Feljegyzések a fotelból – Egyfélidős gólzsák

Szombaton reggel úgy szakadt ránk az északról áramló hideg, hogy az ajtóban toporgó tavasz pillanatok alatt a Trónok Harca utolsó, nyolcadik évadjában, Deresben képzelte magát és beletörődve várta a Mások támadását. Az utolsó évadot én is várom, de a hozzá tartozó hideget rögvest visszazavartam volna oda, ahonnan jött. Meg is próbáltam miközben a fejembe húztam a téli sapkát, de mivel nincsenek sárkányaim, a jég és a tűz dalából a tűz eleve száműzve lett, meghagyva a februári hideget. Szerencsére, a délutáni felcsúti csapat sem ígérkezett a Éjkirály seregének. Miközben minden fellelhető ruhát megpróbáltam magamra vackolni, azért felrémlett bennem az őszi felcsúti kaland, benne a “csodagól”, melyhez erősítésként érkezett az elmúlt négy meccsünk nem éppen Fradi-tavaszos volta. Ennyi meg bőven elég volt ahhoz, hogy kihúzzam az alsó fiókot és Valyriai acél vagy Sárkánykő után kutakodjak, melyekkel hatékonyan feltudjuk venni a harcot az Éjkirály serege ellen. Mosollyal a számon nyugtáztam, hogy meg is találtam amit kerestem: a Fradi mezemet még valahogy magamra préseltem, a Tempó, Fradi! sálat a nyakamba simítottam, ezzel készen álltam az ütközetre, nem titkolva, bosszúra szomjasan. Jöhet a februári hideg, jöhet egy-két keserves meccs, jöhet egy-két szerencsétlen edzői nyilatkozat, és hullhat ránk a Tűz és Jég dala minden borzalma, nekünk mégis a lelátón a helyünk. Legfeljebb bosszankodunk egy kicsit, néha meg tapsolunk és örömködünk. De mindent szenvedéllyel, mert szurkolónak, edzőnek, játékosnak csak így lehet hitet adni a Ferencváros zöld-fehér színeinek.

A ránk szakadt hideg, vagy talán az előző fordulók játéka miatt lassan gyülekeztünk a Szentély agorájában, az előbb említett szenvedély sem látszott annyira az arcokon. Volt bennünk kétely, volt is mit megvitatni, amire a csapat összeállítása rá is tett egy jó nagy lapáttal. A Lanza-Böde kettős a kispadon, Varga Roli ott sem (a “susmusok” szerint beteg), ahogy a csúcsigazolásnak beharangozott Isael sem (a kupameccsen elnézve a játékát, néhány hét alkalmazkodás még biztosan kell neki), de Tokmac a kezdőben, ahogy Blazic is visszatért, amit általános megnyugvással nyugtáztunk. Abban nagyon rövid idő alatt egyetértettünk, hogy bárki is lépjen a pályára, ezt a felcsúti csapatot (a magyar labdarúgás legendájának nevét továbbra sem fog melléjük rendelni) még akkor is “hidegre” kell tenni, ha a lélegzetünk eleve jégkockaként csapódik a torkunknak.

Egyrészt tartozunk nekik, másrészt ha ténylegesen fel akarjuk varrni a harmadik csillagot, a MOL csapat elleni meccsig tartani kell a hatpontos előnyünket. Ehhez meg hazai környezetben még véletlenül sem szabad hibázni. Talán emiatt, vagy az elmúlt időszak “szurkolói hangok” miatt, de egy kissé idegesen, csapkodóan kezdtünk. Ettől még nálunk volt a labda, de feltűnő volt, hogy Tokmac nem nagyon találja helyét, a jobbszél helyett többet tartózkodott középen, mint maga az ék, Szihnyevics. Tíz perc után azért kezdtünk éledezni, főleg Petrjak elfutásai keltettek totál zavart a felcsúti védelemben. Először Szihnyevicset, majd néhány perc múlva Sigért szolgálta ki gólt érdemlő lasztival – mely után mindketten el is puskázták a lehetőséget. Közben Dibusznak volt egy védeni valója (Radó lövése), mely után felszisszentünk, de ha akkor már tudjuk, hogy ezzel el is fogyott a felcsúti puskapor, nem kapunk ijedten a szívünkhöz.

A következő félóra forgatókönyvének megírásához nem kellett profi írót szerződtetni. Támadtunk, továbbra is főleg Petrjak jóvoltából, voltak is kisebb lehetőségeink, a párharcokat elég jó arányban nyertük meg, és hátul Blazic irányítása mellett könnyedén hatástalanítottuk. Mégis hiányzott valami a táncból, talán az összeszokottság hiánya, vagy a játékosok fejében motoszkáló kisördög, mely várta a “szurkolói hangokat”. A félidő hosszabbításában (az utolsó 10 perc már totális focira hajazott) aztán jött is a gól, újfent Petrjak, de most nem szolgált ki senkit, hanem húszról keményen rátűzte, amit Hegedűs kapus csak kiütni tudott, Sigér két felcsúti hátvéd díszkíséretében berobbant és a hálóba passzolta lasztit. A partjelző meg lengetett, de hogy mit, azt talán még ő sem tudta, de biztos jóleső érzés volt a hideg szorításából kiszabadítania a jobb kezét. Nem kellett volna, mert a vendég védők voltak “lesen” és nem Sigér.

Talán a meg nem adott gól miatt a második 45 percet úgy kezdtük, ahogy az elsőt abbahagytuk. Totális támadást intéztünk a kissé rogyadozó felcsúti védelem ellen, mely elég gyorsan magába is roskadt. Jött egy véleményes büntető (talán kompenzált a bíró), amit Nandó értékesített, majd két perc múlva Petrjak (ki más?) szlalomozott el a bal oldalon, majd mikor észrevette, hogy előtte tornyosul egy fehér csík, középre löbbölte a labdát, mely végül is nem ért el Szihnyevicsig, mert egy vendég védő úgy gondolta, még nincs is az ideje a fehérorosz játékos gólörömének, inkább belelépett a beadásba – nem kellett volna, bár akkor talán nem öngól, hanem gól (ez elég kitekerten hangzik).

Öt perc alatt két gól, ettől még nem dőlhettünk hátra és nem csak hideg miatt. De mielőtt végiggondolhattunk a ránk váró negyven perc esetleges forgatókönyvét, jött egy remek labdaszerzés, majd Lovre megindult a jobbszélen, mellett Tokmac, akit Varga Józsi próbált követni…néhány méterig ez még sikerült is, de egyszer csak Tokmac begyújtotta a rakétát, kettőt lépett és a sokat “megélt” kopasz középpályás már csak az árnyékát követte, azt is csak szemmel. A norvég-kenyai szélső meg zavartalanul sasszézott a 16-oson belülre, lendült a láb, szegény felcsúti kapus “ravasz” számítása nem jött be, mert még a lövés előtt már kimozdult beadásra számítva, erre meg kapott egy rövid sarki gólocskát.

Innen meg már tényleg ujjgyakorlat volt a meccs. Jöttek is a cserék, Lovre helyett Botka, majd Gorriarán helyett Csonka. A végén meg egy lezáró gól – amit végre mi szereztünk…Egy ügyes Szihnyevics-Csonka-Szihnyevics csiki-csuki játék, bent van a negyedik is, ez már tényleg nemes bosszú az őszi “csodagólért”. És persze jóvátétel is az elmúlt időszak halványabb produkciójáért. Egy kissé döcögősen indult, de a második 45 percben kinyílt a gólzsák.

A lefújás után már a hideg sem számított. Eszembe sem jutott volna Deres közelgő tele (április is közeleg!), nem idéztem meg a Dany sárkányait, egyszerűen csak örültünk a három pontnak, a négy gólnak, a nemes bosszúnak és a helyenkénti jó játéknak.

Hazafele Laudetur barátommal elhaladva az aréna mellett, még megálltunk egy pillanatra, és a gólzsákot begyömöszöltük a csomagtartóba.

Kell az még a jövő héten is.

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egyfélidős gólzsák bejegyzéshez

  • Ha ilyen szellemben fogunk játszani egy erősebb csapattal szemben is, akkor nem lesz probléma…
    Hajrá Fradi!

  • Érdekes találkozó volt a hét közben…
    Egyrészt a pokolian gyenge -- legalábbis számomra -produkció megemésztése a Kisvárda ellen.
    Másrészt mivel most itthon vagyok egy picit,a belvárosban találkoztam egy kedves barátommal.
    Egyszercsak egy család -2-3 éves kislány, szép -- nem teljesen természetes…-hosszú fekete hajú anyuka és az apuka- sétálgatott az étterem ablaka előtt ahol éppen voltam.Ennek igazán nem is lenne jelentősége, de az édesapa nem más mint Rebrov volt. Egyből pattantam is kifelé , tán a pincérek azt gondolhatták le akarok fizetés nélkül lépni,de a barátomnak szóltam 1 perc….
    Mivel oroszul, azaz bocsánat ukránul nem tudok, -amikor erre még lett volna lehetőség én meg ovis voltam-, angolul megszolítottam és kértem valami más összeállítást és több támadást csináljon, mert ez így nem jó. Szerintem nem is tudta ,hogy hol van , mert olyan határozottan elmondtam amit szerettem volna és a Hajrá Fradin kívül nem tudott semmit mondani. Tudom nem volt illő családi légkörben zavarni,de azért nem minden nap fut az ember Rebrovval össze és ez a játékos-edző-szurkoló nexus már rég nincs ,nem úgy mint kb. 20-30-40 éve.
    Kisfiammal a családi szektorban ültünk. Néhány hónappal ezelőtt a c2-ben tán a plexi ablak mellett voltunk a Mezőkövesd ellen,de most kérte oda ne üljünk,mert annó nem látott jól.
    A meccsről.Az eredmény tetszett és az is,hogy a második félidő úgy nézett ki, mint ahogyan minden Fradi meccsnek minimum kellene…És nemcsak az eredményekre értem.
    Őszintén szólva nem hiányoltam se Lanzát,se a rekord igazolást Ismaelt, és még Dani sem volt,hogy padozott sőt be sem állt.
    Remélem nem köveztek meg érte…
    Bízom benne ,hogy ez így folytatódik tovább.
    Ha kell minden héten szívesen találkozok Rebrovval.

    Viccesen ebben a meccsben az én kezem is benne volt…

    Hajrá Fradi

  • Rendben volt a hozzáállás, az első perctől kezdve. A félidő végi, trágár szurkolói minősítést végképp nem értem. Nem vezettünk, de igyekeztünk. Bírálni lehet a csapatot; mocskolni nem. Úgy látszik, túl öreg vagyok ehhez a korszerűnek tartott vélemény-nyilvánításhoz. Haratyint most láttam legjobban játszani; a középpálya elég rendben volt végig.
    Jön a harmadik kör. Ha tartjuk az első kör eredményességét a hat könnyebb ellenféllel (5 győzelem, 1 döntetlen), a Vidi ellen megnyerhetjük a bajnokságot. Ja, és először kupameccs kedden. El ne rontsuk! Hajrá Fradi!

    • Szia, igazad van Boogie bá…Ha a vidi meccsig marad a minimum 6 pont előny és ellenük is minimum 1 pontot szerzünk, akkor meg lesz a 3. csillag.
      Ja és nem mellesleg minimum olyan játék kell mint szombaton.
      De csak azért, mert minimalista vagyok. 😆
      baráti üdvözlettel és laudetur 😉

      • Hát igen, minket már így szocializáltak, hogy minimum a maximumra törekedjünk! Tehát ma este is hajrá, mert 30. mellett a 24. is kellene …
        Hajrá Fradi!

  • Sziasztok!
    Eredmény rendben van,nyertünk,rúgtunk 4 gólt.Nincs mit magyarázni.Némi hiányérzetem van azért.Tudom,telhetetlen vagyok,de Petrjakkal nekem van némi gondom.Ő nem Gorriaran,nem akar eleve előre játszani,kecsegtető helyzetekben inkább rosszul választ és hátra felé passzol.Persze gólt szerzett még ha megpattanót is,de megrúgta a magáét.Nem kritika inkább észrevétel és remélem később változtatnom kell rajta.Kharatin remélem előbb-utóbb jobbá válik a középpályánkon,ő még adós a hírnevében foglaltakkal.Bírók!Az első félidőben,azt hittem 16 Gyakadémiás van a pályán és komoly ellenszéllel fociztunk ellenük.Két gyanús eset ami nem lett 11-s,meg egy szabályos góltól mentettek meg bennünket.Aztán tényleg kompenzáltak,helyre állt a rend és a fiúk hozták a meccset!Ez egy szép győzelem volt.Hibák vannak,lehet javítani rajtuk.Egy állomással közelebb kerültünk a harmadik csillaghoz.Hajrá Fradi!

  • Ahogy mondani szokták a győzelmet nem kell megmagyarázni. Ezt sem kell. Erre vártunk, hogy jobb-rosszabb futballal,de egy Felcsút szintű csapatot így verjen meg a Fradi. Még mindig nem tudjuk hogy ez mire elég pl egy Vidi ellen, vagy nemzetközileg, de látszik hogy ha a szurkolói nyomás alatt a Fradista mentalitást magáévá tevő Rebrov által pályára küldött csapat hozza a benne rejlő potenciált és ez párosul hajtással,akarattal, akkor ezt a minimumot már elértük és van/lesz eredmény is. Most már csak állandósítani kell ezt és akkor bizakodhatunk. Ennyi.
    Ja, és ha valaki nem tudná, a nő kézisek megint játszhatnak a Bl Final Four-ért . Nem semmi.
    Hajrá Fradi!

  • Az MLSZ Petrjaknak adta a gólt (helyesen), míg az NS végre nem másfélszeres szorzóról kezdte a játékvezető osztályozását a játékosokhoz képest, így 4-est kapott bíró (jogosan a két óriási tévedése miatt).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST