünti is egy rossz ómenként fog csapódni a csapatra.

Azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy ha nincs az újabb affér, akkor is ilyen nehezen húzzuk be a három bajnoki pontot? Valószí­nűleg igen, bár bennem az a bizonyos kisördög elég sokáig motoszkált. De legyen elég a “sárdagasztásból”, inkább tényleg csapjunk bele a matyói lecsóba, mely bár elég lassan főtt meg, és talán hiányzott is belőle egy kis csí­pős erős fűszerpaprika (abból is a jobbfajta, ami ugye kalocsai), és volt mikor éreztünk rajta egy kis kozmás szagot, de a szakács a végén tudott újí­tani, í­gy megint egy lépéssel közelebb kerültünk álmaink netovábbjához, a harmadik csillaghoz. Pedig már a múltheti, Paks elleni győzelemtől átitatott (és sörrel megspékelt) hangulatban, ahogy jöttünk ki az arénából nagyon egyöntetű vélemény alakult ki: a Mezőkövesd elleni mérkőzésünk fordulópont lehet, amit ha behúzunk, onnantól már tényleg fellehet adni egy hirdetést a klubnak, hogy varrónőket keresünk (Laudetur barátom a tetoválókra teszi a voksát).

A kezdő csak annyira okozott meglepetést, hogy voltak visszatérők, Lovre és Haratin felépült (Ihor Batman álarcban), Heister letöltötte a büntijét (az övét az MLSZ szabta ki), ezáltal a sérülékeny, de az elmúlt két meccsen nagyszerűen játszó Frimpong a kispadra szorult. Gorriarán még oda sem, az ő sérülése – vagy a négy sárga lapja – még nem jött rendbe, ahogy Isael formája sem akar a legértékesebb játékos szintjére emelkedni, helyette Varga Roli kezdett, balfutóként. Ami továbbra is érthetetlen a számomra, oké, hogy Rebrov mester a “tűkörképekben” látja a megoldást, de a Fradi 97-e mindig is vonalszélső volt és mindig is a jobboldalon, Lovre “párjaként”. A baloldalon való szerepeltetése azért is furcsa, mert ott teljesen tehetetlenné válik.

Elég döcögősen indult a mérkőzés, mindkét csapat egy kissé biztonságosra vette a figurát, főleg a hazaiak akik egyből megszállták saját tizenhatosuk környékét, legszí­vesebben Kuttor Attila is beállt volna 12. védőnek. Nincs is ezzel gond, néhány csapat megtanulta már, ha a Fradi ellen elkezdenek futni és támadni, abból bizony nagy verés fog kikeveredni, mert abban a hazai mezőnyben nincs ellenfelünk. Ennek jegyében az első 20 percben a “keressük a rést” mozgalmon kí­vül nem történt semmi. Ha jól rémlik volt egy Varga löket, mely veszélyesnek tűnt, de kaput nem talált. Aztán annyira elkényelmesedtünk a békés passzolgatásokban, hogy egy ártatlannak tűnő hazai indí­tásnál Heister annyira beragadt (talán szelfizett vagy a haját igazgatta), hogy mire feleszmélt és kérdőn a partjelző felé fordult, már Dibusz hálójában pihent a laszti.

A bekapott gól sem élénkí­tette fel a Rebrov-legényeket, bár lelkesen gyűrtük az ipart, de igazi helyzetig a félidő végéig kellett várni. Egy remek Szihnyevics fejes, majd Blazic kapufa a végén egy hatalmas Heister löket. A gond az, hogy előtte bizony a Mezőkövesdnek is volt két lehetősége, í­gy a szünetre nem a legjobb előjelekkel vonulhatott pihenőre a csapat. Azt nem tudni, hogy a pihenő vagy egy alapos Rebrovi fejmosás miatt, de a második 45 percre már egy “másik” Fradi futott ki. Először Tokmac lőtt váratlanul a jobb sarok felé amit még Szappanos bravúrra kipaskolt, de a szöglet után már csak egy feladata volt, kiszedni a hálóból a pöttyöst. Az egyenlí­tő gólunk a maga nemében “parádésra” sikeredett, hiszen a beí­velést Haratin kb. két méterre a kaputól combbal precí­zen Dvali fejére irányí­totta, a nyurga hátvédünk meg kb. egy méterről azt be is bólintotta…de vajon közben mit csináltak a hazai védők? Tán Haratin maszkjától dermedtek le?

Az egyenlí­tés után a hazaiak Matyóföld minden létező buszjáratát a pályára vezényelték és bár voltak lehetőségeik, de látható volt, hogy nem fogják bí­rni sokáig a nyomást. Tokmac igazi hőssé válhatott volna amikor egy remek indí­tás után parádés mozdulattal úgy vette át a labdát, hogy azzal el is húzta kirontó kapus mellett, de lövése végül is az oldalhálót zörgette csak meg. Közben bejött Isael (egyből helyet is cserélt Petrjakkal!) majd Böde, bizony kellett a gól, mert ha döntetlen marad és ha a MOL betankol, bizony 6 pontra csökken az előny. De jött Bőle Lukács is és első labdaérintéséből megoldotta az addig tehetetlenséget, igaz, ehhez is kellett egy kis hazai segí­tség. Heister jóvátéve hibáját kiválóan adott be, miközben a toronyként magasodó hazai védők elfelejtettek felugrani fejelni (pedig Haratin már nem volt a pályán), Bőle meg köszönte szépen, mellel levette, majd belsővel okosan, finoman a kapuba helyezte a “megváltó”, győztes gólunkat.

A vezetés után végre-valahára kitámadtak a hazaiak, mely már a mi játékunkat is jelentette, jöttek is helyzetek, de ki is maradtak. Előbb Bőle duplázhatott volna, majd Isael két lövéssel próbálta bizonyí­tani, hogy annál jobb játékost, mint amit eddig láttunk tőle. Az elsőnél a kapus, a másodiknál a kapufa hárí­tott. A végén egy kicsit meleg lett a pite (Hot Pie – nem tudtam kihagyni, GoT rajongók, találkozunk hétfő este!), de lényeg a három pont. Egy nagyon nehéz, küzdelmes, de gyenge iramú mérkőzésen gyűjtöttük be a három pontot.

így a végén nem kell Coelho intelmével búcsúznom. Nem botlottunk, nem estünk el. Kibí­rtuk a próbát mellyel léphettünk egy nagyot és reményeink szerint megtaní­tott minket arra, hogy a következő lépésünk még nagyobb legyen. És még kockáztatnunk sem kell, bár jó lenne ebben a bajnoki szezonban legalább egyszer bizonyí­tani, hogy nem csak a pontszámok terén vagyunk jobbak a benzinkútnál.

Az nem hab lenne a tortán, hanem simán csak elégtétel…mellesleg jól is esne.

8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egy lépéssel közelebb bejegyzéshez

  • Most befogom a számat, leteszem a tollat, és várom a nyulat, ill. a Nagyszombatot. Nem a Körmenet miatt, hanem hogy kiugorjon a nyul a bokorból -- azaz …… Mindenki a Grupiba, rajtunk ne múljón semmi!!! HAJRÁ FRADI!!! CSAK A ZÖLDEK!!!!!

  • Nekem csak egy észrevételem van a tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban. A győztes gólunk előtt Dani balra elmozdulva három védőt vitt el a jobb oldalon helyezkedő Bőle elől. Az ilyen megmozdulások nagyon hasznosak, és sokak számára “észrevétlenek”. Szignyevics, Isael vagy Töki lehetőségei szépek volt, de eredménytelenek, mí­g egy ilyen Dani féle, szerintem tudatos helyezkedés sakk-matt helyzetet teremtett.

  • Megvan a 3 pont. Nem lehet mindig brillí­rozni. Kiváncsian várom a mol ellenit. Elvileg hasonló erősségű csapatokkal találkozunk a bl-ben. Sajnálom a kézis csajokat. Hajrá Fradi!

    • A molcsút ellen mindenkit az Arénába.
      Sajnos nagyszombaton rendezik a meccset, de mi ott leszünk.

      • Mi is ott leszünk a családommal. Sajnos van az embernek néha olyan érzése, hogy csak a Vidi és az Újpest elleni meccsek az igazi mérvadóak, már ha nemzetközi szinten teljesí­teni akarunk. Ha nem és megelégszünk az MLSZ NB 1-gyel, akkor persze ezek a tucatmeccsek is “érdekesek” lehetnek. Sajnálom, hogy ide züllött az NB 1.

    • OK, hogy nem lehet mindig brillí­rozni, de azért legalább élvezhető, meggyőző focit is jó lenne látni!!! Ugyanaz az érzésem, mint Doll első meccseinél: a Moniz féle-csapat látványos, szenvedélyes focija után Doll idejében megtanultuk az utolsó percekben megnyerni a meccseket, néha kevésbé látványos játékkal, aztán elüldözte a formaadó játékosokat (Leonardo, Jenner, Mateos, Pavlovics, vagy hogy hí­vták, aztán Szomália és a többiek), és hozott egy sereg harmadosztályú németet. Aztán könnyedén elengedte Lamah-ékat, és hozott még egy sereg németet… De jó foci csak akkor volt, ha a játékosok elfelejtették a taktikai értekezleten elhangzottakat. Most ugyanez a helyzet. Csak egy példa: Varga Roli végig szenved a baloldalon, Perjak pedig jobboldalt. Aztán jön a csere: Roli helyett jön Isael, a jobbszélre, Petrjak megy át balra. Ezt miért nem lehetett korábban megtenni? Vagy csak arról szól az egész, hogy bizonyí­tani akarja az ukrán, a magyarok mennyivel rosszabbak az általa a keleti blokkból hozott, véleményem szerint másod-harmadrangú játékosokkal szemben?
      Mindegy: a Mol ellen kiderül, mit ér (ér-e valamit) Rebrov egész felkészültsége, taktikája, elképzelése? Mert hogy jelenleg a beállt védelmekkel szemben még jobban szenvedünk, mint Doll idejében!

  • Sziasztok!Most egyet tudok érteni a cikk í­rójával,minden mondanivalójával!Ez célfoci,nem szép,nem jó, de eredményes.Ha ez kell a 3.-k csillaghoz,ám legyen.Hogy ez mire elég a benzinkutasok ellen? Nos nehéz megmondani!Még nehezebb arra a kérdésre a felelet,hogy esetleg ez mire elég a nemzetköziben?A bajnokság végén ez a csapat szét lesz szedve,amit mindenki számára világossá tesz ez a megállapí­tás,az csak annyi,hogy mire oda kerül a sor már máshogy állunk ki,bárki ellen aki szembe jön!Szóval Rebrov is szembe néz azzal amivel Doll. Új csapatot épí­thet uszkve 3 nap alatt a nemzetközi szerepléshez.Sikeresen ő sem fogja venni ezt az akadályt…..Azt kí­vánom,hogy semmibe se legyen igazam!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ
HOZZÁSZÓLÁSOK